Csernus Imre két éve Egerben nyitotta meg Depresso névre hallgató kávézóját, nem sokkal a borterasza után. Most új vizekre evezett, és bár maradt Heves megyében, ezúttal egy alig 1800 fős településben látott potenciált, már ami a kávézónyitást jelenti. A "kávézó és lelki terápiás hely" a Csendülő nevet kapta, tervezői Weichinger Miklós és Benczúr László, a dizájner és bútorátalakító Bódi Eszter. A hely hivatalos megnyitója előtt beszélgettünk Csernussal kávéról, a hely szelleméről és az életről.
Mi ez a hely?
Ami én vagyok.
És mi vagy te?
Szabadlelkű ember.
Akkor a Csendülő szabadlelkű hely?
Az.
Itt mi történik?
Elmélyülhetsz önmagadban. Vagy nem fogsz elmélyülni önmagadban. Ez történik – történhet. Itt, persze ha épp nem rendezvényhez kapcsolódóan zajlanak a dolgok, akkor sok a csend, a madarak énekelnek. Itt meg lehet nyugodni. Elsősorban azért csináltam meg ezt a helyet, mert el akartam kezdeni az önismereti tréningjeimet, amit már sok éve nem csinálok. Nekem nagyon fontos, hogy olyan helyen történjen ez, ahol az emberekből felszakadnak a fájdalmak és meg tudnak nyugodni. De ezeket majd hétköznap tartjuk, a hétvégén a kávézóé a főszerep. Hétfőként és kedden meg zárva lesz az egész, hogy magához térjen, megnyugodjon a hely, megtisztuljanak az energiák, és, hogy az itt dolgozók megpihenjenek. Mert itt nem az a cél, hogy kizsigereljük az itt dolgozókat, sőt, meg fogom tanítani őket nemet mondani a megfelelő pillanatban. Nagyon sok vendéglátó helyen tapasztalom azt, hogy mindenki elvárja, hogy a pincér a csicskája legyen. Ha nincs meg a kölcsönös tisztelet a vendég és az őt segítő ember között, akkor az ember menjen tovább. Nagyon sok olyan hely van, ahol kinyalják a seggét a pénzéért.
Kérhetek tejszínt a kávéhoz?
Nyugodtan kérjél, de nem fogsz kapni. Kérni kérhetsz. A kávét és a péksütit illetően magas minőséget képviselünk – még ha te történetesen ezt nem szereted, amivel nincs semmi baj –, éppen azért, hogy megadjam a választás lehetőségét a vendégeinknek.
Te találtad ki a hely megjelenését?
Lépésről lépésre következtek be a dolgok. Először lakáséttermet szerettem volna csinálni, de meghiúsult. Aztán jegeltem. Aztán rájöttem, hogy szeretnék eljönni Budapestről, ott nagyon sok az erőszak, a tolongás, eleget éltem Pesten. Elkezdtem agyalni azon, hogy oké, oké, egyszer itt lesz egy kedves étterem, de akkor közbejött a kávé, és a kávé mindenképpen kellett, mert akkor vidéken lesz egy jó kávézó. Beleszerettem a hegyekbe. Jött a csűr, ami az önismereti képzések helyszíne lesz. Nem rakok bele bútorokat, úgy marad, ahogy van a maga letisztultságában, ürességében, kilátással a világra. Néztem a telket és gondolkoztam, erre a lejtésre mit csináljak? A legtöbben medencét tennének ide, én meg arra gondoltam, hogy legyen benne egy amfiteátrum. És lett is.Az építész megálmodta, Bódi Eszter pedig kitalálta és egymaga meg is valósította a logót, a bútorokat, a belső dizájnt.
Ide, ahol most is ülünk nem volt tervezve ez az árnyékos szín, de süt a nap, gondoltam árnyékoljuk már le. Lépésről lépésre jöttek a dolgok. Rengeteg agyalás van benne mindenki részéről. Az én fejlődésemet az segíti elő, ha ha én valamihez nem értek, akkor nem maszatolok azzal, hogy az én elképzelésem szerint történjenek a dolgok, hanem megbízok olyan emberekben, akik azt mondják, hogy én ezt ide le tudom tenni. Jó, akkor tedd le.
A kávé Nezvál Mátétól jön, a borok a te birtokodról?
Igen, a borok saját borok. Olyan borkészítési technológiával készülnek,mit naturálisnak nevezünk: nincs fajélesztő, nincs kemikália, nincs tannin. Ezt a világon a pincészetek 2-3 százaléka alkalmazza. Azért nehéz sztori, mert minden évben más és más ízvilág keletkezik. Az emberek azt szeretik, ha az adott borász terméke mindig olyan, mint amit megszoktak. Mi nem ezt az utat választjuk.
Egyre inkább megtapasztalják, hogy milyen a változatosság. Sosem ugyanolyan.. Eldöntöttem hogy az itt dolgozó embereknek a bére és a járuléka vendéglátásból lesz megteremtve, de minden eladó lesz. És pontosan azért lesz eladó minden, mert ez is azt jelképezi, hogy mi magunk sem vagyunk a magunk életében konstansak. Idő kérdése hogy mikor fogunk meghalni. A változatosságot képviselem azzal, hogy mindent eladóvá teszek. De tudni kell, hogy ha elviszel valamit, akkor annak az alap része egy újabb tárgy megvásárlására fog fordítódni, a másik részére pedig keresek egy szervezetet, kórházakat, óvodát, akinek szüksége van valamire. A bútorokból származó profitot jótékonysági célra fogjuk fordítani.
Mindig ki lesz függesztve, hogy mire gyűjtünk, ezt mindig meg fogom mondani. Mert fontosnak tartom, hogy ne csak magunknak kepesszünk meg gyűjtsünk, hanem odafigyeljünk a környezetünkre meg az embertársainkra is. Ez egy segítő hely.
Miért ilyen fontos neked a vendéglátás? Menő pszichiáter vagy, könyveket írsz, előadásokat tartasz...
Olyan dolgokba tudok belevágni, amiben hiszek. Szeretem a vendéglátást, szeretek egy másféle vendéglátást. Most az embereim kicsit elúsztak a munkával, én is beálltam mosogatni meg törölgetni, meg pakolni a kávéscsészéket. Bármilyen munka fontos nekem. Az egy dolog, hogy az agyammal dolgozom,meg előadásokat tartok, meg a női vízilabda válogatottnak én csinálom elsejétől az olimpiai felkészítését, de nekem fontos, hogy sokféle mindent csináljak. Mert arra rájöttem, hogy ez tartja az elmémet frissen.
Mennyi idő jut a kliensekre?
Egyéni terápiát minimálisat csinálok, de nem sokára elkezdem az önismereti tréningeket.
Ez mit takar, miben segít?
Önismeret, konfliktuskezelés.
Három nap alatt megoldódik minden drámám?
Nem. Ez egy legalább fél éves projekt lesz. 3-4 hetente találkoznánk, mert bizonyos mondatok leülepedéséhez időre van szükség. Ezt nem lehet három nap alatt. Ez nem gyorstalpaló. Kimondani bizonyos mondatokat, érzéseket, és hogy ezek le tudjanak ülepedni, ezekhez időre van szükség. Ezek folyamatok. Rajtad múlik, hogy amit felismersz, elkezded-e megvalósítani. Csakis így működhet. Egy főiskola elvégzése sok idő. Van egy csomó felesleges tantárgy, de valamiért mégis szükségesek ezek is, hogy beleapplikálódjanak a tudásodba.
Milyennek képzelted el ezt a helyet, amikor még csak tervezgetted?
Nem egy trendi helyet akarok csinálni, ami arról szól, hogy oké, de szép és jó. Ez nem érdekelt sohase. Az összes dolgomat csak úgy tudom csinálni, ha hiszek benne. Ezért is szeretem a vendéglátást, a jó kávét, mellé elszívni egy cigit. Dohányos ember vagyok. Van egy színpad, itt a jövő nyártól rendeznénk meg a noszvaji nyári színházi napokat .Azok jönnének ide, akik szeretnének valamit alkotni.
A fejemben először a fehér szín, meg a kék nyílászárók voltak meg. Mert ez a kék valójában a noszvaji kék, itt régen rézgáliccal permetezték a szőlőt, és utána ezzel festették le a nyílászárókat. Szóval ez nem görögös. Másrészt a kék szín az ég szimbolikája is, az eget jelenti. És benne van még az is, hogy én imádom a tengert, és a hegyvidék a tenger inverze. Ezért érzem itt jól magam, és hogy valami emlékeztessen a tengerre is, azért született meg a kávé Big Blue néven, meg a nyílászzárók színe. A fehér pedig a letisztultság, a tisztaság jele.
A kertet meg a kertészre bíztam. Megkérdezték hogy milyen legyen, én meg: "Tudjátok mit? Nekem nem kell látványterv, nem kell semmi, én nem tudok semmit se, teljességgel rátok bízom" - mondtam nekik. És úgy lett kész a kert, hogy fogalmam se volt előre, milyen lesz.
Ez a hely nagyon rendezett, szabályos. Te is ilyen strukturált és szabályos vagy?
Nem vagyok szabályos. Ez a hely a helyén van. És én is a helyemen vagyok.