cset illem

Van néhány üzenetküldési szokás, amelyről talán nem is gondolnánk, hogy irritáló lehet mások számára. Az alábbi cikkben összegyűjtöttünk néhány olyan bosszantó, udvariatlan, és valljuk be, sokszor neveletlen dolgot és tevékenységet, amit akaratunk ellenére üzenetírás közben követhetünk el. Ha esetleg valamelyikben magadra ismersz, jobb, ha inkább leszoksz róla.

Rosszul használod a mondatvégi írásjeleket

Valóban helyes módja a mondat befejezésének, ha pontot teszünk a gondolati egység végére, ennek ellenére egy kutatás szerint a ponttal lezárt egyszavas mondatok nem tűnnek őszintének. A kísérlet szerint a Binghamton Egyetem kutatói egy meghívó szövegére vártak olyan egyszavas válaszokat, mint például „Persze”, „Oké”, „Igen” vagy „Nem” – ponttal vagy anélkül. Kiderült, hogy a résztvevők a szöveges üzenetekben a ponttal végződő válaszokról kevésbé feltételezték, hogy azt a másik komolyan, őszintén gondolja, mint az írásjel nélküli visszajelzéseket. Ugyanakkor a hatás épp ellenkező volt a kézzel írt üzenetek esetében. 

Egy másik kutatás során pedig arra is felfigyeltek a szakemberek, hogy egy felkiáltójelet tartalmazó szöveges válasz őszintébbnek tűnhet, mint az, amelyik semmire sem végződik.

Elhagyásával a szórend miatt ugyanis megeshet, hogy egy kérdő mondatot kijelentő mondatként értelmezünk, és ez akár félreértéshez is vezethet. Továbbá az óhajtó és felkiáltó mondatok azonos, felkiáltójellel való befejezése is értelmezési gondot okozhat, hiszen nem mindegy, hogy felszólítunk, vagy óhajtunk valamit…

Túl sok hangulatjelet használsz

Teljesen rendben van, ha alkalmanként emojikat használunk, hogy egy kicsit izgalmasabbá, hangulatosabbá tegyük az üzeneteinket, de nem jó, ha túlzásokba esünk. A túl sok hangulatjel, különösen, ha az üzenetben szereplő szavak helyettesítésére használjuk, bosszantó lehet.
Dr. Zelena András, a BGE Társadalomtudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi docense szerint az emotikonok, emojik használata bár szívélyessebbé, kedveskedőbbé teheti a szöveget a befogadó számára, de ez az érzelmi töltet – például egy hivatalos levelezésben – akár kontraproduktív is lehet.

Emellett egyes hangulatjelek, például egy hanyagul, kutyafuttában odadobott felfelé mutató hüvelykujj passzív agresszivitást is tükrözhet. Ráadásul azzal, ha a tisztességes válasz helyett csak odabiggyesztünk valamilyen hangulatjelet, azt is üzenhetjük, hogy nem értékeljük a másik mondanivalóját. 

„Ha mégis ragaszkodnánk a hangulatjelek használatához, küldjünk inkább mosolygós arcot vagy szívet, és a sírva nevetős, röhögős vagy fájdalomterhesen síró, zokogó emoji között tegyünk különbséget, hiszen a hétköznapi kommunikációban is kétféle lehet a sírás: potyognak a könnyeim a nevetéstől, vagy annyira fáj, hogy zokogok” – teszi hozzá a szakértő.

Napokat vársz a válasz visszaküldésével

Bárkivel megtörténhet, hogy megnyit egy szöveges üzenetet, de egyéb elfoglaltsága miatt nem tud rá azonnal válaszolni, végül el is felejt reagálni. A válaszra várni pedig nagyon bosszantó lehet. Éppen ezért, ha nem tudunk azonnal válaszolni, jobb, ha inkább meg sem nyitjuk az üzenetet, hanem addig várunk, amíg lesz időnk üzenetet írni. Így biztos, hogy nem felejtünk el válaszolni. Ha pedig olyan kérdést kapunk írásban, amelyre nem tudjuk azonnal a választ, tudassuk a másik féllel, hogy később vissza fogunk térni rá. Fontos arra is figyelnünk, hogy munkatársainkat munkaidőn túl ne keressük céges ügyekben.

Következetesen regényeket írsz

Ahogyan a nevében is benne van, az sms egy rövid szöveges üzenet. A rövid, tömör megfogalmazás azonban bármilyen csetelési formában érvényesnek tekinthető, ugyanis egyik üzenetküldő alkalmazást sem arra találtak ki, hogy hosszú regényeket írjunk vele egymásnak. Ha úgy érezzük, hogy néhány száz karakternél több mondanivalónk van, kérdezzük meg a másikat, hogy felhívhatjuk-e telefonon. 

Dr. Zelena András hozzáteszi, hogy miután az üzenetküldés – befogadói oldalról – nem ad olyan visszajelzéseket, mint amit mi, beszélők a hallgató arcáról, gesztusaiból olvasunk le, ezért a beszédet kísérő reakciók értelmezése nélkül nekünk, üzenetküldőknek is nehezebb a helyzetünk. 

Kijavítod valakinek a nyelvtanát

Amikor csetelünk, nem fordítunk annyi figyelmet a helyesírásra, mint egyéb esetben, éppen ezért ne javítsuk ki a nyelvtani vagy a helyesírási hibákat a kapott üzenetben, továbbá az okostelefonok autokorrektje sem minden esetben ismeri a helyesírási szabályzat vonatkozó pontját. A telefonok képernyője kicsi, az ujjaink pedig nagyok, így akaratunk ellenére is könnyen hibázhatunk, amikor üzeneteket küldünk. Ráadásul ritkán olvassuk vissza, amit írunk, hiszen a csetelésnek éppen az a lényege, hogy gyorsan közölhessük, amit szeretnénk. 

Szavanként küldesz el egy hosszú üzenetet

Sokan úgy írnak le akár egyetlen mondatot is úgy, hogy szinte minden szót külön sorba tördelnek, és külön üzenetként továbbítják. Nincs annál bosszantóbb, mint amikor folyton jelez a telefonunk, hogy üzenetet kaptunk, ráadásul így nem is látjuk egyben az üzenet szövegét.

Hangüzenettel válaszolsz

Bár a hangüzenet meggyorsíthatja a kommunikációt, de meg nem könnyíti semmiképpen sem. Ugyanis, ha a fogadó fél olyan helyen van, például tömegközlekedési eszközön, egy megbeszélésen ül, vagy sorban áll a postán, és nincs fülhallgató a fülében, nem tudja meghallgatni az üzenetet.

Mindennek ellenére a 14–18 éves korosztály előszeretettel küld hangüzenetet, ami generációs jelenség – hívja fel erre a figyelmet dr. Zelena András.

Arról már nem is beszélve, hogy az olyan válaszokat, amelyek csak egy szóból állnak, nincs is értelme hangüzenetként elküldeni, hiszen rövidebb ideig tart leírni, hogy „Igen” vagy „Nem”, mint rányomni a felvételre, és bemondani a választ. Egyébként pedig problémát jelenthet, hogy a hangüzenetek szövegéhez nem férünk hozzá a keresőfunkcióval.

Az interneten már szinte alig írunk le úgy egy mondatot, hogy emoji ne szerepelne benne. Gondoltad volna, hogy az első digitális hangulatjel azért született, mert az emberek immunisak lettek a humorra? Ha egyéb érdekességekre is kíváncsi vagy az emojikkal kapcsolatban, olvasd el az erről szóló cikkünket is.