Nem igazán illik az ünnepi tematikához és a diétához sem, de kipróbáltuk a Tuk-Tuk nevű házhozszállítós ázsiai éttermet. És mivel minőségi házhozszállítós ázsiai eddig nem létezett Budapesten, ha nem számítjuk a meglehetősen vegyes színvonalú és elég drága szusifutárokat, elég kíváncsiak is voltunk.
A Tuk-Tuk elsőre olyan nagy élmény volt, hogy másnap és harmadnap is onnan rendeltük az ebédet és a vacsorát. Az étlap néhány ázsiai kedvenccel megbolondított, standard kínainak tűnő felhozatalából, a „James és Grace modern ázsiai ételei” nevű szekciója tűnt a legszimpatikusabbnak, így innét választottunk. A tom yum leves és a pad thai úgyis régi kedvencek, egy édes-savanyú sertéshúsból vagy egy szecsuáni marhahúsból pedig úgysem derült volna ki, hogy milyen is a Tuk-Tuk konyhája valójában.
A szexi, színes feliratos papírdobozokban kiszállított leves és tészta ugyan nem voltak óriási adagok, főleg az árhoz képest nem, de a tom yum leves garnélával annyira jól hozta a savanykás és extrém csípős dél-kelet ázsiai ízvilágot, hogy mindjárt másnap is kirendeltük. Bár garnéla elég kevés volt benne, éppúgy, mint a kicsit grízes tésztához hasonlító, az ideálisnál egy fokkal édesebbre sikerült pad thaiban, az élmény, hogy klasszikus papírdobozokból pálcikával eszegetjük a budapesti felhozatalt jócskán felülmúló ízeket, bármit megért.
Másnap a kínai sült kacsa hoisin szósszal került terítékre, amit egyikünk pirított rizzsel, másikunk pedig pirított üvegtésztával kért. A kicsit szárazra sült kacsa ízét a hoisin szósz határozta meg, ami egyikünkhöz barna, nagyon sűrű mártásként érkezett, másikunkhoz pedig a kacsa után fél órás késéssel pirosas, édeskés valamiként. Szerencsére mindkettő nagyon jól passzolt a kacsához. A köretek inkább csak erős hármast érdemeltek, mivel a rizs dúsításához használt mexikói vegyes zöldségtől eleve irtózunk, az üvegtésztát pedig nem lehet csak úgy simán, fűszerezés nélkül köretként felszolgálni, hiszen magában semmi íze sincs. Ugyanez volt a helyzet a mee gorenggel, az indonéz pirított, csirkés, zöldséges és tojásos tésztával, amelybe három falatnyinál több hús sajnos nem jutott, íz pedig egyáltalán nem.
Összességben a Tuk-Tuk nagyon jó, viszont elég drága. Egy fő nehezen lakik jól 2500 forint alatt, és ez bizony házhozszállításért nem kevés. Egyetlen negatív észrevételünk az ár-érték arányt leszámítva az, hogy a kiszállítás elég szeszélyesnek tűnik. Hol az üdítőt, hol a szószt hagyják le, és összességében elég sokat kell rájuk várni. De nem panaszkodunk, ilyen jót Budapesten a legtöbb kínainak csúfolt étteremben sem lehet enni.
