A lazacnigirin már átestünk, most egy kicsit macerásabb dolgok következnek. A makik.
Nem akkora dráma, több olvasónk is nyomja otthon, nem is akárhogy, ez itt Senta képe, akinek van képe ilyen gyönyörűeket készíteni.
A rizst pont úgy kell készíteni, mint a múltkor, de szükség lesz egy kis bambuszrolóra a feltekeréshez, algalapokra, amik összetartják a cuccot. Eleinte sok idegre is.
Első körben az algalapot kell beteríteni ragacsosra főzött rizzsel. Egyenletesen, vékonyan, a szélein is. Vizes kézzel könnyebb dolgozni. Erre jönnek az alapanyagok, a pofátlanságnak pedig nincs határa, már régen nagy ívben lekanyarodtam a Szent Szusi Hozzávalók Ösvényéről. A lényeg a minőség és hogy a töltelékek harmonizáljanak a szusi hideg ízvilágával. Aki ennél szigorúbb, keressen a neten recepteket, én a szusit elég engedékeny műfajnak érzem, kolbászos-szalonnásat nyilván nem illik, de az nem is megy a rizshez.
A pörköltet egyébként egyáltalán nem érzem ilyen lazának, természetesen csakis szalonnán indítom, mert az Szent.
A sima avokádóson kívül kétféle makit szoktam csinálni, az egyik a Mexikóban (ahol nagyon népszerű a szusi) tanult mangó-füstölt lazac-krémsajt (Cserpes-féle natúr krémsajt bevált, de a natúr Philadephia is jó, a lényeg, hogy ne legyen folyós, inkább vágható, hűtve még könnyebb vele dolgozni) - ecetes chipotle kombináció. Ez egy brutálisan felturbózott, hedonista maki, vannak benne ízek és kalória is, de az egész szusis banda él-hal érte.
A másik, saját találmányom, az alagsor maki. A Nagycsarnokban a halak és a savanyúságok az alagsorban vannak. Ebbe a makiba pedig hosszában felmetélt, ecetes, fokhagymával töltött uborka és ecetes makréla mennek, néha krémsajt is. A makrélát, ha nem kapok, magam marinálom ecetesre még délután, akkor igazán finom.
Amikor a rizsen, középen ott sorakoznak a széltében egyenletesen lerakott a töltelékek, a roló segítségével fel kell tekerni, a szélén kimaradó kis pucér algacsíkot bevizezni és óvatosan összenyomorgatni az egész tekercset. A végein néha kibuggyan, azt a kés fokával szoktam visszanyomni. A kész hurkát a ragasztott felével lefelé pihentetem egy kicsit, majd nagyon éles késsel - olyannal, ami az útjában álló rizsszemeket elvágja-, két centis karikákra vágom, kézzel kicsit kipofozom és kész. A kést szinte minden vágás után le kell mosni a ráragadó rizstől, lassan halad, de mosatlanul csak maszatol és tapad.
A szusi nem áll el és fél óra alatt kiszárad, ezért nem szabad előre elkészíteni. Az, hogy lehet kapni dobozos szusit itt-ott, ami napokig elvan, elég kínos és broáf.
