háztartás gyerek

Régen minden jobb volt, vagy most annyival egyszerűbb az élet? Már cikkünk felütése is előrevetíti, hogy az összkép közel sem fekete-fehér. 

A légsütőt persze nem kell kitaszítani a konyhapultról, és abból sem feltétlenül lesz tragédia, ha a nagyi fagyit ad uzsonnára a gyereknek. Erről, és ennél sokkal többről is szól a Dívány podcastsorozatának, az Időutazóknak ötödik epizódja:

Felszereltebb háztartás: elég lenne ennyi?

A háziasszonyok dolga első látásra egyértelműen könnyebb ma, mint egykor volt. Nézz csak végig saját fürdőszobádon és konyhádon: jó eséllyel villanysütő és főzőlap áll ott sparhelt helyett, van hűtőszekrény mélyhűtő résszel, a kávét talán egy gombnyomásra főzi gép. Az edényeidet nem lavórban, hanem mosogatógépben varázsolja tisztára a technológia, és áll még pár eszköz a pulton. Légsütő, kenyérpirító, turmixgép, citrusfacsaró, dagasztógép, kenyérsütő…

Közben a port már robot szívja fel berregve, gőztisztítóval is lemoshatod az ablakot, a kanapét takarítógép tarthatja rendben, míg a szárítógép a ruhákat intézi. Az ebéd mikróban melegszik, nem ég oda a zománcos lábos aljára. Ahogyan az a podcastepizódban is elhangzik, nagyanyáink körülményei még nem ilyenek voltak, nekünk azonban mindez megadatik.

Egyre több és több munkát bízhatunk a gépekre, a kérdés csak az: így már tökéletesen egyszerűen menedzselhető egy háztartás?

A válasz nem egyértelmű igen, hiszen a gombokat továbbra is te nyomkodod, a ruhát vagy az edényt te pakolod ki és be, s bár a hipermarketes rendelést kihozza a futár, elő kell teremteni az árát. S ha mindez nem lenne elég: arra a gépek nem tudtak megtanítani, hogy hogyan ne éljünk pazarló életmódot, legyen szó a ma még itthon könnyen elérhető, de egyre drágább kincsnek számító vízről, a drága energiáról vagy épp az élelmiszer-pazarlásról.

Van, amit érdemes a múltból átmenteni

A sokkal modernebb háztartásokban sem érdemes megfeledkezni azokról az alapelvekről, amelyek a régmúlt családi otthonait működtették: annyit használj, amennyid van, de azt ne pazarold. 

A régmúltból érdemes megtartani azokat a praktikákat, amelyek segítenek abban, hogy ételt ki ne dobjunk, abból főzzünk, ami a legjobban elérhető és szezonális – ez legtöbbször még egészségünknek is jót tesz, ahogyan arról a podcastben is szót ejtünk.

Ma sokszor az akciós az, amit legszívesebben a kosárba teszünk: a régiek sokkal jobban figyeltek arra, hogy

ami eléjük kerül, abból készítsenek ételt, ne az igényekhez igazítsák a kínálatot.

Ha nem is nap mint nap, de időről időre érdemes ezt a szemléletet is kipróbálni, már csak azért is, mert lehet, hogy most avokádótól mangón át a királyrákig van minden a diszkontban is, de a bolygó állapota nem épp arrafelé tart, hogy ezt örökké garantáltnak tekinthessük. A gépeket nem kell félretolni, de a szemléletet érdemes ma is használni.

Másként gondolkodunk a gyerekekről is

Gyereknevelés terén épp ez a szemlélet az, ami nagyot változott. Sírni hagyás, egyedül, saját szobában altatás, bébikomp, félévesen anyatejről leszoktatás, autoriter nevelés és a többi: van bőven olyan elve a múltnak, amit magunk mögött akarunk hagyni, és jogosan, amint arra a podcastben is kitérünk.

Nem fog egy gyerek sem örökre a szülői ágyban ragadni, még akkor sem, ha mellettünk alszik egy ideig – ami akár éveket is jelenthet –, és aki teheti, két évig szoptatva gyermekét rengeteg előnyt ad neki. A hordozás nem ősanyaság, a meleg, szeretettel teli nevelés pedig nem azt jelenti, hogy semminek nem szabunk határt.

A mai szülők már nem csak Benjamin Spocktól, a védőnőtől és saját szüleiktől tájékozódhatnak, a tudás hatalmával pedig sokan élnek is. Nem tömjük tele antibiotikummal és hőemelkedésre lázcsillapítóval a gyerekeket, hagyjuk, hogy koszos ruhában pepecseljenek a sárban, de ha kell, fejlesztésre visszük őket. Felfedezzük, ha ételérzékenység okozza viselkedésük megváltozását,

sokkal tudatosabbak felelősebbek vagyunk, vagyis annak érezzük magunkat.

Néha annyira, hogy ez szüleink generációjának sértő – és ez is érthető. Ők akkori legjobb tudásuk szerint cselekedtek, de ezt tesszük mi is, ahogyan arról a podcastben is beszélünk.

Az egyensúly lehet a lényeg

Közben ugyanakkor nem csoda, hogy sokszor majd belefulladunk a gyereknevelésbe. Ez 24 órás meló, de mellette dolgozni is kell, sőt, sokszor a nagyi is dolgozik, dédi meg vagy nincs is, vagy ilyesmire már nem bevethető. Küzdünk azzal, hogy megmaradhassunk önmagunk is, de azzal is, hogy ne legyen mindennap desszert ebéd után, ahogy nagyi csinálná, vagy hogy a képernyőidőről mások az elképzeléseink. 

Két világot egyesítenénk, amit a gyakorlat szerint nem igazán lehet.

Talán csak úgy, ha elfogadjuk, hogy egy nagymama sem fizetett bébiszitter, akinek konkrét tennivalólistát adunk. Hadd legyen fagyi az uzsonna, úgysem minden héten van ez így – persze, vannak olyan szabályok, amelyeket nem lehet ilyenkor sem sutba dobni, így a cukorbeteg gyereket nem tömheti édességgel a nagyi sem, de amiben lehet, abban vállaljuk a kompromisszumot. A nagycsaládi élmények a gyerekeknek is sokat adnak, s a mi tekintélyünk sem csorbul attól a gombóc vaníliától.

Régen volt jobb, vagy most? Talán nem is ezt a kérdést kell megválaszolnunk, hanem azt: mikor mi volt az igazán jó, erre teszünk kísérletet ebben a podcastepizódban is. Ha ez megvan, minden korból azt alkalmazhatjuk, amit érdemes: ez az igazi nyereség.