Pár nappal ezelőttig becsomagolva volt látható a párizsi diadalív, és ezzel megvalósult a tavaly elhunyt bolgár származású amerikai művész, Christo hatvanéves álma: a Champs-Élysées-en lévő műemléket 25 ezer négyzetméternyi, ezüstöskék újrahasznosítható polipropilénnel és 3 kilométernyi vörös kötéllel vonták be.
Nem ez volt az egyetlen monumentális ötlete az extravagáns land art művésznek. Feleségével, Jeanne-Claude-dal becsomagolták már a tengerpartot Sydney mellett (1969), a párizsi Pont-Neuf hidat (1985), de nem úszta meg a berlini Reichstag sem (1995).
Sokan próbálták már megfejteni a művészek célját, például azzal, hogy a csomagolás gesztusába a fogyasztói társadalom csomagolásőrületének a kritikáját látták bele. Christo azonban mindig csak annyit mondott, hogy ez mindössze egy nagy ívű gesztus, aminek a meghökkentésen és az esztétikai aspektusain túl nincs mélyebb üzenete.
Legfeljebb az örömszerzés, és az, hogy új szemszögből láttassa azt, amit ismerünk.
A ki-be csomagolás kétségtelenül alapvető része életünknek, ami részben érthető, hiszen a termékeket meg kell védeni a viszontagságoktól, ám az már kissé meglepő, hogy külön műfaj alakult ki körülötte: az unboxing videók zsánere.
Olyannyira népszerű ez a formátum, hogy tízmilliók követik feszülten szerte a világon, ahogy két kéz kibontja egy új termék dobozát, miközben a kezek gazdái lelkesen kommentálják a drámai eseményt.
Jönnek az óvodások!
Pár éve 35 milliónyian figyelték rendszeresen, hogy az akkor hatéves Ryan játékokat csomagol ki, és játszani kezd. YouTube-csatornája 11 millió dollárt hozott évente a nagycsoportos ovisnak, pontosabban szüleinek. Felkerült a Forbes legjobban fizetett YouTube-sztár listájára is. A szülők azt állították, hogy saját maguk veszik a játékokat, és miután kicsomagolta őket, majd játszott velük egy kicsit a kis Ryan, többségüket jótékony célra eladományozták.
Úgy tűnik, az emberek élnek-halnak a műfajért. A legnépszerűbb kicsomagoló techcsatornát, az Unbox Therapyt tízmillióan követik, míg a The Relaxing Endet nyolcmillióan.
A választék szinte végtelen: tévé, rádió, kozmetikumok, cipő, sál, sapka, kesztyű, kabát, kerékpár, bonbon, pizza, és bármi, amit valaha is becsomagoltak egyszer. Úgy is lehetne mondani: amit meg lehet vásárolni, arról majdnem biztosan készült már kicsomagolós videó.
Két termékféle azonban kiugrik a mezőnyből: a játékok és a kütyük.
A FunToyz Collector csatornán például tízmilliók nézik, ahogy egy női kéz Disney-játékokat varázsol elő, vagy ha tetszik, meztelenít le. A Legónak saját unboxing csatornája van ötmilliós közönséggel. A Google-találatok első öt helyén pedig mobiltelefonok kicsomagolós videói állnak.
De miért ennyire népszerűek ezek a banális videók? Hiszen jóformán semmi nem történik bennük, és ha valaki mesélne róluk, ásítóan unalmasnak, földhözragadt bolondériának, eszement pótcselekvésnek gondolnánk az egészet.
A kíváncsiság ősi ösztön
A válasz az, hogy nem tudjuk, mi történik ilyenkor bennünk, nem tudjuk leírni a teljes pszichés mechanizmust. Csak annyit, amennyit egy régi híres kutatás állított, miszerint kíváncsiságunk ősi ösztönét elégítjük ki a kicsomagolással. Ahogy a kísérletekből is kiderült, az újdonságot már csecsemőkorunkban érdekesebbnek találjuk, mint a már ismert régebbi dolgokat. És ha ráadásul az újdonság még jól el is van rejtve, mondjuk egy dobozban, akkor nem férünk a bőrünkbe: azonnal látni akarjuk, mi lapul a rejtekben.
Ezt az érzést mindnyájan átéltük már, nem is egyszer. Azt a különös izgalmat, ami elönt minket, amikor kihámozzuk a frissen vásárolt kütyüt, vagy türelmetlenül kibontjuk az ismeretlen karácsonyi ajándékot.
Úgy is mondhatnánk, a kicsomagolás a vérünkben van, a lemeztelenítés mohó vágya kódolva van a génjeinkben. Ezért nem is olyan meglepő, hogy amint lehetett, rögtön megszületett az első unboxing film. Az 1978-as fekete-fehér mozgóképen egy Ray Glassner nevű férfi magyaráz kábeles mikrofonnal a kezében, miközben izgatottan kibontja új Betamax márkájú videókészülékét. Valószínűleg nem lett volna ennyire feldobva, ha tudta volna, hogy a vadiúj Betamaxszával nem sokra megy, mert a vetélytárs VHS-formátum lesz a befutó.
