Kezdjük talán ott, hogy miért is kell megakadályozni azt, hogy robotok garázdálkodhassanak az interneten? A válasz egyszerű: azért, mert gyakorlatilag bármire képesek.
Létrehozhatnak profilokat a közösségi médiában, vásárolt kedvelésekkel a magasba emelhetnek tartalmakat vagy személyeket, felvásárolhatják az összes jegyet egy koncertre, hogy aztán a nepperek magas áron adják el azokat újra, de még terheléses támadást is képesek indítani egy oldal ellen.
Tevékenységüket amennyire csak lehet, érdemes korlátozni, ezt kísérlik meg az úgynevezett captchák, recaptchák és egyéb megoldások.
Így szűrték ki kezdetben a robotokat
Valószínűleg sokan vannak, akik még sosem próbálták meg megfejteni, mit jelent a captcha rövidítés: a Completely Automated Public Turing test to tell Computers and Humans Apart (Teljesen automatizált nyilvános Turing-teszt a számítógépek és az emberek megkülönböztetésére) kifejezés rövidítése a magyar szem számára kissé furcsa szó. A captchák ötlete a hackerek világából ered: a csetfórumok biztonsági szűrőit az ősidőkben azzal cselezték ki, hogy egyes betűk helyett azoknak megfeleltethető számokat használtak, vagy egyszerűen megkeverték a betűket. Én lehetnék például k4lm4n s70nj4 – épp elég felismerhető ez a kód ahhoz, hogy egy ember meg tudja fejteni, de egy humán kognitív képességekkel nem bíró robotnál más a helyzet.
Az AltaVista által bevezetett captchák eltorzított betűsort jelentettek – ez három szempontból is jó megoldás volt arra, hogy kiszűrjék, ki az, aki valóban ember, és ki az, aki csak annak vallja magát.
- az ember képes az eltorzított, tükrözött betű felismerésére is
- az egymásba csúszó karaktereket is képes szétválasztani
- ha a szóképet felismerte, ki tudja találni, milyen betűk találhatók meg benne, még akkor is, ha azok nagyon nagy mértékben torzítottak.
A Google egy kész megoldást vásárolt utóbb
Attól azonban, hogy az ember képes erre, még nagyon is idegesítettek mindenkit ezek a képrejtvények, melyek megoldására az internet gyorsaságához képes sok időt kellett felhasználnunk. Luis von Ahn, a Carnegie Mellon Egyetem egy kutatója társaival kiszámolta, hogy
az emberiség napi szinten félmillió órát tölt azzal, hogy captchatesztekre ad választ: úgy vélte, tengernyi időről van szó, felesleges pazarlás ennyire értelmetlen tevékenységgel tölteni ezt.
Megoldásképp kifejlesztette a recaptcha rendszert: a Google tőle vette meg 2009-ben. Ebben a rendszerben a weboldal látogatójának két szót mutat a recaptcha, mind a kettőt helyesen kell visszagépelni ahhoz, hogy továbbléphessünk.
A rendszer eredetileg könyvek szövegének digitalizálását végezte, a módszert pedig arra használták, hogy ennek minőségét javítsák. A két megmutatott szó közül az egyik jelentését ismerte a program, a másikét nem – ahogyan a recaptchákban egyre több ember gépelte be helyesen a korábban nem ismert szót, úgy a rendszer véleménye is erősödött arról, hogy az valóban értelmes kifejezés. Miután a Google felvásárolta a technológiát, ez a szövegjavító funkció eltűnt belőle.
Létezik még egy képes captchamegoldás: biztosan eléd is került már a Google Térképen található felvételekből
mozaikszerűen összeállított kép, melyen a zebrát, a jelzőlámpákat vagy épp az autókat részben vagy egészben tartalmazó fotókra kell kattintanod,
ha igazolni akarod, hogy nem vagy robot.
Ezért lehet elég egy kattintás
Nem tagadom: engem sokszor ez a megoldás is zavar, pláne, amikor egy szinte felismerhetetlen képdarabkát mulasztok el bejelölni, emiatt új feladványt kapok, és kezdődhet elölről minden. A hozzám hasonló elégedetlenek igényeit a nocaptcha recaptcha elégíti ki: itt elegendő egyetlen dobozban beikszelni, hogy nem vagyok robot.
Miért elegendő ez? Nos, mert nemcsak ezt a feladatot és megoldását figyeli a rendszer, hanem azt is, milyen egérmozgással jutott a kis doboz fölé a kurzor, illetve a böngészési előzményt is figyelik.
Egy robot nem fog videókat nézni, rákeresni egy gyerekjátékra, majd utáni elolvasni két cikket a Díványon: ha a te keresési előzményedben emberekre jellemző tevékenységek szerepelnek, át fogsz jutni ezen a szűrőn is. Ha valami mégis aggodalomra ad okot, akkor egy, a fentinek megfelelő képes feladattal győződnek meg százszázalékosan arról, hogy tényleg ember vagy.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
