Egy meghívásnak eleget téve nemrég ellátogattam az Artista tervezőcsoport Nemzeti Múzeum közelében lévő bemutatótermébe, hogy tüzetesebben is megvizsgáljam a 2009-es tavaszi és nyári kollekciót. Idén egyértelműen a fekete, a fehér és a szürke lesz a domináns a színek terén, és a ruhák többségét Trapp Gyöngyvér két, az 1900-as évek elejét idéző grafikája díszíti. A hammernadrág (amit az Artistánál inkább thainadrágként szeretnek definiálni) továbbra sem ment ki a divatból, és a kezeslábas is reneszánszát éli. Ez utóbbiak közül mindenféle hosszúságban kaphatóak, és a rugalmas passzénak köszönhetően bizonyos keretek között mi is változtathatjuk a hosszúságot.
A tervezőcsoport ehhez a kollekcióhoz például muszlint, selymet és dzsörzét használt. Míg az elsőként említett anyag Indiából származik, a több darabhoz is felhasznált csíkos textília pedig francia illetőségű – tudtam meg a rövid, ám informatív tárlatvezetés során, amit Stumpf Kati tartott. A tavasszal és nyáron uralkodó időjárási viszonyokra tekintettel több darab is lenvászonból készült. Egy-két fehér darab villantásfaktora meglehetősen magas. Kész szerencse, hogy az illetékesek egy alsószoknyát helyettesítő kisnadrággal is előrukkoltak. Ami az árakat illeti, egy lenvászonból készült, piros színű kabát ára körülbelül 55 ezer forint, egy óriási vállakkal rendelkező dzseki 34.500 forint, egy pipacsokkal tarkított kezeslábas pedig közel 30 ezer, egy thainadrág pedig 25.500 forint.
A kollekció egyébként már jó pár hete kapható az üzletekben, és a tapasztalatok szerint egyelőre még a fekete darabok a kelendőbbek, hiszen hiába köszöntött be a jó idő, fejben még sokan nem álltak át arra, hogy színes és lazább holmikra költsék a pénzüket. Azzal párhuzamosan, hogy a boltokba kerülnek az aktuális kollekció ruhadarabjai, a tervezők már készülnek a következő tavaszi/nyári szezonra. Májusig bezárólag mindennek kész kell lennie, még az egy évvel később megvásárolható ruhákról készült katalógusfotóknak is. Mint kiderült, a ruhák általában 38-as méretben készülnek el, ami egy kissé helyrebillentette megtépázott önértékelésemet.
Ezután egy olyan témára terelődött a szó, amit manapság nehéz kikerülni. Stumpf Kati, aki a csapaton belül a táskákért felelős, elmondta, a gazdasági világválság bizony az Artista bécsi üzletében is érezteti a hatását. Az osztrák fővárosban egyébként sokkal nagyobb a fizetőképes kereslet, míg itthon inkább a leárazások alkalmával vásárolunk. Hiába vannak ugyanis egyre többen, akik szívesen támogatják a magyar tervezőket, mivel muszáj magas árakat szabniuk a felhasznált anyagok és belefektetett munka miatt, így nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy tetőtől talpig az ő munkáikat viseljék.
És milyen lehetőségeik vannak azoknak a honi művészeknek, akik szeretnék megismertetni munkáikat a potenciális vásárlókkal? Lang Szonja, a Tyra Clothing alapítója és tervezője szerint vannak rendezvények, versenyek, amik segíthetnek ebben, és kiemelte a saját szervezésű divatbemutatók jelentőségét is. Stump Kati a WAMP-ot említette meg az egyik lehetséges fórumként. Hozzátette, a művészeti piac közönsége az évek során letisztult, vagyis most már főként azok látogatnak el a havonta megrendezett eseményre, akik tudják, hogy pontosan miről is szól.
