Szinte az összes naptejre rákerül már, hogy vízálló, vagyis elvileg akkor sem kell aggódnod amiatt, hogy leég a vállad, ha éppen a vízben lubickolsz, és mikor kijössz a vízből, akkor sem kell azonnal a tubus vagy flakon után kapnod. Legalábbis az ígéretek szerint, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a valóság ennél sokkal veszélyesebb.
A Which? munkatársai két ismert márka naptejét vették górcső alá, és arra jutottak, hogy nagyjából 40 percnyi tengeri lubickolás után a faktorszám leesett a felére.
A naptejek vízállóságát nagyon szigorú tesztek alapján állapítják meg, amiben önkéntesek is szerepelnek, akiknek egy nagy kád vízben kell ücsörögni kétszer 20 percig, amit megszakítanak egy 15 perces napon száradással, ahol nem használhatnak törülközőt. A teszthez csapvizet használnak, amit keringetnek, ezzel szimulálva a mozgást, ráadásul az, hogy ezek után a fényvédő faktorszám leesik a felére, az teljesen elfogadható a törvényi iránymutatás szerint.
A fogyasztóvédelmi magazin egy hasonló elven működő, de sokkal realisztikusabb tesztet csinált, ahol a sima csapvíz mellett klóros vízzel imitálták az uszodákat, és sós vízzel a tengert. A teszt során az bizonyosodott be, hogy ezekben az életszerűbb körülményekben sokkal alacsonyabb a krémek vízállósága. Az egyik vizsgált krém fényvédőereje például 59 százalékot esett a tengervizes tesztnél, míg a másik krém fényvédőszáma majdnem a harmadára csökkent a klóros víztől.
Vagyis az életben ez úgy néz ki, hogy bekened magad a 30 faktoros naptejjel, bemész a vízbe, és olyan, mintha csak egy 15 faktoros, vagy annál is enyhébb naptej lenne rajtad, és ezzel egyébként a fogyasztóvédelmi törvények alapján nincs is semmi gond. Pedig nem nehéz belátni, hogy igenis nagy gond van azzal, ha csak fele annyira véd egy naptej, mint ami rá van írva, főleg ha még nem is használod jól. Egyébként nem mindenhol ez a helyzet, Ausztráliában vagy Amerikában azt a faktorszámot lehet a csomagolásra írni, amennyire a vizes fürdő után valójában képes a krém.
