Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ki meri azt állítani, hogy egy nyugágy nem lehet a nappali éke? Miért ne lehetne szélcsengőt lógatni a hálószobába? Steiner Kristóf így teremt kültéri hangulatot a négy fal között.
Ha már tényleg ennyire vége a nyárnak, legalább az illúzióját teremtsük meg magunknak: a lefordíthatatlan „outdoor living” kifejezés a „kerti létezést” hivatott kifejezni, és világszerte egész magazinok, lakberendezési albumok specializálódnak rá, hogy azok az urbánus yuppie-k is megtapasztalhassák a természet közelségét, akik szerint a bazsalikom a Tescóban terem, a mentának pedig rágóíze van.
Piknik a (mű)füvön
Bár a Margitszigeti nagyréten még egy darabig nem fogunk rövidujjúban heverészni, a nyári uzsi fílingről szerencsére nem kell lemondania senkinek. Az Ikeában találtam ezt a nagyjából 1X1 méteres, szinte műfűnek tetsző szőnyeget, és bár bevallom, a műanyag gyeptől világéletemben viszolyogtam, ez a pihe-puha, kényelmes szőnyegecske belopta magát a szívembe – és az otthonomba is. Négyet vásároltam belőle, és egy csúszásgátlóval átíveltem őket, hogy ne kelljen összevarrogatni – így lett egy kis zöld csodakertecske a nappali egyik sarkában, ahová bármikor leheveredhetek Lewis Carrollal és a kávémmal.
Kő kövön
Gyakran észre sem vesszük, milyen kétségbeesetten próbálunk elhatárolódni a természettől, amikor berendezzük az otthonunkat: finomra csiszolt, lakkozott fa felületekre, a kőre még nyomokban sem emlékeztető csempékre, locsolást és szeretetet nem igénylő műnövényekre szavazunk – aztán egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy utoljára a nyolcadikos osztálykiránduláson láttunk sziklát. Pedig a nyers szépség a természet egyik legnagyobb ajándéka: legyen szó egy vízmosra farönkről, egy izgalmas színű és struktúrájú kőről, vagy száraz gallyakból, szalmából, készült dekorációról, a rusztikus textúrák még egy betonrengetegben lévő lakést is képesek a természet lágy ölévé változtatni.
Sziklakert a hálóban
Bár a barátaim nagyrésze meggyőződéssel állítja, hogy a tulajdonukban lévő növények mind önhibájukból vannak halálra vannak ítélve, az igazság az, hogy nem ér a virágra kenni az öngyilkosságot, ha egyszer a gazdája nem gondoskodik róla – ehhez pedig egyetlen dologra van szükség: rendszeres, de nem túlzott locsolásra. Igen, a növények, akárcsak az emberek és az állatok, meghalnak víz nélkül – még ha ez a hír néhányaknak sokkoló újdonság, akkor is. Szerencsére rengeteg olyan növény van, ami szívósan kitart akkor is, ha elfelejtik öntözni, nem érinti meg a hőmérskletváltozás, és egész évben virít még egy közepesen világos sarokban is. Ilyenek a mexikói hangulatot idéző kaktuszok, illetve a vad, bohém stílust kölcsönző, utcán begyűjtött gyomok – amelyeket előszerettel használok lakásdekorlására.
Csavard fel a gyékényt
...énekelné a Hungária, ha a „Csavard fel a szőnyeget” mintájára számot írnának az „outdoor livingről” – de remélhetőleg nem fognak, mert a Limbo című számban már bebizonyították, hogy a kertészkedés nem az ő asztaluk („narancsba borultak a pálmafák”...wtf?!). Akárhogy is, szőnyeg helyett egy csinos gyékényt használni a nappaliban nem csak praktikusabb – hiszen könnyebb porszívózni, és ha ráloccsan a vörösbor, nincs para -, de kerti, sőt tengerparti hangulatot is varázsolhatunk vele. Ja, és még egy - tapasztalati - tipp könnyen lelkesedőknek: a napernyőt ne rángassa be a lakásba, még akkor sem, ha elméletben passzol a gyékényhez. Mélységesen kimeríti a túlzás fogalmát.
Szélhárfa-mánia
Bár a bambusz, kagyló, és üveg szélcsengőket elméletileg odakintre teremtette a lakberendezés istene, akinek lakott már a szomszédjában szélhárfamániás, az pontosan tudja, milyen idegesítő tud lenni egész éjjel hallgatni a zengés-bongást egy-egy viharos éjszakán. Szerencsére így sem kell lemondanunk ezekről a pénztárca-karcsúsító, minden prakticizmust nélkülöző tárgyakról – a lakásban kiaggatva azonnal elvarázsolt kastélykertté változtatják az otthont. És mivel a téli hónapokban viszonylag ritkán hagyjuk tárva-nyitva az abakot, a klimpírozás és csilingelés is csak épp annyira lesz aktuális, amennyire még pont szeretjük.
Kerti bútorból benti bútor
Ki meri azt állítani, hogy egy nyugágy nem lehet a nappali éke? Miért ne vásárolhatna valaki teraszra való étkezőasztalt és székeket az ebédlőjébe, ha neki történetesen az jön be? Hol van az megírva, hogy a lakáskiegészítők, amiket a kertbe vásároltunk, nem léphetnek be a lakásba érvényes útlevél nélkül? Ezekkel a költői kérdésekkel ünneplem, hogy a kerti bútoraim beköltöztek a lakásba – és annyira bejött a buli, hogy erősen merengek rajta, lecseréljem-e a nappali kanapéját párnázott kerti padokra, sőt, akkor már miért is ne egy hintaágyra?! Annak legalább nem árt meg, ha az ebek összeugrálják.
Pálmaház-láz
A yukka pálma a világ egyik legigénytelenebb, ugyanakkor leglátványosabb növénye – minálunk Izraelben minden sarkon akad, és sokszor (a fikuszokkal egyetemben) akkorára nőnek, mint a Kis Herceg bolygóján a majomkenyérfák. Mint ilyen, a lakásban is remekül elvan, nő, mint a bolondgomba, és ha sikerül szert tenni egy méretes példányra, vagy a kertben nevelkedett cseperedik gigaméretűre, ideje adni neki egy esélyt a négy fal között is. Oázis hangulat a tél közepén és csodálkozó tekintetek – nagyjából erre számíthat, aki egy giga-yukka háziasítása után áthívja a barátait egy kis trópusi murira.
