Su puta maadrree - hallottam az uramat legutóbb több mint egy éve színtiszta örömtől káromkodni. Akkor Federico megérkezett a vadiúj Mustang Shelby Cobrával. Most a Váci Desszertszalonban voltunk, ahol Mihályi László mesesütijei legalább olyan mélyre nyúlnak a zsigerekben, mint egy izomautó a férfiszívben.
Sokat nyavajgok a magyar cukrászdák, cukrászati termékek minőségén, egyik se jó. Íztelen, legfeljebb hűtőszagú, ócska csokoládéval borított és aromával, pektinnel töltött unalmas kompozíciók mindenfelé. Minden poszt után kommentek tucatjában ajánlanak szuper cukrászdákat, egy részüket ismerem, nagyon nem szuperek. Az első szuper cukrászdát vasárnap próbáltuk.
Gasztrotúrán voltunk, Dunabogdányban ebédeltünk csodálatos pisztrángokat Klément Ferinél - meg olyan dinnyét ettünk nála, ami megér majd egy külön posztot -, és pont elkaptuk a kompot, amivel átmentünk Vácra, a Mihályi cukrászdába. A kompkikötőnél leraktuk a kocsit és két perc sétával a Főtéren voltunk, az első helyi lakos tudta mit keresünk és átirányított minket a tér másik sarkába.
A cukrászda pici, előtte ízléses bútorok az utcán, belépünk és nagyot nézünk. A sütik nem szépek, gyönyörűek. Nem a szokásos tortaszeletek körbenejlonozva és égig érő habbal egyensúlyozva. Minden egy kicsit más, újragondolt, de nagyon szigorú minimalista keretek között tartva.
Már imádom, remélem az ízek harmóniában lesznek a látvánnyal. Az uram Eszterházy torta rajongó, az alap, én a somlóit szeretem a nagy klasszikusok közül, így kerül hozzánk a mókásan hosszú tál somlói csík, kérünk még egy chilis csokis napi desszertet, és egy sortiet.
Kiültünk a napra és izgatottan belemásztunk az Eszterházyba. Akkor csúszott ki egy kis laza káromkodás, csak néztünk, ez milyen jó tud lenni. Vastagon durvára őrölt diós, levegős tészta, könnyű krém, halvány citrusos beütés, súlyos természetes ízek és könnyű állag. Apró falatonként ettük, nehogy elfogyjon.
A somlói csík tetején vastagon gomolyog a tejszín. Az Eszterházy élmény után nyugodt szívvel kóstolom meg, csak igazi lehet, és az. Nem kifújós. Ujjongunk, mint két gyerek. Igazi tejszínhab cukrászdában! A somlói kiváló keserűcsoki áztatta piskótáját egy perc alatt benyalom, kicsit kisért a repeta gondolata, a díszítő friss erdei gyümölcsök savanyúsága is jól illik a képbe.
A csilis csokihab szemtelenül csípős, közepén az ananászzselé hűsítő meglepetés, másfél pisztránggal és két desszerttel a gyomromban meg akarom kóstolni az egész pultot. A sütik nagyok, nem fog menni. A csilis tetején valódi csilipaprika, a pultban még marcipánnak néztem, de most már értem, nem lehetett marcipán. Itt minden az, aminek látszik, őszinte, kiváló és bevállalós desszertek.
Ráadásnak még ott volt a sortie, tetején találóskérdéssel. Mi ropog a karamellben. A talán földimogyoró, de mintha csokis lenne, hát kakaóbab volt. Belül grapefruit, mandula és vanília és kókusz dözsölnek különböző állagokban és formákban. A tésztája magában is megállna.
A négy desszertért 1960 forintot fizettünk. Bőven megérte, kellemes környezet, kedves kiszolgálás, csúcsminőségű sütemények. Mihályi László desszertjei kaphatók a Centrál kávéházban is. A következő tökéletes jelöltünk a Zazzie Solymáron, most éppen felújítják, de augusztusban kipróbáljuk.
Váci Desszertszalon Vác Köztársaság út 21. (lényegében a Főtér)
