A portlandiak elsőre nem értették, hogy mit keres egy ruhával és kiegészítőkkel teli furgon a mozgóbüfék közt, de aztán rákaptak. A lakókocsibutikok azóta egyre menőbbek az Egyesült Államokban – számolt be egy új jelenségről az USA Today.
Az oregoni Portland környékén megszokták, hogy ha furgonból árulnak valamit, az többnyire kaja, a teherautó meg mozgóbüfé. Amikor Vanessa Lurie a butikját kerekekre tette, a vásárlók süteményt kerestek, nem pedig skót kockás csokornyakkendőt és vintage ruhákat. „Azt hitték, pék vagyok.” – meséli a 29 éves hölgy az 1969-es Cardinal Deluxe úti lakókocsijáról. – „Nem értették ezt az egészet.”
Ez 2010 őszén történt. Most Lurie Wanderlust nevű divatfurgonja naponta körülbelül száz vásárlót szolgál ki: törzsvendégeket, turistákat és másokat, akik éppen csak bekukkantanak, amíg a reggelijükre várnak a szomszédos vendéglőben.
A nulláról az egekbe
Az Egyesült Államokban egyre inkább terjed az a divat, hogy butikok, fodrászatok, virágüzletek a bolthelyiség-bérlés egyre emelkedő árai elől inkább lakókocsikba költöznek. Ráadásul nagyon gyorsan visszajön a befektetett pénz: Lurie például a termékeit öt és nyolcvan amerikai dollár (1142-18 285 forint) között értékesíti, és állítása szerint pár száz dollárnyi forgalma minden nap van. "Már az első nyaram nyereséges volt" - állítja.
Üzlet és barátság
Stacey Steffe és Jeanine Romo kézműves vásárokról ismerték egymást, mindketten saját tervezésű termékeiket árulták. Miután látták, hogy a „büfékocsik” készletére mekkora a kereslet, úgy vélték hasonló igény lehet a dizájncuccokra is. Összefogtak, és 2011 elején 2000 dollár befektetéssel (ez kb 450 ezer forint) elindították saját lakókocsi-boltjukat Le Fashion Truck névvel. Lurie ennél is olcsóbban úszta meg: a Wonderlust butik alapját képező furgont 400 dollárért (kicsit több mint 90 ezer forintért) vásárolta a Craigslisten, míg az üzlethelyiség-bérleti díjak "elrettentően magasak" voltak.
Ebben van a jövő?
A furgonbutik vs üzlethelyiség roppant gazdaságos formája az értékesítésnek, mert azon túl, hogy nem kell a helyiségért (ami ráadásul ugye, helyhez kötött) bérleti díjat fizetni, az alkalmazottak bérét, illetve az utánuk fizetendő járulékokat is meg lehet spórolni.
Joey Wolffer, a Styleliner lakókocsibutik tulajdonosa híres tervezők ruháit és kiegészítőit árulja, 2010-es indulásakor már nyereséges volt, tavaly pedig megduplázta eladásait. "Amikor a gazdaság ilyen helyzetben van, amilyenben van, valami egyedi vásárlási modellel kell becsalogatnod a vevőket" – magyarázza sikerét a tulaj.
Kevés olyan kereskedelmi ág van, ahol a termékeket ne lehetne feldobni egy kamionra és onnan értékesíteni. Mindezt ráadásul jól meg lehet támogatni az interneten és a közösségi médián keresztül: az ilyen üzleteknek általában netes értékesítési felülete is van, és természetesen Facebookon is tartják a kapcsolatot vevőikkel.
"Mi fordítva ülünk a lóra: nem azt várjuk, hogy a vásárló felkeresse az üzletünket, hanem elébe megyünk" – vallja Dave Lavinsky, a lakókocsi-üzletek indítását segítő Growthink befektetőcég alapítója. Az Egyesült Államokban például régi teherautókat/lakókocsikat alakítanak át, és így indítanak el mobilvállalkozásokat; fodrászüzletet, virágboltot vagy éppen divatárukat forgalmazó butikot.
Tetszik önnek a Dívány Shopaholic blogja? Keressen bennünket a Facebookon !
