Amikor még futott a Született feleségek, minden alkalommal megfogadtam magamban ha Bree Van De Kamp kertészkedett: egy napon én is ilyen üdvözült mosollyal fogok kurkászni a veteményesben, mint ő. Erre baromi kevés esélyem volt, amíg egy lestrapált belvárosi lakásban éldegélve még a szobanövényeim életbentartása is extrém kihívást jelentett, ám most, hogy lett egy mintegy két négyzetméternyi szabad földterületem, belevetettem magam a breevandekampség örömeibe.
Elsőként azt tanultam meg, hogy a kertészkedés sokkal könnyebb mutatvány, mint amilyennek látszik. A növényeknek ugyanis nem Gucci táskára, mascarpone krémre, esetleg iPhone-ra van szükségük, sőt, speciális tápanyagokat és lámpákat sem igényelnek – mindössze fényt akarnak és vizet. Ezt azért nem olyan hű, de nehéz biztosítani számukra, igaz? Aki arról panaszkodik, hogy folyton meghalnak a virágai, ahhoz általában egy kérdésem van: „locsolod őket?”, ők pedig rendszerint sunnyogva motyognak.
A másik fontos tapasztalatom az volt, hogy kertészkedni sajnos drága mulatság. Már maguk a növények is veszett drágák tudnak lenni, de ehhez még szükség van virágföldre, kaspókra, a kaspók alá tányérkákra, és akkor még nem is vásároltunk egy nyomorult gereblyét, vagy ásót (sem breevandekampes kertészsapit, színben harmonizáló kesztyűvel). Ám mindezek ellenére senkinek sem javaslom, hogy többtízezres nagyságrendű shoppingtúrát csapjon azon a címen, hogy dzsungelt akar nevelni a kertjében: ez olyan lenne, mint mikor valaki előbb veszi meg a menő edzőcuccokat, mintsem hogy életében akár egyetlen egyszer is elment volna edzeni. Alternatívaként ezekkel a szimpla, olcsó, és szórakoztató DIY trükkökkel bárki belevághat a kertészkedésbe.
1. Ne vegyen drága növényeket – inkább kérjen egy ágacskát a szomszéd szép bokrából. Rengeteg olyan bokor, fa, és virág van, aminek egyetlen hajtásából egész susnyást nevelhet, ha van hozzá türelme. Én óriás leander fanként begyűjtöttem ezt a két kis szárat az anyósomtól – próba szerencse alapon -, és mára mindkettő komoly gyökeret eresztett. Híján a pontos használati utasításnak az egyiket vízbe tettem, a másikat pedig beledöftem egy kis cserépbe, gondoltam lássuk melyik a helyes megoldás, és lám, csodák csodájára mindkettő működött. A földbe dugott verziót egyelőre át se kell ültetnem, hagyom, hogy növekedjen kedvére, a vízbe áztatott ágacska pedig úgy megbojtosodott odalenn, hogy a nyolcvanas évekbeli Madonna hónalja is megirigyelhetné – így nemsokára el is ültethetem.
2. A fűszernövényeknek rendes talaj kell – nem elég nekik az a csészényi kis földutánzat, amiben a teszkó árulja őket. Ha ön is folyton azon siránkozik, hogy a bazsalikom három nap alatt kipurcan, biztosítson neki élhető környezetet – ha nincs kertje, legalább ültesse át egy nagyobb cserépbe, és kínálja meg egy kis extra földdel. Az én kedvenc fűszernövényem egyébként a rozmaring, mert erre is igaz, amit a leanderről írtam: elég letörtni egy ágat egy nagyobb bokorról, beleszúrni a nedves földbe, és naponta locsolni – hamarosan burjánzani kezd, mint a Kis herceg bolygóján a majomkenyérfák.
3. Vessen mákot, meg fog lepődni – természetesen nem a darált mákra gondolok, mert a kert bizony nem bejgli. Ha viszont az élelmiszerboltban, vagy a piacon egész szemes mákot vásárol, és egyszerűen csak leszórja a földre, majd alaposan meglocsolja, és holnap is locsolja, meg holnapután is, egyszercsak aprócska zöld girnyók nőnek majd ki a földből, és ha minden jól megy, virágot is bontanak majd (én itt még nem tartok). Akárhogy is, pipacs vetőmagot vásárolni pont tízszer annyiba kerülne, mint mákot, pedig a kettő valójában egy és ugyanaz.
4. Ha nincs pénze virágokra, járjon nyitott szemmel a természetben – a legtöbb vadvirág ugyanis annyira igénytelen, hogy a jég hátán is megélne, nemhogy egy szépen gondozott kertben. Senki ne kérdezze tőlem, mik ezek a sárga izék, amiket hazamentettem, de hónapok óta virulnak, erősebbek, mint bármelyik virágboltban vásárolt szerzet, ráadásul nem csak egyszer egy évben virágzanak öt percre, hanem folyton megújulnak – akkor is, mikor már azt hinném, hogy kilehelték a leküket. Azért egyvalamivel legyen óvatos: kiránduláson, főleg természetvédelmi területen inkább ne gyűjtögessen, mert ha sikerül épp valami védett növényt kipécéznie, egy komplett kerttervezés árát is kifizetheti érte.
5. Eresszen gyökeret – akárhová, mert tök jól néz ki. Ezt legjobban egy kiadós gyomlálás után érdemes megtenni: a földből kirángatott növények gyökérzete lemosva, kiszárítva olyan szépséges díszítésként szolgálhat, hogy még az élőnövény is megirigyelhetné. Mi épp az ablak spalettájára akasztottuk, de korábban vázába is tettük, karácsonykor meg díszeket akasztgattunk rá – a lehetőségek száma végtelen. És mivel a vágott virágok szintén egyre drágábbak, jó ha van a háznál néhány örökérvényű, de nem műanyag díszítőelem, amikkel feldobhatjuk a kopár lakásszegleteket.
6. Hagyja a borostyánt, ültessen szőlőt – mert olcsóbb, mert gyorsabban nő, mert épp olyan kacifántosan fut fel és alá az erkélykorláton, és mert nem teszi tönkre a vakolatot, szemben a legtöbb futónövénnyel. De a legjobb benne mégiscsak az, hogy értelme is van – milyen izgalmas lesz ősszel saját szőlőt szüretelni, mustot szürcsölni, vagy mazsolát aszalni?
+1: Ha nem futja rá, ne vegyen virágföldet – nézzen körül, hogy a szabadban járva hol burjánzanak legszebben a vadvirágok, és keressen egy dombocskát, ahonnan láthatóan nem hiányozna egy kis termőtalaj. Az agyagos, sárgásbarna föld például kiválóan alkalmas a legtöbb növény termesztésére, még a zöldségek is szuperül elvannak vele – pláne ha nem magában, hanem virágfölddel fele-fele arányban keveri össze.
