Csak az oroszlánok, tigrisek, párducok és jaguárok képesek bömbölni, de ennek ára van, nekik ugyanis a dorombolás nem megy. Mi ennek az oka? 1834-ben egy brit zoológus, Richerd Owen azzal magyarázta, hogy az előbb említett macskafélék nyelvcsontja sokkal rugalmasabb mint a többieké, ami lehetővé teszi a hangszálak számára, hogy jobban megnyúljanak, ettől pedig az előbb felsorolt nagymacskák képesek mély és öblös hangokat kiadni magukból.
Ez így mind hihető is lenne, de ott van szegény hópárduc, akinek szintén nem annyira merev a nyelvcsontja, de mégsem tud bömbölni. Ugyan ezt 1916 óta tudjuk, csak az 1980-as években jöttek rá, hogy mi a csavar a történetben. Kiderült, hogy a nagyhangú macskák hangszálain van egy megvastagodott szövetréteg, amitől azok nehezebbek, vastagabbak lesznek és jobban meg tudnak nyúlni, és így a bömbölés nem okoz problémát. Igen, a hópárducnak nincs ilyen.
Dorombolás közben a macskák hangszálaikat másodpercenként egyébként 26-szor rezegtetik meg, és ugyan a fenti négyes nőstényei is képesek hasonló hangokat produkálni, ha éppen tüzelnek, de az csak áldorombolás.
