Egy monoszlói házaspár elmesélte, hogyan fogtak bele saját kezűleg egy 120 éves parasztház helyre pofozásába. Lina a nővérét faggatta arról, megérte-e egy lerobbant ingatlannal olyan sokat melóznia, és mi mindent tanult a felújításból. Egy, a húszas években Bernecebarátin épült omladozó parasztházból pedig az egykori lakók dédunokája kényelmes, egylégterű nyaralót varázsolt. Ő is megosztotta velünk tapasztalatait.
“Megrémített a ház állapota, de a férjem látta benne a lehetőséget”
Fruzsina és László egy 120 éves monoszlói parasztházat kezdtek el saját kezűleg helyre pofozni. Bevallásuk szerint eleinte reménytelennek tűnt a helyzet, de ma már úgy látják, bármikor újra belevágnának és semmit nem csinálnának másként. “Az alapelvünk az volt, hogy megőrizzük a parasztház jelleget - egyrészt azért, hogy az épület passzoljon a Káli-medence építészeti stílusához és értékeihez, másrészt azért, hogy ezzel felidézzük gyerekkorunk világát” - árulta el Fruzsina.
“Egy ilyen régi parasztházban, bármennyire is szeretnénk, két fontos dolog biztosan nincs: derékszög és egyenes vonal, márpedig a modern építészetben minden eszköz az egyenesre van belőve. Éppen ezért elég sokat kellett glettelnünk, de beletanultunk a malterkeverésbe, a burkolásba és a kábelezésbe is” - fűzte hozzá László, aki azt is kiszámolta, hogy ha a legtöbb munkafolyamatot szakemberekre bízzák, háromszor annyit kellett volna a felújításra költeniük, mint amennyit eredetileg szántak rá.
“Akadtak stresszes helyzetek, de olyan lett a végeredmény, amilyet szerettünk volna.”
Renátának azelőtt semmilyen tapasztalata nem volt ingatlanfelújítással kapcsolatban, de mindig szerette a saját kézzel készített dolgokat. A 95 négyzetméteres főépületből és egy 30 négyzetméteres külön apartmanból álló lerobbant szegedi ingatlant 18 millió forintért vette, a felújítás a kertrendezéssel és bútorokkal együtt pedig további 13-15 millióba került. Renáta szerint az ingatlan kiváló helyen áll, ahol üres telket nem kapott volna, és egy nagyon intim belső tér kialakítására volt itt lehetőség. Azt is elárulta, számára a legnagyobb tanulság az volt, hogy egy használt ingatlan felújítása sosem kiszámítható, és nem tudod mi lehet a falakban. "És hogy egy generálkivitelező kiválasztása kapcsán sosem lehetsz eléggé körültekintő." A felújítás közben adódott nehézségek ellenére viszonylag rövid időn belül végeztek a munkálatokkal, hat hónappal később Renáta beköltözhetett új otthonába. A képek magukért beszélnek, nézd meg őket az alábbi fotóra kattintva!
“Felemelő érzés megmenteni egy százéves házat az enyészettől”
Bartus Gábor gyerekkorában minden nyarát Bernecebarátin töltötte a nagyszüleinél, így abban a parasztházban is gyakran megfordult, amit 1920-ban építettek a felmenők, és ami az elmúlt 30 évben lakatlanul állt a falu közepén. “Szerettem volna megőrizni a családi értékeket, ezért is vágtam bele a felújításába. Másrészt azért, mert a faluban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az elhagyatott épületek megújuljanak és tiszta, rendezett legyen az összkép - mondta a Díványnak Gábor, akinek a célja az volt, hogy egy kompakt, egylégterű nyaralót alakítson ki, mely könnyen téliesíthető.
“Nagy kihívást jelent egy vályogház felújításában, ha nincs eresz a házon vagy eleve olyan adottságú a terület, hogy vizesedik az alapzat, de kátránypapír és vízzáró zselé használatával meg lehet állítani ezt a folyamatot” - fűzte hozzá. A felújításról itt olvashatsz bővebben, alább pedig megnézheted az előtte-utána képeket.
