A debreceni zsinagóga udvarán található holokauszt emlékmű átadása után Nyitrai Csabának köszönhetően egy újabb látványossággal bővülhet a megyeszékhely. Az építész ugyanis diplomamunkájában foglalkozott az egykor Vértessy-kúriaként emlegetett romos épülettel, ami a Gázvezeték és a Vértesi utca sarkán, a Tégláskertben található – számol be róla az építészfórum.hu A feltételezhetően az 1860-1870 között épült kúriárólla helyi lapokban az a hír járta, hogy esküvői rendezvényházat üzemeltetnének majd benne a költséges felújítás után. Sőt három évvel ezelőtt még egy ilyen szomorú „látványtervvel” is ijesztgettek.
Az eredeti tervekkel ellentétben azonban Nyitrai inkább a Debreceni Művésztelep számára hozna létre négy műtermet valamint közösségi és kiállítóteret. Íme az építész izgalmas koncepciója a 2011-ben műemlékké nyilvánított épületről:
„A diplomamunkám során egy meglévő, romos épület használhatóvá tételével foglalkoztam. A házzal először egy pesti vonatút alkalmával találkoztam, a kocsi ablakán kinézve akadt meg rajta a szemem... Miközben körbejártam az épületet, a belső tereiben kalandoztam, láttam, ahogy minden szegletéből a folyamatosság árad, hogy sokszor átépítették, változások egész során ment keresztül, míg végül kialakult a mostani állapota. A nyers, romos téglafelületek, a kissé koszos, de rendezett belső terek és azok rendszere azonnal magával ragadott. Éreztem, hogy egy ilyen atmoszféra tökéletes lehet arra, hogy művészi alkotó tevékenységnek helyet adjon. Mindenképpen hasznosításra alkalmasnak gondoltam a házat és méltatlannak a jelenlegi funkcióját: azt hogy hajléktalanok alkalmi szállás- és illemhelyéül szolgáljon. Belekezdtem az épület történetének kutatásába, amely során a következő eseményszál bontakozott ki" - írja a tervező.
„A ház – amit a debreceniek csak „Vértessy-kúria” néven emlegetnek – építésének pontos dátuma máig tisztázatlan, annyit biztosan tudunk, hogy 1872-ben már állt az épület. Tervezője szintén ismeretlen,Kassai Zsolt kutatásai alapján Ybl Miklóst, vagy valamely közeli munkatársát jelöli meg lehetséges alkotóként. Az évszázadok során több funkcióval is rendelkezett az épület. Kezdetben kúriaként a szomszédos telkeken elhelyezkedő téglagyár tulajdonosának és családjának lakhelyéül szolgált. A téglagyártás során keletkezett agyagkitermelő kubikgördök egyikében szemétlerakó helyet alakítottak ki, egy másik gödörben a feltörő talajvízből gyógyhatású tó jött létre, amely Debrecen első szabadstrandjaként funkcionált, ezt mindenképpen visszaállításra érdemesnek gondolom.
Az épületet a második világháborúban német katonaszállásként használták, ekkor érte bombatalálat. A területet 1952-ben államosították. A Debreceni Sertéstermelő Vállalat hízlaldát működtetett itt, a kúria a sertésgondozók lakhelyéül szolgált. Ezt követően szociális lakásokat alakítottak ki a kúriában. Ma már csak egy bácsi lakja, a tetőszerkezetet is elbontották, az épület állapota fokozatosan romlik.A ház jelenlegi állapotát és környezetét alapul véve egy mai, használható funkció kell, hogy az épületbe költözzön, így állítható meg az állapotromlás és biztosítható a fenntarthatóság. Az új funkció kiszolgálására a meglévő terek használatba vétele mellett egy azt kiegészítő helyiségcsoportot terveztem, melynek elemei könnyűszerkezetes dobozokként a meglévő ház burkát átszakítva, az épület egy új rétegét hozzák létre.”
"A központi térben egy állandó és egy állandóan változó kiállítás kap helyet, melyet a négy műterem és a bennük alkotó négy művész táplál. Itt találkozhatunk az alkotások műteremből kikerülésének első fázisával, a „raktározással”. Ebben a térben a művek egyfajta rendezetlenségben, ömlesztve vannak jelen, állandóan cserélődnek. A terem a külső falnyílásokon és egy felső felülvilágítón keresztül kap természetes fényt. Innen egy egykarú lépcsőn juthatunk fel a felső multifunkcionális térbe. Ez a homogén, lebegő hatású, fehér tömeg szolgál az előbbi „raktár” rendezetlenségéből formálódó, már koncepcionálisan összefogott tematikus kiállítások elhelyezésére, valamint nagyobb rendezvények befogadására. A tér természetes megvilágítását a tömeg két végén elhelyezett felülvilágítók biztosítják."
"A műtermek kialakításánál fontos szempont volt a minél nagyobb – szabadon használható – terület biztosítása, így csupán egy vizesblokk és egy – műtermenként egyedileg kialakított – beton anyagú szekrény kapott helyet bennük fix elemként. Az előbbi szempont kielégítését szolgálja a műterem két szakasza közötti faltest szinte teljes szélességben történő kiváltása is. A helyiségek a fényt a határoló falak nyílásain, felülvilágítókon és belső világítótestekből kapják. A műtermek közül kettőből külön kemence-szoba nyílik.
Minden műteremhez külön, azok belső teréből megközelíthető szálláshelyek tartoznak, melyekben csupán egy vizesblokk és egy ágy található. A művész a tapasztalatok alapján a legtöbb időt a műtermében, az alkotások között tölti, csak aludni és mosdani megy a „dobozba”. Ezen lakódobozok alsó megnyitása biztosítja a művész és műve közötti állandó kapcsolatot, az alkotó minden pillanatban – az acél sodronyokra fűzött lépcsőfokokon haladva és fentről letekintve is – láthatja alkotását, együtt élhet azzal.
Az új elemek megjelenését a meglévő anyagokkal való harmonizálás határozta meg. A nyíláskiváltások beton áthidalóira a csiszolt betonpadlók válaszolnak. Ezt a látványt egészítik ki a műtermenként egyedileg tervezett 4 cm vastag betonlapokból szerkesztett szekrények is. Az új dobozszerkezetek homogén fehér elemekként jelennek meg. Ezt a hatást erősíti a dobozok padlóburkolatát képező önterülő, fehér műgyanta. A közösségi tér pultja szintén betonlapokból szerkesztett, rétegelt kivitelben. A nyílászárók és lépcsők fém anyaga harmonikusan illeszkedik ebbe a környezetbe.” – mutatja be tervét Nyitrai.
