Az emóktól kezdve a trendi biciklislányokon át a Nanushka divatbemutatón megjelenő jóvágású fiatalemberekig tömegek nyakában lifeg a palesztin kendő.
Az emóktól kezdve a trendi biciklislányokon át a Nanushka divatbemutatón megjelenő jóvágású fiatalemberekig tömegek nyakában lifeg a palesztin kendő. Úgy tűnik, hogy a divat ahelyett, hogy csendben kivérezne, inkább végleg elharapózik. De vajon mit szólnának a Sirályban hagymaszoknyában, rozéfröccsel a kezükben mulató leányok, vagy a csőnadrágban gördeszkázó fiúk, ha "Szabad Palesztinát!" kiáltással üdvözölnénk őket? Persze, ez csak divat, ugyanúgy, mint a rohadásig viselt Che-póló, aminek a mögöttes tartalma szintén nem számít. Akkor viszont mit akarnak közvetíteni vajon a divatozó sálhordók? Annyit jelent csak a palesztin sál, másnéven keffije (vagy shemag), hogy az ember tudja, mi éppen a divat?
Egyébként a kendőt arab országokban azért hordják, mert többször összehajtva remekül szolgál a tűző nap és a homok ellen, de ez az indok Magyarországon kevéssé releváns. Az 1930-as években a kendő a palesztin nacionalizmus szimbóluma lett, de nem állt meg itt, hanem a popkultúra hálás kellékévé vált. A hetvenes években Izraelben is trendi lett, majd egy évtizeddel később az Egyesült Államokban is. Aztán a tokiói gyerekek is elkezdték tömegesen viselni, és az utóbbi években hozzánk is beszivárgott. Megállíthatatlan. Világzene-imádók és graffitisek, britpoposok és fázós hipsterek, mondjátok meg nekem, tudjátok, hogy egy szimbólumot csavartok a nyakatokra? Vajon a palesztin kendő Che-pólóval az érdektelenség vagy a tudatlanság jele?
