Esküvői sorozatunk második részében azt próbáljuk kideríteni, hogyan tarthatjuk vissza a rokonokat és barátokat attól, hogy kristályvázát, porcelánból készült Rodin-utánzatokat, vagy étkészletet ajándékozzanak nekünk nászajándékba. Az a helyzet, hogy nincs igazán recept, de még megoldás is alig.
Az a helyzet, hogy nincs igazán recept, de még megoldás is alig. Vagy érzi valaki, hogy a párnak mire van szüksége, vagy – és ez a gyakoribb - nem. Erre több magyarázat is van: a többség bízik a saját ízlésében és megítélésében, nyilván ezért kapnak olyan sokan negyven személyes, rózsákkal dekorált étkészletet, ami végül a szekrény alján végzi a következő negyven évre. A maradékot pedig nem érdekli igazán, hogy mit ajándékoz, a lényeg, hogy legyen olcsó, de ne látsszon rajta. Ami azért is furcsa, mert az esküvő elsősorban arról szól, hogy egy párt elindítson az életben, ráadásul igencsak költséges mulatság. Sokak szerint alapszabálynak kellene lennie, hogy legalább olyan volumenű nászajándékot vesz mindenki, mint amekkora esküvőre hivatalos. Persze nem fillérre kiszámolva, de legalább nagyságrendileg. Ez persze nagyon anyagiasnak hangzik, de valahogy a szíve mélyén mégis mindenki így gondolja.
Az alapkérdés ilyenkor mindig ugyanaz:
1. Miért hiszi minden rokon azt, hogy előbb-utóbb mindenkinek szüksége lesz étkészletre?
2. Ha sokakat ennyire nem érdekel, hogy mit ajándékoznak, miért nem ad inkább pénzt?
Utóbbira sajnos az a válasz, hogy ettől még mindig túl sokan ódzkodnak, pedig nem kevésbé romantikus egy borítékba csúsztatott húszezres, mint egy ágyneműhuzat, passzoló takaróval. Az előzőre pedig a szimpla emberi hülyeség a magyarázat.
Mit tehetünk ha mégsem akarunk ebbe belenyugodni?
Írhatunk például egy szép hosszú listát arról, hogy mit szeretnénk kapni. A praktikusabbak ilyenkor szánnak egy egész napot arra, hogy körbenézzenek, milyen kés hiányzik a konyhafiókból, vagy milyen lámpabúra a nagyszobából. Az igazi profik mindjárt be is linkelik a lista mellé, hogy hol lehet megvásárolni ezeket az itemeket, és azt is odaírják, hogy milyen színben tetszene a legjobban. Mi ezzel a verzióval egyet tudunk érteni, ameddig a wedding list nem kifejezetten luxustárgyakat tartalmaz, kellemetlen ugyanis elvárni szerényebb jövedelmű haveroktól / rokonoktól, hogy múlt századi burnótos szelencét vagy komplett Hi-Fi berendezést vásároljanak.
Viszont alul sem szabad lőni: Egy fakanalakat és fürdőszoba szőnyeget tartalmazó lista ciki és elég könnyen elveszi az ajándékozók kedvét, még akkor is, ha tényleg erre van szükségünk.
Megadhatjuk a bankszámlaszámunkat is, majd a meghívóban diszkréten beékelhetjük, hogy aki úgy gondolja, hogy szeretne ajándékozni, az küldjön nyugodtan pénzt. Úgysem fog senki sem küldeni.
Szintén jó megoldás, ha megmondjuk a haveroknak, hogy szívesen elutaznánk valahova egy hosszú hétvégére, amit voucherrel is meg lehet oldani. Ugyan ez is elég direkt célzás, de még mindig jobb egy fokkal, mint pénzt kérni. Viszont legalább annyi öröme lehet az ajándékozóknak, hogy kiválaszthatják, hogy hova küldenek minket romantikázni.
Na és persze ott van a tavalyi évek nagy divatja, de még mindig nagyon népszerű IKEA -utalvány vagy Mediamarkt-utalvány, a bevállalósabbak pedig válogathatnak erről listáról. De jobb nem reménykedni. Inkább törödjünk bele, hogy úgyis mindenki azt ad majd ajándékba, amit akar: padlóvázát, desszertvillát és óriási méretű ametisztet, vagy ami éppen mozdítható otthon. És ha így jártunk, akkor se áruljuk el soha. Gáz még aznap este, vagy másnap hangosan számolgatni, hogy bejöttek-e a számításaink. Persze ne feledje senki: aki most meghívott, lehet hogy jövőre meghívó lesz.
