Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Helyszíni riport a leárazások és a luxus fővárosának epicentrumából. Milánóban még száll a permet, de már megkezdődött a tél.
Aki járt már Milánóban, tudja, hogy a város mint turisztikai látványosság fabatkát sem ér. Viszonylag kicsi és főleg Olaszországhoz képest megdöbbentően ronda. Mégis özönlik a nép Lombardia fővárosába, és erre az egyetlen értelmes ok csakis a shopping lehet. A nyári leárazási szezon kellős közepén feltérképeztük Milánó azon három utcáját, amelyek divatszempontból a legfontosabbak. Mindegyik utcához külön galériát készítettünk, tessék tehát bátran belekattintani mindháromba a világ leghíresebb bevásárlónegyedében készült fotókért!
1. Corso Vittorio Emanuele II. - Milánó két fő nevezetessége ugyebár a Dóm és a Scala. A kettő között található a világ egyik első plázája, amit a rajta szereplő felirat tanúsága szerint "a milánóiak" ajándékoztak az egyesült Olaszország első, de kétnevű királyának. Az intézményt 1867-ben adták át, és bár eklektikus stílusú, jóval nagyobb és jóval korábbi, a pestieket a Párizsi udvar passzázsára emlékeztetheti. Ja, az is apró különbség, hogy a Galleria Vittorio Emanuele II. nem egy egykori Ibusz-iroda, és nem a túlélésért küszködő boltocskákkal, hanem a Prada, a Borsalino, a Gucci és hasonlók butikjaival van tele (igaz, egy McDonald's és egy "media store" is helyet kapott benne, ezzel erősítve a pláza-jelleget).
A Galleria és a Dóm között induló sétálóutca Milánónak az a fő bevásárlóutcája, aminek szerepét Budapesten a Váci utca tölti be. A július közepi hőségben vízpermettel hűsítik az itt tolongó döbbenetes tömeget, akik a világ szinte minden országában megtalálható márkák leárazott termékeire vadásznak - nem egészen világos, hogy miért pont itt. Az 1889-ben épült, szintén elsőnek számító La Rinascente áruház elegáns üzletein kívül a Corso Vittorio Emanuele II.-n ugyanis nagyjából ugyanazokat a márkákat találjuk a Benettontól a Mangóig, amiknek üzleteibe még otthon is szinte csak unalmunkban térünk be néha. Kínálat és leárazás, az mindenesetre van.
2. Via Montenapoleone - Ez a hol egybe, hol külön írt nevű utca azonban "Az Utca" Milánóban. Szinte közhelyszámba megy, hogy a Montenapoleone név egyet jelent a luxussal. Itt venni vagy árulni státuszszimbólum vásárlóknak és árusító cégeknek egyaránt. Az árak annyira magasak, hogy itt már távolról sincs olyan tömeg, mint a Corso Vittorio Emanuele II-n: még leárazva is sokszáz euró körül kezdődnek a cipők és ruhák egyaránt.
Ráadásul hiába van július, nagyon sok helyen már kidobták a nyári cuccokat és leárazás helyett a következő tél kalapjait, kabátjait, sáljait kínálják. Az utca végén egy metrómegálló található, mellette pedig egy egész háztömbnyi Armani bolt, amit évek óta a Beckham házaspár egyik tagjának tíz-húsz méteres fotója díszít, szezononként frissítve. Az üzlet felső emeleteit jelenleg hotellé alakítják át. Ha az Andrássy út még jó sokáig halad tovább az utóbbi időben megkezdetten úton, akkor talán egyszer eljut odáig, hogy a Via Montenapoleone magyar megfelelője legyen.
3. Via della Spiga - Ha a Via Montenapoleone a luxusszintű shopping világhírű utcája, akkor ez a harmadik utca az, ami még ezen is túltesz. Ez a csendes, a Dómtól kissé távolabb fekvő sétálóutca annyira exkluzív, hogy a neve alig ismert. Miután először jártam itt életemben, nem sokkal később Franciaországban találtam magam és döbbenten állapítottam meg, hogy a párizsi luxusüzletek az YSL főbutikját is beleértve milyen lepukkantnak tűnnek ehhez a csillogáshoz képest. Ha egy paparazzofotó felirataként azt olvassuk, hogy Madonna, George Clooney, stb. "Milánóban vásárol", a kép általában a Via della Spigán készült. Itt nincs tömeg, ezért ide jönnek a sztárok.
Tavaly egész télen a Dolce &Gabbana kirakatában egy lakomára terített fényűző asztal állt, minden nap friss sültekkel, gyümölcsökkel. A modellszépségű eladók inas-, illetve szobalányruhába bújtatva, kesztyűvel a kezükön várják a kedves vásárlók kéréseit. Leárazásról itt természetesen szó sincs: aki spórolni akar, az be se tegye ide a lábát. Júliusban csakis lélegzetelállító bundák, vagy hosszú, rejtélyesen sötét tónusú estélyik láthatók a kirakatokban. Hogy mennyiért, az általában a kirakatot bámulók fantáziájára van bízva. Biztosíthatom az olvasókat, hogy nagyon jó fantázia kellhet ahhoz, hogy az ember az itt fizetendő összegeket eltalálja. Ha valamiért érdemes Milánóba ellátogatni, akkor az ez a párszáz méter hosszú utcácska. Ez a leg-, leg-, leg. Ilyet garantáltan csak itt láthat az ember. Hogy ez jó vagy rossz dolog-e, az már persze más kérdés.
