Itthon is bevezette a Tesco a Scan&Go fizetési módszert, aminek a lényege, hogy a pénztárnál nem kell újra egyesével kipakolni mindent, hanem már akkor leolvassa a vonalkódot, mikor az árut saját szatyrába teszi, a pénztárnál pedig csak a kézi scannert párosítja az önműködő kasszával, fizet és már mehet is. Májusban Angliában próbáltuk ki ezt a fajta fizetést, novembertől azonban végre a budaörsi áruházban is elérhető.
Előkészületek
Ugyanúgy, mint külföldön, itt is elengedhetetlen kellék egy Tesco Clubcard kártya, de akiknek nincs, azok se maradnak ki a jóból, akár a helyszínen tudnak igényelni és azonnal használatba is tudják venni. Még mielőtt megijedne, ez nem hitelkártyás verzió, nincs kártyadíja, csak személyre szabott ajánlatokat kap. Például ha a rendszer érzékeli, hogy ön aztán egyfolytában édességet eszik, akkor kimondottan önnek szóló, édességes ajánlatokat kap majd emailben. A másik előnye, hogy használhatja vele a scannelős vásárlást is. Budaörsön külön pulttal készültek azoknak, akik csak azért váltanának ki ilyen kártyát, hogy lézerharcoljanak. Mivel mi is csak most éreztük először igazán, hogy menthetetlenül szükségünk van egy ilyen kártyára, ezért tapasztalatból mondhatjuk, hogy nagyjából 5 perc alatt megvan az egész.
Bárki meg tudja tanulni
Az egészben az a legjobb, hogy baromi egyszerűen működik annak is, aki teljesen technikai analfabétának tartja magát. A helyszínen gyorstalpaló keretében el is mondják, mit és hogyan csináljon, de higgye el, tényleg nem egy nagy ördöngösség. Mert valóban csak annyiból áll, hogy ráirányítja a megvásárolni kívánt termék vonalkódjára a készüléket, megnyom egy gombot és már a szatyrába is teheti. Elrontani nem lehet, a lézerfény ugyanis zöldre vált, ha be tudta azonosítani a kódot, gombnyomás után pedig felcsippan, jelezve, hogy hozzáadta a listához, a kijelzőjén pedig megjelenik a termék neve és ára. Nem kell többé árleolvasót keresni vagy kisilabizálni, hogy ugyan melyik ár vonatkozhat, egyszerűen kiderítheti ezt is. Az sem nagy kaland, ha meggondolta magát és valamit mégsem szeretne megvenni. Egyszerűen kiválasztja a listából a törlendő elemet, újra beolvassa a vonalkódot, leokézza, hogy valóban, egészen biztosan nem akarja megvenni és már ki is került a bevásárlólistából. Amikor végzett, az önkiszolgáló kasszánnál csak beolvassa a klubkártyáját és beolvassa a kézi scannelőjével a kassza vonalkódját és már fizethet is, ha pedig valamit le kell mérni, vagy a lopásgátlót kell levenni, akkor azonnal segítséget kap. Az ellenőrzés szúrópróbaszerűen működik, azaz ha elkezd villogni a gép, akkor belenéznek a szatyrába, majd nyugodtan mehet tovább az autójához. Nálunk egy kicsit megbolondult a gép és jóvá kellett hagyatni az tálcás, előrecsomagolt csirkemellfilé vásárlást, de ez nagyjából 10 másodperc alatt oldódott meg, amibe az is belefért, hogy az áruház dolgozója elmondja, hogy nem érti, hogy ez miért is kellett, de most már rendben lesz minden.
Gyors, kiszámítható és jó móka
Sokkal gyorsabban végezhet a bevásárlással, ugyanis az önkiszolgáló kassza eleve gyors, de itt nem is kell kipakolni a kosárból és visszapakolni a szatyorba, amivel egy szokásos nagy bevásárlás és sok termék esetén nagyon sok időt lehet veszíteni. Arról nem is beszélve, hogy nem kell a mirelit áruk felett aggódni nyáron, hogy mennyire olvadnak majd ki, mert egyszerűen berakhatja őket rögtön a hűtőtáskájába, amibe akár a jégakkut is bekészítheti. A költekezését is sokkal jobban tudja követni, a sok kis pár száz forintos tétel, ha összeadódik, hamar több ezer forintosra nőhet, így viszont folyamatosan látja mennyi a végösszeg, ami segíthet abban, hogy ne költekezzen túl. És az sem elhanyagolható tény, hogy még mindig nagyon jó móka próbálgatni milyen hatótávolságból működik a lézer, vagy hogy át tud-e lőni a hűtő üvegén.
Az újdonság ereje
Egyikünk még nem találkozott a rendszerrel, ám annál kíváncsibban várta, hogy kiderüljön mit is tud egy lézerharc a Tescóban és élménybeszámolót tarthasson az első szkennelésről. "Mi az értelme ennek a Scan&Go marhaságnak? Végig ezen gondolkodtam, miközben regisztráltam a Clubcard programra és eladtam a lelkem 100 bónuszpontért az ördögnek, aki mostantól azt is tudni fogja, mikor veszek sok sört, és mikor van szerelmi bánatom, az édességek nagy számából ítélve. A rendszer baromi egyszerű. Kis kütyü kivált, áru lecsippant, táskába berak, helló. Nagyjából egy 8 éves gyerek simán kezelni tudja, de lehet, hogy már egy hatéves is. Én mindenesetre nagyon élveztem, aminek több oka is volt. Egyrészt tök jó játék. Másrészt nem olvadozik együtt a fagyi a kosárban a hipóval, bármennyire is biztos mindkettő csomagolása, hanem mindent oda rakok el, ahol szeretném tudni. Nem bénázok a kocsival, és nem kell kósza 100-as után keresgélnem. Tök tudatossá nevel, mert nem dobom be a ki tudja mennyibe kerülő apróságot, hanem a lecsippantáskor kiderül, mennyi az annyi, és elgondolkozhatom rajta, hogy tényleg kell-e az adott termék. Nem kell sorban állnom, és nem kell a pénztárossal bájcsevegnem, hanem gyorsan tudok fizetni az önkiszolgáló kasszánál, ami szintén jó dolog. Az már kérdés, hogy itthon hogyan válik be a bizalom, és a vásárlók hány csomag rágót dugnak a táskájukba fizetés nélkül. A megoldás jelenleg az, hogy a scanner random kiírhat a fizetésnél egy ellenőrzést, és ilyenkor meg kell mutatni a táskánkat a személyzetnek. Én nagyon drukkolok, hogy kiderüljön, a magyar igazából tök tisztességes nép, és marad a scennelés az idők végezetéig" - mesélt a kalandokról.
