Szükség van egy saját szobára ahhoz, hogy produktív lehess. Már 90 évvel ezelőtt is erre a következtetésre jutott az angol regényirodalom egyik legzseniálisabb alakja, Virginia Woolf. Bár a kortársai nagy tapintatosan inkább elnézték neki ezt az esszét, az utókor a női egyenjogúságról való gondolkodás egyik mérföldkövének tartja a szöveget. Annyi bizonyos, hogy az alkotáshoz mindig tér kell. Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy van már saját szobád, a környezetpszichológia segít abban, hogy miként rendezd be.
A kreativitás szereti a tágasságot
A környezetpszichológia azt vizsgálja, hogy a fizikai környezetünk miként hat a gondolatainkra, az érzelmeinkre, a viselkedésünkre. Az 1970-es évek óta dinamikusan fejlődő terület mára nagyban befolyásolja az építészek és a lakberendezők munkáját. Az irányzat egyik fontos alapvetése, hogy a mentális terünk közvetlenül összefügg a fizikai terünk észlelésével. Ez azt jelenti, hogy minél tágasabb körülöttünk a tér, annál jobban be tudnak áramlani az új ötletek, szokatlan megoldások, eredeti gondolatok.
Ha be vagy szorítva, nincs hova elrugaszkodni
Az ember gondolkodása alapvetően egocentrikus: erőfeszítés hiányában hajlamosak vagyunk mindig önmagunkból kiindulni, és rendszerint oda is térünk vissza. A kreatív problémamegoldáshoz azonban egy egészen másfajta képességre van szükségünk: arra, hogy meghaladjuk a saját nézőpontunkat, elvonatkoztassunk a konkrét személyes élményeinktől, eltávolodjunk az itt és mosttól, magunk mögött hagyjuk a megszokott válaszokat és egyben lássuk a nagy egészet. Amikor van lehetőségünk távolról megfigyelni a dolgokat – például ülünk egy hegy tetején –, stimulálódik az absztrakt gondolkodásunk és a kognitív rugalmasságunk. Ha növelni tudod a teret a dolgozószobádban, az pozitívan fog hatni a kreativitásodra.
Nem kell rögtön falat bontani
Az otthoni irodánk méretét, belmagasságát, elhelyezkedését persze nehezen tudjuk megváltoztatni egyik napról a másikra – ha egyáltalán. Szerencsére az elménk nem túl szigorú e tekintetben: a valódi tágasság helyett annak illúziójával is megelégszik. Alább Donald M. Rattner építész javaslatai alapján olyan trükköket gyűjtöttünk össze, amelyek segítségével te is könnyűszerrel elérheted ezt a hatást.
#1 Láss minél messzebbre!
Egy helyiség adottságait nem mindig tudjuk megválasztani, de azt igen, hogy a belső teret miként alakítjuk ki, illetve hogyan orientáljuk magunkat a külvilághoz képest. Ha csak teheted, az íróasztalod legyen az ablak előtt, hogy minél messzebbre el tudjon vándorolni a tekinteted! Ha van ablak a szobában, de te mégis a fal felé fordulva ülsz, értékes lehetőséget pazarolsz el. Persze meglehet, hogy az otthoni irodád pont egy tűzfalra néz, ami nagyban blokkolhatja a gondolataid szabad áramlását, mintegy lepattannak róla a merészebb elképzelések. Ebben az esetben érdemes úgy fordítani az asztalodat, hogy a lehető legnagyobb kilátásod legyen, akár a terem, akár a folyosó irányában.
#2 Optikai trükkökkel növeld a belmagasságot!
Egy 2009-ben végzett kísérletben az amerikai British Columbia Egyetem kutatói azt találták, hogy az emberek jobb teljesítményt nyújtottak egy kreatív problémamegoldó képességeket igénylő feladatban, amikor egy 10 láb (kb. 3 méter) belmagasságú szobában ültek, mint amikor egy 8 láb (kb. 2,4 méter) belmagasságúban. Sokunk otthona nyilván nem rendelkezik egy katedrális grandiózus térelosztásával, de mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy tágasabbnak érződjön a helyiség. A függőlegesen sávolt tapéta, a függőleges irányú burkolatok, a padlóig érő függönyök, a fallal azonos színű mennyezeti szegély és a függőlegességet hangsúlyozó dekorációk mind-mind segíthetnek abban, hogy optikai értelemben megnyújtsuk a szobát.
#3 Fesd kékre vagy zöldre a falakat!
Míg a hideg színek (pl. zöld, kék) tágítják a teret, addig a meleg színek (pl. narancssárga, piros) hajlamosak összerántani. Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a képernyőn látott kék szín növeli a kreatív problémamegoldást. A színek háromdimenziós hatásmechanizmusait szellemes kísérlettel tesztelte egy Shashi Caan nevű tervező. Három speciális, teljesen egyszínű szobát hozott létre, amelyben minden piros, sárga vagy kék volt. Ezt követően vendégeket hívott a termekbe egy állófogadásra. A felszolgált koktélok és harapnivalók fehérek voltak, illetve a vendégeknek is színtelen vegyvédelmi ruházatot kellett viselniük. A vizsgálat tulajdonképpeni tárgyát az képezte, hogy az emberek miként mozognak az egyes helyiségekben. Míg a piros szobában a terem közepe felé tendáltak – mintha csak befelé lökdösnék őket a falak –, addig a kék szobában sokkal jobban kihasználták a teret. Motiváltak voltak a határok felfedezésére, ami a kreatív működésnek is a sava-borsa.
#4 Jöhetnek a tájképek!
A távolság illúzióját úgy is megteremtheted, ha nyílt tereket ábrázoló műalkotásokat, dekorációs tárgyakat teszel ki a dolgozószobádban. A tájképek, az utazós poszterek, a városról készült légi felvételek mind-mind arra inspirálhatnak, hogy kilépj a földhözragadtság állapotából. A saját utazásaidról készült fotók, az élményeidről őrzött ereklyék szintén segíthetnek abban, hogy szélesebb látókörrel fogj neki a munkának.
Ne hagyd, hogy elszigetelődj a home office-ban!
A tartós otthoni munka a tagadhatatlan előnyök mellett komoly pszichológiai veszélyeket is magában hordoz. A kollégákkal történő interakció hiányában könnyen elmagányosodhat az ember, a teljesítményére rendszerint kevesebb visszajelzést kap. Mivel a munka és az élet egyéb történései ugyanarra a helyszínre lokalizálódnak, időnként nehezebb meghúzni a határokat, lecsukni a laptopot délutánonként, vagy szabadnapokat tartani. Egy német felmérés például megerősítette, hogy az anyák számára a home office megnövelte a gyermekgondozásra fordított időt ahhoz képest, mint ha külső helyszínen dolgoznának. Az édesapák pedig nem fordítottak több időt a családjukra az otthonról végzett munkájuk mellett, hanem inkább még többet dolgoztak.
Önmagában tehát a home office által nyújtott rugalmasság nem járul hozzá a család-munka egyensúly ügyesebb szervezéséhez. Sőt, az otthoni munkavégzés bizonyos szempontból nagyobb tudatosságot igényel, hiszen neked kell megteremtened azokat a kereteket, amelyek segítségével produktív tudsz lenni. Önfegyelemre van szükséged, hogy végigcsináld a napot, de azt is pontosan tudnod kell, hogy mikor kell szünetet tartani. Ilyenkor pedig fontos, hogy más emberekkel legyél. Ennek a létformának ugyanis az egyik legnagyobb kihívása az, hogy továbbra is legyenek közösségeid, és kapcsolódni tudj másokhoz.
