Poszeidón csókja. Így nevezi a szleng azt a jelenséget, mikor a mélyöblítésű vécékagylók kialakítása miatt visszacsap a víz. Nem, nem akkor, amikor lehúzza, hanem az esemény közben.
Fogalmam sincs már, hogyan kanyarodott ehhez a témához az irodai megbeszélés, talán azt vitattuk meg éppen, hogy mennyire fontos, hogy az ember néha szembesüljön azzal, amit maga után hagy. Az viszont biztos, hogy ami ezután következett, az arra a problémára világított rá, hogy néha nem is olyan egyszerű ez a szembesülés, vagy hogy vannak bizonyos mellékkellemetlenségei is a dolognak.
Kifészkelés vagy kipányvázás
Ez pedig az a megoldás, amit a legtöbben mondtak arra, hogy elkerüljék Poszeidón csókját az alfelükön. Aztán kiderült, hogy ez a téma gyakorlatilag tényleg az egész világot foglalkoztatja, olyannyira, hogy neves tudósok is foglalkoznak a jelenséggel. Egyébként ez a megoldás a legelterjedtebb az internet szerint is, csak hát oda kell figyelni, hogy mennyi papírt használ erre a célra az ember, merthogy persze az esőerdők védelme is fontos, de egy kiadós dugulás is elég kellemetlen, főleg ha az ember nem éppen ésszerű módon akarja megoldani az esetet, mint az a nő, aki az első randiján az ablakba szorult, mikor ki akarta dobni a szart.
Szóval Destin Sandlin, aki mellesleg űrtechnológiát tanult az egyetemen, mielőtt hivatalosan is a szartudományok felé fordult, többek között azt is elmagyarázta, hogy milyen megoldást kínál a fizika. Sandlin egyébként a hétköznapi élet apró nehézségeire ad tudományos magyarázatot a videóiban, már pedig mi tartozhat szervesebben a hétköznapi élethez, mint az anyagcsere. Ahhoz nem kell fizikusnak lenni, hogy tudjuk, hogy a jelenség azért van, mert a végtermék kiszorítja a vizet, és a mérettől függően elég tekintélyes sugárban tud fellőni a víz, főleg ha még a beesés szöge is megfelelő, és általában megfelelő. Hogy milyen méret, hogyan hat a visszacsapódó vízre, azt inkább nem részletezzük, hanem beillesztjük a videót, amiből minden kiderül. Ami viszont a megoldáshoz vezet az az, ha emlékeztetjük magunkat arra az iskolai fizika órára, ahol a víz felületi feszültségéről esett szó. Biztos sokaknak megvan az a kísérlet, mikor az alumínium pénzérme nem süllyed el a pohár vízben, hanem a felszínen marad. Na ezt kell segítségül hívni a vécében is.
Mi is a felületi feszültség?
A folyadékok határfelületi rétegében lévő alkotórészek más energetikai állapotban vannak, mint a folyadék belsejében lévők. Ennek oka az, hogy a folyadék felületén a kémiai és fizikai tulajdonságokat meghatározó mikrorészecskék környezetében a folyadék belseje felé azonos felépítésű folyadékmolekulák, míg a másik oldalon egy másik közeg, - például levegő - más tulajdonságú molekulái vannak. Így az aszimmetrikus erőhatások miatt nagyobb energiájú állapotban vannak, mint a folyadék belsejében elhelyezkedő, egymáshoz képest energetikailag kiegyensúlyozott társaik.
Úgy kell ezt az egészet elképzelni, mintha lenne egy vékony filmréteg a vécékagylóban a víz körül, ami lefelé tolódik, ha valami ráesik a felszínére, és közben levegő vagy üresség képződik körülötte, ez okozza a visszacsapódást. Hogy ezt megakadályozzuk, ahhoz pedig elég egy rétegnyi WC-papír is, mert azzal máris megváltoztatjuk a víz felületi feszültségét, így a visszacsapódást is elkerülhetjük.
Van, akiknek ez nem elég
Ez a jelenség annyira foglalkoztatja az emberiséget, hogy a Redditen is több diskurzus alakult ki a témában. Vannak, akik a sima papírozós módszer helyett mással állnak elő. Az egyik felhasználó például keresztbe terít le papírt a vécékagylóra, amit aztán az ülőkével szorít oda. Ahogyan ő magyarázza, úgy kell elképzelni a tákolmányát, mintha egy kis függőágy lenne a papír, ami lelassítja annyira a zuhanást, hogy ne csapjon vissza a víz.
Más pedig szintén a fizikát hívja segítségül, igaz, talán ez a módszer a legkellemetlenebb, de jó lehet emlékezni rá, ha mondjuk nincs a birtokunkban megfelelő mennyiségű vécépapír. Ő arra esküszik, hogy az utolsó pillanatban csavarni kell egyet, így a lendület miatt máris máshogy esik bele, vagy éppen a csésze fala lelassítja a becsapódást.
Illetve az is megoldás, ha tartasz magadnál ülőkepapírt. Ilyet bármelyik drogériában és gyógyszertárban kapsz, és olyan a kialakítása, hogy a középső részen is van papír, pont amiatt, hogy maximális higiéniai biztonságban érezhesd magad...nem mintha az ülőke lenne egy nyilvános mosdó leggusztustalanabb része. Egyébként a tudomány mai állása szerint a visszacsapódó víz valóban kellemetlen élmény, de korántsem annyira fertőzésveszélyes, ahogyan azt a legtöbben képzelik. A képlet itt is egyszerű, persze érdemes óvatosnak lenni, megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy a lehető leghigiénikusabban használjuk a mosdót, rendszeresen mossunk kezet, és ha visszacsapódástól függetlenül bármi rendelleneset tapasztalunk magunkon, akkor forduljunk orvoshoz.
