Két fiatal kísérletezik az intelligens textilektől a színváltós árnyékolókon át a zenélő anyagokig, és díjakat is nyernek vele.
Eindhovenben adták át a Velux nemzetközi díját, ahol két magyart is díjaztak. A téma az árnyékolás volt, a tetőablakairól ismert cég azt szerette volna, ha innovatív megoldásokat találnak ki a versenyzők a sötétítésre. Számos remek ötlet született, a mágneses verziótól a grafén bevetéséig. Esteban de la Torréval és Kárpáti Eszterrel beszélgettem a harmadik helyezést érő munkájukról, a hőre színváltoztató anyagok használatáról.
Mivel indultatok a versenyen ?
Internetem találtunk a Velux pályázatára, és azt gondoltuk, hogy jó lehetőség lenne, hogy az amivel egyébként is foglalkozunk, azaz smart textilekkel, e-textilekkel és különlegesebb festékekkel, azt egy ilyen platformon használjuk fel. Egy jó alkalmazási felületnek gondoltuk, és megcsináltuk a bekért feladatokat, első fordulóban egy látványtervet kellett készíteni, amibe azt írtuk le, hogy hogyan tudunk természetes energiaforrásokat felhasználni, melyek fenntarthatóak és ezeknek az előnyeit kihasználni.
Négy szempont volt, melynek meg kellett felelni, ebből egy volt a fenntarthatóság, a piaci lehetőség. Olyan energiaforrást akartunk felhasználni, mely fenntartható, ezért választottuk a napsugárzást, a hőmérséklet változást .Termokromatikus festékekkel dolgozunk, ami változtatja a mintáját és színét. Megjelenik benne a játékosság, a vidámság, valamint innovatív is.
Hogy működött a közös munka?
Judit a textiles, én vagyok az elektronikai rész, ugyanis én animációt tanultam a Momén. Ezt a két területet ötvözzük, és próbálunk belőle intelligens textileket létrehozni. Interdiszciplináris dolgot terveztünk, azt vizsgáltuk meg, hogy hogyan tud egy dologból valami teljesen új születni.
Ez egy létező anyag, akkor miért nem használjuk?
Szoktak használni, a reptéren, vagy pl. egy csőre ragasztva, ami jelzi, ha túl meleggé válik, vagy, hogy a sör elég hideg-e. Tehát számos felhasználása lehetséges, A 90-es években volt ennek egy felfutása, a hip-hopos kultúrákban volt ennek egy jelentése, hogy nyomtattak egy pólót, amire rátették a kezüket, és megváltozott a színe, de ez lecsengett. Ezt gyerekjátékoknál és fogkeféknél is használták, de gondolhatunk a színváltós műanyagokra is. Ráadásul Alexander Wang tervező visszahozta a 2014-es kollekciójában. Minden kicsit smartosabb mostanában, az emberek elmennek az okosság irányába, ennek ez egy része. Azt látjuk, hogy ebben sokkal több lehetőség van, mint csak annyi, hogy hozzáérünk és megváltozik a színe.
Mondok egy példát. Van egy textil, amibe zsinórok vannak szőve, és ahogy hozzáér valaki, megváltozik a színe, mintegy animálódik. Ezt pluszként összekötöttük a hangokkal, és megnéztük, hogyan reagál rá. Van egy kinti interface, és ahogy megszólal a hang, kijelzi a változást. Lehet hangulatjelző öltözéken, de nem ez volt a fő szándék.
Bármi lehet intelligens textil, akár egy autó ülése is, nem csak a ruházat, amire elsősorban gondolnak az emberek. Moshatónak kell lennie, vagy mágnes van benne- ettől sokan tartanak - vagy ha elkezd esni az eső, akkor sokan félnek, mert van rajtunk elektromosság. Amit mi kitaláltunk, abban nincsenek kábelek, elektromosság, semmi.
Akkor ez megvalósítható, végeztetek számításokat?
Persze, pont azért mert könnyen legyártható, a költsége kb. annyi mint egy póló nyomásénak az ára. Ami magasabb összeg, az a festék, ami nem létezik itthon, rendelni kell, ráadásul viszonylag kis mennyiséget, de egy cég esetében más lenne a helyzet.
A KIBU-ban (Kitchen Budapest) dolgozunk jelenleg, és pont az a probléma, hogy nagyon sok minden jön külföldről, aztán áll a határon, és várnunk kell, ahelyett, hogy dolgoznánk. Úgy kerültünk oda, hogy volt egy témánk, amit megpályáztunk, és kaptunk egy ösztöndíjat, aminek a keretében most fél évig itt dolgozunk. Ez egy talentprogram, melynek témája, hogy hogyan tudnánk hangzóanyagokat létrehozni, úgy, hogy a textilt mint mikrofont használjuk, és ezáltal hogyan lehet megváltoztatni a test kiterjesztését.
Ez a gyakorlatban, hogyan működik?
Nincs megadva, hogy mikor kell bejárni, de megvan, hogy heti hány órát legyünk benn. A kivitelezés nem ott folyik, ahhoz elmegyünk egy műhelybe. Ott konzultálunk, workshopokra járunk, és hetente összeülünk a mentorunkkal, illetve hetente van egy prezentáció, amit elég szigorúan vesznek. Próbálnak kontrollálni, hogyha kapunk pénzt, akkor ne csak lógjunk, hanem csináljunk is valamit.
Ha vége a programnak, akkor vagy folytatjuk start-up jelleggel, ha úgy döntenek a KIBU-sok. Ők olyan szemüvegen át nézik a terveket, hogy hol van ebben az üzlet. Kimarad az experimentális rész, ami nyilván érthető, mert a Telekom ezt tudja eladni (A KIBU-t a Telekom üzemelteti - a szerk), a Talentprogrammal megpróbálnak oda visszanyúlni, amikor elkezdődött az egész.
A fény mennyire játszik szerepet a munkáitokban ?
Az árnyékolókra visszatérve, ezek mindenhol ott vannak, nap mint nap használjuk őket. Az a jó, ha kicsit fel tudjuk pimpelni őket, érdekesebbé lehet tenni. Nagyon szimplán, de szép hatású, ha jön a nap, és megváltozik a szín.
Ha a fényre gondolunk, sokszor a foszforeszkáló festékeket veszik elő, esetleg ledeket, amiket én személy szerint nem szeretek, mert olyan lesz tőle minden, mint egy karácsonyfadísz. Jó fényt adnak, de mégis..
MI volt a ti munkátokban újdonság?
A festék alkalmazási felülete az ami újdonság, eddig inkább ruhákon vagy gyerekjátékokon használták, de mint árnyékoló, soha.Láttam már színváltós műanyagot, főleg a gyerekjátékoknál, de elektromosság hatására változtatta az anyag a színét.
Mit gondoltok a nyertes munkáról, ahol a mágnest használta fel sötétítőelemnek a versenyző?
Kurvajó ötlet, de nehezen megvalósítható, gyártani nehéz lehet. Az erős mágnes, ami mondjuk ehhez a munkához kell, tönkrevághatja a számítógépet, vagy a tévét. Tönkreteszi az elektromos cuccokat.
Beszélgettünk a nyertessel, és ő is mondta, hogy egy játékban látta ezt a folyékony vasreszeléket, és mondta, hogy készen rendelte. Egyébként pedig egy iskolai projektje volt, fél évet dolgozott rajta, a dokumentáció alapján döntött a zsűri, nem a prototípus alapján. Az ő dokumentációja nagyon szép volt, annak a kritériumnak, hogy gyártható vagy fenntartható nem felel meg.
A KIBU-ban használtunk mágnest, és rájöttünk, hogy mennyire vigyázni kell vele, mert sok mindent tönkretehet a környezetében.
Szívesen elmennénk egy céghez, nem szeretnénk abbahagyni a dolgot. A suliban is sokan látták, és remélem, hogy kedvet kapnak, csinálni valami hasonlót. Lehet olyat, hogy famintát nyomunk az árnyékolóra, és ha süt a nap, akkor cseresznyék kerülnek a fákra például. Rengeteg lehetőség van, és tényleg nem bonyolult megcsinálni.
