Mikor egy társaságban a nyugdíj lesz a téma, a legtöbben csak legyintenek, és különböző kifogásokkal hessegetik el maguktól a gondolatot, hogy mihez kezdenek majd, ha eljönnek a boldognak várt, de valójában nem éppen álomszerű nyugdíjas évek. Gondoltad volna, hogy Magyarországon az egyedülálló szülők azok, kik közül a legtöbben tettek már azért, hogy kevesebb legyen az anyagi nehézségük, miután otthagyják a munka világát? Közben pedig a mozaikcsaládokban élők 91 százaléka biztos abban, hogy lesznek anyagi nehézségei, ha nyugdíjba megy.
A Groupama Biztosító és az NRC reprezentatív, a különböző családmodellek nyugdíjstratégiáit vizsgáló kutatása azt járta körbe, hogy Magyarországon a különböző családmodellben élő emberek mennyire máshogy gondolnak a jövőjükre, milyen nyugdíjstratégiákban gondolkoznak. Abban mindenki egyetért, hogy valamit kell tenniük, hogy az időskorukban várható anyagi nehézségeket legyőzzék, de mindenki máshogy közelíti meg ezt a kérdést. A kutatásban egyedülállóak, gyerekkel nem rendelkező párok, párjával közös gyermeket nevelők, egyedülálló szülők és a mozaikcsaládban élők válaszoltak a kérdésekre. Utóbbiakat egyébként úgy definiálták a kutatást végzők, hogy olyan családok, ahol gyereket nevelnek, de legalább egy gyerek nem közös. Az eredményből pedig kiderült, hogy a nyugdíjad szempontjából sem mindegy, milyen családmodellben élsz.
Nyugdíjasnak lenni maga az anyagi nyomor
Azzal valószínűleg nem lepünk meg senkit, ha azt mondjuk, hogy a kutatás szerint a többség aggódik a nyugdíjaskori anyagi nehézségek miatt. Ugyanakkor míg a mozaikcsaládok 91 százaléka osztja ezt a véleményt, addig párjukkal együtt, gyermek nélkül élők esetében ez az arány 66 százalék, az egyedülállók esetében pedig 69 százalék, vagyis a gyerekes családokban élők azok, akik igazán tartanak a nyugdíjaskori anyagi biztonságtól.
Monostori Judit, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa elmondta, hogy a gyerek nélkül élők bár magabiztosabb anyagi körülmények között élnek, ez az életszakasz változhat, és ezzel együtt a véleményük is, mikor gyerekes családdá válnak. Furcsamód a gyerekkel élő családok közül az egyedülálló szülők azok, akik legoptimistábbak a kérdésben. Ennek oka a szakember szerint az is lehet, hogy magas a diplomások aránya, akiknek van gyermekük, párkapcsolatuk is, de egyedül élnek. A mozaikcsaládoknál pedig gyakran több a gyerek, az egy főre jutó jövedelem alacsony, ezért rosszabb lehet a helyzetük, mint az egyedálló szülőknek.
Nyugdíj? A munkahelyemről visznek majd a temetőbe!
A kifogások persze kimeríthetetlenek, bár a szakemberek szerint az is tény, hogy a társadalmi leszakadás és rétegződés, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek miatt sok családnál fel sem merülhet, hogy bármennyit is félre tudjanak tenni. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy vidéken többen kötnek öngondoskodási szerződéseket. A tervezett lépések között mindenhol első helyen áll az a gondolat, hogy majd nyugdíjaskorban is munkát vállal az ember, vagy majd lesz egy magasabb bejelentett fizetése. Ezekből a válaszokból is jól látszik, hogy a halogatás nagyon megy minden családtípusnál, de megtakarításban leginkább a párjukkal élők gondolkoznak (20 százalék), míg legkevésbé a párjukkal közös gyermeket nevelők, és az egyedülálló szülők (9 százalék) terveznek belevágni. Az egyedül élőknél a megtakarítási formák közül az egyik legkedveltebb az ingatlanvásárlás, a kifejezett nyugdíjcélú megtakarítás, önálló vállalkozás indítása, vagy a később majd értékesíthető vagyontárgyak gyűjtése.
A gyerek nélkül a párjukkal élők 21 százaléka mondja azt, hogy a jövőben tervez gyermeket vállalni, kitaníttatni, hogy majd jó jövedelme legyen, és ez által neki is nagyobb anyagi biztonságot tudjon biztosítani. Ugyanez a terv a mozaikcsaládok mindössze 3 százalékánál került szóba.
Azért szültem, hogy legyen valaki, aki majd gondoskodik rólam
Érdekes látni, hogy a mozaikcsaládokban élők közül feleannyian nyitottak már nyugdíjcélú megtakarítást, mint az egyedülálló szülők, vagy a párjukkal közös gyermeket nevelők. Viszont ők azok, akik kétszer annyira bíznak abban, hogy a gyerekükbe fektetett pénz majd megtérül. 44 százalékuk már megtett lépésként aposztrofálja azt, hogy taníttatja a gyermekét annak érdekében, hogy majd az később támogassa. Az egyedül élők 29 százaléka már kötött kifejezetten nyugdíjcélú megtakarítást, ugyanakkor az egyedülálló szülők azok, akik a legnagyobb arányban (54 százalék) tettek már lépéseket azért, hogy ne legyenek gondjaik nyugdíjasként.
Ne bízz abban, hogy a gyereked fog később eltartani. Nem fog
Nemcsak a saját nyugdíjkérdése foglalkoztatja az embereket, hanem az is, hogy mi lesz az idősödő szülőkkel, a gyerekek mellett mennyire kell majd támogatni a szülőket is, miközben a saját nyugdíj-előtakarékosságról is gondoskodni szeretnének. Ez azért is nehéz kérdés, mert itt már sokkal több olyan döntési és élethelyzet adódhat, melyet egyáltalán nem egyszerű eldönteni. Hogyan dönts racionálisan, mikor arról van szó, hogy a gyerek különóráját fizesd-e ki egy jobb egyetem reményében, vagy a szüleidnek segíts a mindennapok költségeiben.
Az összes megkérdezett 28 százaléka mondta azt, hogy az idős szülők gondozása túl nagy teher ahhoz, hogy azt a felnőtt gyerek magára vegye. Ráadásul a gyerekkel élők között ez az arány 30 százaléknál magasabb volt. 24 százalék pedig úgy gondolja, hogy a szüleinek sokkal felelősebben fel kellett volna készülniük a nyugdíjas évekre. Ezt annak fényében érdemes átgondolni, közben hányan nyilatkoztak a gyermekük jövőjébe fektetés tervéről, hogy az majd később támogassa őket. Vagyis ebből is kiderül: ez a fajta nyugdíjstratégia nem igazán okos választás, ahogyan arra Molnár Zoltán az NRC kutatóintézet munkatársa is rávilágított.
Aki mégis ebben bízik, annak jó hír lehet, hogy a megkérdezettek fele azt mondja, inkább maga viselné gondját az idős szüleinek, mint hogy másra bízza őket. Ha szimplán statisztikai alapon nézzük, akkor tehát, ha két gyereked van, akkor az egyik biztos, bevállal időskorodra is. Egyébként az egyedülálló szülők voltak azok, akik a legmagasabb arányban (61 százalék) nyilatkoztak úgy, hogy nem bíznák másra a szüleiket.
Itt valószínűleg az is közrejátszik, hogy ők rengeteg segítséget kaphattak szüleiktől a gyerekek körüli mindennapos teendőkben, sokszor együtt is élnek a szülői házban. Szintén ők azok, akik leginkább elzárkóznak attól is, hogy idősek otthonába adják a szüleiket, pedig valószínűleg egy magatehetetlen, állandó ápolást igénylő szülő gondozása, és közben a gyerekük ellátása rájuk hárítaná a legnagyobb terhet. Érdekes tehát, hogy az egyedül élők azok, akik erről a legnegatívabban nyilatkoztak, és csak 30 százalékuk zárkózik el egyértelműen attól, hogy idősek otthonába adja szüleit.
Az összes megkérdezett 53 százaléka mondja azt, hogy lemondana az örökségről, ha ezzel biztosíthatná a szülei nyugodt időskorát. Ám ugyanennyien gondolják a gyerekek boldogulását fontosabbnak, mint hogy takarékoskodjanak a saját nyugdíjas éveikre.
Mindegy, ezzel már elkéstem
Ha most cseppentél bele a munka világába, és vagy annyira tudatos, hogy már most kifejezetten a nyugdíjadra gyűjtesz, akkor minden rendben. Molnár Zsolt értékesítéstámogatási főosztályvezető például elmondta, hogy a legfiatalabb ügyfelük 20 éves, aki ha ilyen tudatos marad, bizonyára nem lesz gondja a nyugdíjas éveiben sem. Ugyanakkor egészen biztosan sokan gondolják azt, hogy már úgyis mindegy, és nem fogunk szépíteni az igazságon.
A szakemberek sem fognak túl sok jót ígérni neked, ugyanis ha azt az életszínvonalat szeretnéd fenntartani, melyben most is élsz, és világ körüli utakra szeretnél menni a nyugdíjas éveidben, meg a Kanári-szigetekre menekülnél a téli szezonban a fűtésszámla elől, akkor hamarabb kellett volna ezt kitalálnod. Az is igaz, hogy csak nagyon kevesen engedhetik meg a későn kapcsolók közül, hogy akkor havonta 40-50 ezer forintot félretegyenek, de az a helyzet, hogy ennél jóval kisebb összegekkel is neki lehet ennek vágni. Ahogy a szakemberek mondták, a bármennyi mindig is több lesz, mint a semennyi, az is minden hónapban több lesz, mintha egyáltalán nem fizetnél egy forintot sem.
