Vitathatatlan, hogy az étkezési illemszabályok az élet minden területén a kulturált viselkedés alapvető elemei közé tartoznak. Nemcsak azt kell tudnunk, miért ne hadonásszunk az evőeszközzel, vagy hogy kinek kell kilépnie először az étteremből, hanem azt is, mit hogyan csináljunk, ha már előttünk az étel. Görög Ibolya protokollszakértővel most olyan örökzöld illemszabályokat vettünk górcső alá, amelyeket még mindig nem mindenkinek sikerül jól alkalmaznia a hétköznapokban.
Ha forró a leves
Kezdjük az első olyan szabállyal, amelyre valószínűleg csak kevesen tudják a helyes választ: mit teszünk, ha egy jókora tányér forró levest tesznek elénk? Tízből kilencen valószínűleg rögtön rávágnánk, hogy elkezdjük vadul kavargatni, majd ha már nem bírjuk kivárni, hogy kissé kihűljön, jöhet a fújás! Görög Ibolya viszont erre a következőket mondja:
Nem, nem illik fújni, kavargatni kell. De nem körbe-körbe, hanem lentről felfelé, »6 órától 12 óráig«.
A fogpiszkálás etikettje
Nagy kérdés a fogpiszkáló használata is, de vajon segítségével megszabadulhatunk-e az ételmaradékoktól? Ha igen, hogyan, ha nem, miért nem? Itt a válasz!
„Asztalnál nem használhatjuk. Elegáns és rendes helyeken nincs is fent az asztalon, legfeljebb csomagolva” – magyarázza a protokollszakértő.
Ha valami beakad a fogunk közé, akkor meg kell próbálni a nyelvünkkel vagy egy falat étellel – például kenyérrel – kibűvészkedni. Ha nem megy, akkor a mosdóba menjünk ki, és ott piszkáljuk.”
Mi legyen a kiskanállal?
Ha tetszik, ha nem, nem illő dolog lenyalni az evőeszközöket sem.
„A kapucsínós kanalat leütögetem gyengéden a csésze szélén, a fagylaltot lehúzom a számmal a kanálról, de utána nem kezdem el még plusz nyalogatni!” – sorolja a szakértő.
Sajnos láttam már olyat, nem is egyszer, hogy lenyalta a kést, hogy össze ne piszkítsa vele az abroszt, amikor leteszi. Megborzongtam.
De akkor mit tegyünk a kiskanállal, ha megkevertük vele a kávét? Ezt sem nyaljuk le, hanem letesszük a csésze alatti kistányérra – kistányér híján egy szalvétára – a velünk ellentétes oldalra.
Kenyér: törjük vagy harapjuk?
Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be töredelmesen, hányszor haraptunk már jókorát a kenyérbe a frissen főtt gulyás mellé! Mostantól csináljuk másként! Kenyeret ugyanis csak akkor szabad harapni, ha szendvicsnek készítettük, hiszen az étkezéskor egyébként törjük. Még akkor is, ha az evés előtt az étterem kistányéron kínál fűszervajat pirítóssal vagy apró zsemlével!
Ilyenkor a zsemléből két kezünk ujjaival szakítunk egy darabot, megvajazzuk, és bekapjuk.
Nagy mumus a húsevés
Illem szempontjából talán a legsarkalatosabb kérdés a húsevés, mert legtöbben nem tudjuk, szabad-e egyáltalán kézbe venni, az pedig már végképp sokunk számára elgondolkodtató, hogy vajon mit kell tennünk a megmaradt csonttal. A válasz mindkettőre roppant egyszerű.
Ma már az éttermekben filézett húst adnak, csak a vastag – úgynevezett szárcsont – maradhat. Erről késsel-villával leszedjük a húst, és a csontot a tányéron hagyjuk. Még akkor sem fogjuk meg kézzel, ha alufólia díszt tesznek rá.
De akkor mit ehetünk kézzel?
Ha megjegyeztük egy életre, hogy húst nem fogdosunk étkezés közben, akkor jöjjön a mai utolsó leckénk, ami ugyancsak a kézzel vagy evőeszközzel? dilemmáját erősíti, vagyis: milyen ételeket foghatunk meg?
Görög Ibolya szerint a mi gasztronómiánkban mindenhez csak evőeszközzel nyúlhatunk, kivéve a kelt tésztákat és a szőlőt, cseresznyét.
Ezért ha valaki szereti leszopogatni mondjuk a körömpörkölt csontocskáit vagy a levesben megfőtt csirkelábat, azt otthon egye!
Ha úgy érezzük, hogy sikerült képbe kerülnünk az étkezési illemszabályokkal, akkor itt az ideje, hogy elővegyük az együtt közlekedés előírásait is.
