A boltokban szinte végtelen mennyiségű különleges szaloncukor kapható, ezért képtelenség lett volna mindet kipróbálni. A kört végül kilenc fajtára szűkítettük le. Mint kiderült, a jelentős részük nem csak bizarrul hangzik, hanem tényleg az is – nem kicsit, nagyon. Mondjuk akadt egy kellemes meglepetés is, amit bármikor megvennénk újra.
A szaloncukrokat jártunkban-keltükben egy piacról, egy hipermarketből és a műfaj egyik úttörőjétől szereztük be, hogy minél szélesebb legyen a merítés. Az ízkombók alapján nem volt kétségünk afelől, hogy kemény megpróbáltatások elé nézünk, de eszünk ágában sem volt meghátrálni. Összeszedtük a bátorságunkat, és végigettük az összeset.
Mi fán terem a szaloncukor?
Hát nem a karácsonyfán! Definícióját tekintve egy szemenként selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka. Ősével – a fondantcukorral, ami egy túltelített cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosított massza – a 14. században a franciák ajándékozták meg a világot, majd tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a 19. század első harmadában érkezett hozzánk.
A Wikipedia szerint Magyarországon kezdetben kézzel készítették, de a század végére megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyek a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek, és gyártották a karácsonyi édességet a legendás Gerbeaud cukrászda számára.
„Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó „A legújabb házi czukrászat” című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.”
Tesztünk során nem kötöttünk kóstolóink orrára, hogy milyen márkákkal és ízekkel kell megbirkózniuk, ami persze vad találgatásokba torkollt. Volt, aminél könnyedén átláttak a szitán, más termékeknél viszont távol jártak az igazságtól. Az értékelés szokás szerint szigorúan szubjektív, érzékszervi tényezőkön alapult. A szaloncukrokat 1-től 5 pontig értékelhették, majd a végeredményt átlagolással határoztuk meg.
8. helyezett: Microse madártejes krémes – 1,37 pont (2500 forint/kg)
A Lőrinci piacon kimérve beszerzett madártejes szaloncukorról senki nem tudta megállapítani, hogy madártejes szaloncukor, de volt valami, amivel mindenki egyetértett. Az, hogy legfeljebb az utálatos rokonok ellen vethető be a karácsonyfa körüli tömegoszlatásra. Az hagyján, hogy a csokija bűn rossznak érződött, de folyós állagú tölteléke egyszerre behatárolhatatlan és feldolgozhatatlan mellékízt hagyott maga után.
- Tojáslikőr illatú és ízű. Kár, hogy a csokija rossz.
- Borzasztó!!! Az állaga is kegyetlen!
- Gejl. Az íze is.
- Vacak tejcsokoládéban fehér valami, folyékony, vaníliás cucc.
- Ilyet ne vegyen senki soha, csak ha utálja a rokonokat. Nem olvad el, nem lehet lenyelni.
- Oké, ennél rosszabb már semmi se lehet.
- Karamellel töltött, ami elsőre békésen csúszós, majd valahonnan előugrik egy beazonosíthatatlan mellékíz. Alattomos.
- Kellemetlen meglepetések érhetik a gyanútlan szaloncukor fogyasztót, mert kifolyik a töltelék az ünnepi ruhára. Talán tojáslikőr? Nagyon gejl.
8. helyezett: Mieszko fehércsokis konyakmeggyes – 1,37 pont (3800 forint/kg)
A szintén a Lőrinci piacról származó konyakmeggyes versenyző már a formáját tekintve is radikális látszott. Inkább néztük volna bonbonnak, mint szaloncukornak, de egyértelműen az utóbbiak között árulták. Ahogy a szánkba került, szomorúan konstatáltuk, hogy nem csupán a formája radikális: mintha töltelék gyanánt megbuggyant lekvár került volna bele, ami az amúgy sem finom fehér csoki után felért egy kegyelemdöféssel.
- Alkoholos, buggyant eperlekvár fehér csokiban. És az alakja is csalás.
- Édes, műanyag meggyaroma, a formáját nem tudom elképzelni karácsonyfán.
- Csíp! Alkeszmeggyes, nem jó.
- Körömlakklemosóba áztatott meggy, nem finom csokoládéba burkolva.
- Na ez nem. Ömlik a belőle a borzasztó trutymó, ami erjedt lekvár ízű. Van benne alkohol is.
- Ez nem is szaloncukor. Nincs létjogosultsága.
- Már a koncepció is csalás, hisz ez bonbon, nem szaloncukor. Az ízére pedig lehetetlen felkészülni. Konyakmeggynek hinnék, de acetonos felhanggal.
- Valami alkoholos, nagyon rossz.
7. helyezett: Stühmer mézes tojásfehérje frappés – 1,87 pont (6090 forint/kg)
Nekem viszonylag élénk a fantáziám, a mézes tojásfehérje frappé ízesítésű szaloncukor létezése mégis váratlanul ért. Úgy tűnik, a Stühmernél nem félnek nagyot álmodni. A kimérve, esztétikus csomagolásban kapható termék felvágva két rétegre külön el, de tesztelőinknek egyik sem jött be igazán. Főleg azért, mert borzasztóan tömény, édes íze lehetetlenné tette más aromák azonosítását és egyúttal sürgős folyadékpótlást tett szükségessé.
- Barna és fehér konzumtöltelék, amire bármilyen fantázianév aggatható. Gagyi.
- Száraz, borzalmasan édes.
- Oldszkúl papírban talán kókusz, valami barna csokis holmival. Tömény.
- Kinézetre pillecukor, de ki tudja, mi van benne.
- Két szín, olyasmi illat, mint a Kapucíneré. Belül viszont nagyon száraz és aromás. Nekem ez nem tetszik.
- Na, ez már bizarr. Iszonyú édes. Mondjuk, nem tudom, hogy mi.
- Csomagolásában a klasszikus vonalat követi. A két réteg közül a fehérre gyanakodom, hogy a marcipán és a hab között lebegve idézi a nagymamák évtizedek óta tárolt parfümjeit.
- Ez csak édes íz, semmi mást nem érzek rajta. Mi benne az a fehér?
6. helyezett: Házisweets gumicukros – 2,37 pont (1600 forint/kg)
A Lőrinci piac standjának felirata nem hazudott. Ez valóban gumicukor. Olyannyira, hogy a csokiréteget is hiába kerestük rajta. A nagyobbik baj, hogy gumicukorként sem tudott kiemelkedőt alkotni. Bár egyes szín- és ízvariánsai – azokból ugyanis több is lapult a csomagolás mögött – mérsékelt lelkesedést váltottak ki, halmazállapotát nem zártuk a szívünkbe. Az istennek se lehetett elvágni/elrágni.
- Különös, pucér zselédarabkák. Elvághatatlan és elrághatatlan. Ízében főleg citromsav. Bizarr, de jó, erős retroélmény, gumicumi íze. Narancssárga: jó. Rózsaszín: jó. Citromsárga: nem jó. Zöld: nem jutott.
- Nincs hozzá bizalmam, borzalmasan néz ki, gumicukor, rágós, zöld íz.
- Nincs rajta csoki, puha, mint a csiga, de az istennek se lehet elvágni. De a zöldalmás az fincsi.
- Borzalom, gumicukor, de nagyon rossz. Kemény és rossz ízű.
- Ezer éve volt ilyen gumicukor, azt hiszem, cumira volt szerelve. Mikor mozogtak a fogaim, ilyennel próbáltam kiszedni őket.
- Miért? Miért? Miért talál ki ilyet bárki? Súlyosan büntet.
- Zselés szaloncukor, amit úgy is elkészített a gyártó, hogy elfogyott a gyárban a csoki, így bevonni nem volt mivel. Masszív.
- Ez nem szaloncukor, kikérem magamnak a szaloncukrok nevében. Mondjuk a kislányom imádná, ő odavan a gumicukrokért.
4. helyezett: Tesco málnás robbanócukorkás – 2,62 pont (949 forint/300 g)
A Tesco kétféle ízvariánst árul egy csomagban. Nem tehettünk mást, mindkettőt kipróbáltuk. Először is jöjjön a málnás robbanócukros, amit a többség inkább epresnek vélt. Ez leginkább azon vérzett el, hogy rettenetesen szintetikus jegyeket hordozott. Nem véletlenül: csomagolása szerint a málnapor formájában került a krémbe, nem túl combos, egy százalékos arányban. Mondjuk a robbanócukor legalább menő volt és nosztalgikus hangulatot teremtve kellemesen pattogott a szánkban.
- Műmálna, citromsav, robbanós cukor. 30 éve még imádtam volna.
- Joghurtos-epres, ropogós. Enyhén műanyagos első íz, közepesen édes.
- Epres, szintetikus akármi. Olyan íze van, mint az Eperjónak, vagy mi volt a neve.
- Epres borzalom.
- Klasszikus műeper íz és robban! Nem rossz ez karácsony harmadnapján.
- A robbanócukor menő, ha addig nem hányod el magad.
- Kívül-belül rózsaszín. Az íze megállapíthatatlan, de belengi egy konzumbáj.
- Epres csoki robbanós cukorral. Legalább van benne valami édeskés, de nem finom.
4. helyezett: Tesco banános-ropogós – 2,62 pont (949 forint/300 g)
A Tesco összeállításának másik darabja hajszálpontosan ugyanolyan eredményt ért el, mint málnás testvére. Vagyis ezzel sem voltunk maradéktalanul elégedettek. Ízében a banán dominált, talán kissé túlzottan is – pedig csak igen szerény, 2,4 százalékos banánpor tartalmat képes felmutatni –, ami különféle gyermekkori gasztrotraumákat hozott a felszínre. Mindössze ketten nyilatkoztak úgy, hogy teljesen rendben van.
- Banános gyerekfogkrém, ropogós sós apró izékkel. BÜNTET!
- Banános, még édesebb.
- Banános csoki, jó kis jugó hangulat! Bár a jugó cucc sokkal jobb.
- Banános csokoládé. Aki szereti, annak biztos finom.
- Régi típusú banános Muki csoki. Ez is olyan, hogy karácsony után nagyon jó, mikor édességet enne az ember.
- Szörnyű banántrutyi.
- Banános, gyermekkorom legrémesebb emlékeit hozta elő.
- Banános csoki. Ha valaki szereti, annak ajánlom. Nekem nem jön be.
3. helyezett: Stühmer mákos krémes – 3 pont (6090 forint/kg)
Második Stühmeres tesztpéldányunk eléggé megosztotta csapatunkat: egytől ötig mindenféle pontszám érkezett rá. A mákos töltelék, mint koncepció, ígéretesnek látszott, ám a töltelék sajátos állagával és karakteres, fűszeres ízvilágával nem mindenki tudott megbékélni. Volt, akinek például a szaloncukrokkal nem sok hasonlóságot mutató camembert sajt, vagy éppen a döglött hal jutott róla eszébe.
- Mákos-krémes töltelék, fura, de nem rossz.
- Mákos, nagyon finom, kissé édes, jó az illata.
- Hű, de fura. Nem finom, döglött hal ízű.
- Mákos, érdekes, de jó.
- Fűszeres ízvilág, nem feltétlenül rossz. Vajon a mák a fogamra ragad?
- OMFG. Ez mákos, édeskés, meglepően jó utóízzel.
- Maga a mákos szaloncukor, mint koncepció nem rossz, de valamiért ez a közepes sűrűségű krém nem azt a mák ízt hozta, amire számítottam.
- Camambert ízesítésű szaloncukor létezik??? Borzalmas!
2. helyezett: Vadász feketeerdő – 3,06 pont (3700 forint/kg)
A piacos bevásárlás utolsó szereplőjét „vadásztejesként” hirdette a felirat, némi internetes kutatómunka azonban rámutatott, hogy feketeerdő ízesítésű, ami a gyakorlatban csokoládés-alkoholos meggyes krémet jelent. Ezt összességében már egészen vállalhatónak találtuk, főként abból kifolyólag, hogy szuperül hozta a Sport szelet kellemes ízvilágát.
- Folyékony Sport szelet a tölteléke, a csoki sem büntet. Nem rossz, csak nagyon édes.
- Műanyag ízű, túl krémes, túl édes.
- Rumos-csokis, talán meggyes. Jó cucc. Kár, hogy ezt se szeretem.
- Sport szeletes szaloncukor. Nyilván trüffel.
- Ez nem vadász szelet? Nem tetszik.
- Egy pláza közfájára remek.
- Valami rumos krémmel töltött. Sport szeletes felhangok.
- Ultimate szaloncukor, nincs vele nagyobb baj.
1. helyezett: Stühmer forralt bor – 4,37 pont (6090 forint/kg)
A Stühmer forralt boros megközelítése bebizonyította, hogy egy elsőre furán hangzó szaloncukor is lehet jó. De még milyen jó! Az elnevezés itt megfelelt a valóságnak, tényleg olyan volt, mint egy csokival ötvözött forralt bor, aminél már csak az a meglepőbb, hogy a kombináció pompásan működik. Legalábbis tesztelőink szerint, akik közül öten is maximális pontszámmal jutalmazták. Ha nem sajnálod rá az anyagi ráfordítást, hiszen 6090 forint/kilós egységárával azért nem kimondottan olcsó, egy igazán különleges szaloncukorral nyűgözheted le a rokonságot, melyben a finom étcsoki alkot csodás elegyet a karácsonyi vásárok hangulatával.
- Rumosmeggy ízű, erősen alkoholos töltelék és finom csoki. Ez jó!
- Forralt boros? Kicsit fura ízpárosítás, az étcsokija nagyon jó.
- Ez valami bonbonmeggyes holmi, kár, hogy azt nem szeretem. De biztos finom.
- Valami alkohol, konyakmeggy talán, de lehet, hogy forralt bor. Finom.
- Hű, ez forralt bor! Tényleg olyan, mintha csokit raknának a forralt borba.
- Ez nem is bizarr! Azt nem tudom, milyen ízű, de tök finom.
- Alkoholos akar lenni, de eldönthetetlen, hogy pontosan milyen alkohol.
- 2 in 1 szaloncukorba öltött mézeskalács? Legalább a csoki étcsoki, kár a töltelékért.
Úgy érzed, hogy még nem állsz készen új ízek felé nyitni? Ne félj, téged sem hagyunk kétségek között őrlődni. Korábbi tesztjeinkből a hagyományos ízesítésű termékekről is képet kaphatsz:
