Szinte minden háztartásban akad legalább egy sokéves bor, melyhez valami fontos emlék fűződik, vagy amit egy speciális alkalomra, mondjuk, a gyerek esküvőjére tettek félre. Ez vélhetően abból a közhiedelemből fakad, miszerint minél öregebb egy bor, annál jobb. A bökkenő csak az, hogy megfelelő tárolási körülmények híján annak a porlepte palacknak valószínűleg már rég befellegzett. Sőt, jobb, ha tudod, hogy számos borfajta a gondos bánásmód ellenére sem rendelkezik túl rózsás kilátásokkal.
Olcsó bornak híg a leve
A Borrajongó blog korábbi posztjának magyarázata szerint a fenti, „minél öregebb, annál jobb” megközelítés azért téves, mert a borok legnagyobb része nem érik, vagy eleve nem is érlelésre, hanem fiatal fogyasztásra szánják. Ide tartozik a rosé és a száraz borok elsöprő többsége, illetve a „középkomoly” vörösek is.
„Az alacsony palackárhoz ráadásul valami gagyi zár (rossz minőségű parafa) dukál, ami néhány év alatt kivégzi a bort. Komoly érlelési potenciállal, az évtizedes kor melletti fogyaszthatóság erényével csupán a borok elenyésző része rendelkezik, ezekkel a „hétköznapi ivó” általában sosem randevúzik. Innen nagyjából 0,1 százalék esélyed van továbbmenni.”
A vég jelei
A The Washington Post útmutatója alapján a borról jellemzően már kívülről megállapítható, hogy iható állapotban van-e még. Az egyik legfontosabb jel, amire figyelned kell, a dugó és a bor szintje közötti távolság. Ha a kettő között jókora hézag tátong (a biztonság kedvéért összehasonlíthatod egy másik, hasonló üveggel is), akkor jó eséllyel lőttek a palack tartalmának.
Ugyanilyen intő jelként szolgálnak a szivárgás nyomai is. Ha a címke pecsétes és beszennyeződött, az sajnos semmi jót nem jelent a borodra nézve, mert ez arra utal, hogy helytelenül tároltad és/vagy hőhatás érte. Hogy ez miért baj, arra visszatérünk később, de előtte itt van néhány egyéb tényező, ami nyugtalanságra adhat okot:
- más a bor illata
- sötétebb a színe
- kijjebb van a dugója
- túl savanyú
- túl édes
- szénsavas
Sosem késő tanulni
A tévedhetetlen bizonyítékul szolgáló kóstolás előtt megpróbálkozhatsz esetleg a Lifehacker tippjével is, ami további mentsvárként az internetes kutatómunkát ajánlja. Könnyen lehet ugyanis, hogy másoknak már van tapasztalata az adott borról, ami számodra is hasznos tanulságokkal szolgálhat. Ha az újabb beszámolók rendre minőségromlást emlegetnek, nincs sok értelme tartogatnod a palackot.
Nem szégyen kérdezni sem. Miközben egyes borok megfelelő körülmények között akár 20-30 éven át is érhetnek, addig más fajtáknak már néhány év elteltével megcsappanhat a minősége. Amennyiben olyan helyről vásárolsz, ahol értenek a borhoz, már a legelején kiderítheted, hogy melyik forgatókönyvre számíthatsz.
Hogy kell „jól” tárolni?
A bort tartsd mindig hűvös helyen, ne tedd ki komolyabb hőingadozásnak. A Lifehacker szerint az ideális tárolási hőfok valahol 7 és 15 °C között mozog, de semmiképp sem magasabb 21 °C-nál, mivel a meleg árthat az ízeknek.
Bár a hűtőszekrény kézenfekvő választásnak tűnhet, igazából nem a legjobb megoldás: túlzottan is hideg lehet benne, a dugó pedig kiszáradhat (ami ugye szintén kinyírja a bort). Helyette keress inkább egy hűvös pontot a kamrádban, vagy ha az nincs, egy szekrény hátsó felében. Ha megrögzött borhalmozó vagy, hosszú távon egy borhűtő beszerzése is megtérülhet.
A meleg mellett a bor másik legnagyobb ellensége a fény. Éppen ezért arra is ügyelj, hogy közvetlen napsütés ne érje.
Megfigyelted már, hogy a bortartókba fekvő pozícióban kerül az üveg? Nem véletlenül! A bor így közvetlenül érintkezik a dugóval, ezért az nem szárad ki. Még ha nincs is tartód, a bort mindig fektetve tárold, és ne nagyon mozgasd, csak ha feltétlenül szükséges.
A felbontott bor megint más lapra tartozik. Onnantól kezdve, hogy kinyitod a palackot, az ital napjai szó szerint is meg vannak számlálva. Itt egy pompás infografika, ami összefoglalja a lényeget.
