A csirkefalatok könnyen elkészíthető és fogyasztható fehérjeforrásként váltak ismertté, ma már a legtöbb gyorsétterem kínálatában és a hipermarketek fagyasztóiban is elérhetők. Ez azonban nem volt mindig így, írja a History. Háború, laboratóriumi kísérletek és az Egyesült Államok táplálkozási irányelveinek módosítása kellett ahhoz, hogy a pipifalatok az egyik legkedveltebb fogássá váljanak.
A világháború csirkeproblémája
A második világháború ideje alatt a csirke sok amerikai számára vált elsődleges fehérjeforrássá. Az USA ugyanis vörös hús fogyasztását írta elő a katonái számára, ennek következtében pedig a marhahús hiánycikké vált. A háború végével csökkent a baromfi iránti kereslet, a vörös hús egyre inkább elérhetővé vált az emberek számára, a csirkével pedig volt egy alapvető probléma: az, hogy egészben árulták. Az állatok túl kicsik voltak ahhoz, hogy a háború után egyre növekvő családok számára elegendő legyen egy darab, egy embernek viszont túl nagyok voltak, nem beszélve arról, hogy az egész csirke elkészítése időigényes feladat volt a nők számára, akik közül egyre többen léptek be a munkaerőpiacra. Ki kellett találni valamit, hogy visszaállítsák a csirke iránti keresletet.
Robert C. Baker találmánya
Bár a csirkefalatok eredete továbbra is vitatott, a leginkább elfogadott elmélet szerint Robert C. Baker agrártudós 1963-ban a Cornell Egyetem laboratóriumában találta fel a csirkefalatokat. Több tucat baromfiterméket fejlesztett a karrierje során, ideértve a pulykasonkát és a csirkés virslit. Baker innovációja az volt, hogy a darált, bőr nélküli csirkéből (gyakran a baromfi kevésbé népszerű testrészeiből) formázott falatnyi darabokat, majd úgy panírozta őket, hogy a csirkefalatokat fagyasztani – ezáltal szállítani – és elkészíteni is egyszerű legyen. Baker ahelyett, hogy szabadalmaztatta volna a nuggetset, több száz amerikai cégnek küldte el a receptet, akik később jelentős profitra tettek szert a csirkefalatok eladásából.
A vörös rém
1977-ben az amerikai kongresszus táplálkozási tanácsokat fogalmazott meg, amikben felhívták az emberek figyelmét a sovány fehérje fontosságára. Az emberek aggódni kezdtek a magas koleszterinszint, a szívbetegségek és az ezekből következő rövidebb élettartam miatt, a csirke pedig a marhahús egészségesebb alternatívájává vált. Ironikus módon azonban a kormány egészséges táplálkozással kapcsolatos iránymutatása éppen abban az időben jelent meg, amikor elkezdődött a baromfi tömegtermelése. Ha az emberek feldolgozatlan formában ették volna a csirkét, akkor kétségtelenül jobb alternatíva lett volna a marhahúsnál, a feldolgozott csirke azonban gyakran kevésbé volt egészséges a vörös húsoknál.
A McNuggets születése
A McDonald’s 1981-ben debütált a Chicken McNuggetsszel. Fred Turner, a McDonald’s elnöke olyan csont nélküli csirkét szeretett volna, amit majdhogynem a hasábburgonya helyett tudnak árulni. Több szakács is nekifutott a tökéletes csirkefalat kikísérletezésének, míg végül 1983-re érte el a nuggets a ma ismert alakját.
1965-ben egy átlagos amerikai évente nagyjából 16,5 kg csirkét fogyasztott, ez a szám azonban 2020-ra megháromszorozódott. A gyorséttermek népszerűsége nemcsak a baromfifogyasztás növekedését eredményezte, de egyre nagyobb mértékben iparosodott el a csirke tenyésztése és feldolgozása is, ami megkérdőjelezhető munkaügyi gyakorlatokhoz és komoly állatjóléti kérdésekhez vezetett. A fenntartható gazdálkodásból származó, szabadon tartott és hormonkezelésektől mentes csirkék egyre növekvő népszerűsége azonban lehetőséget ad arra, hogy nemcsak az emberek egészségét, de a bolygó állapotát is szem előtt tartva fogyasszák kedvencüket a nuggets szerelmesei.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Borítómontázs: Csabai Kristóf / Dívány.hu
