1. A torinói lepel mégis igazi?
A torinói lepel az egyik legrégebben vitatott relikvia, amelyről szinte az előkerülése óta folynak a viták. A halotti leplet 1357-ben említik először a források, amikor a Troyes környéki Lirey templomában előkerült a szövet. A Franciaországban felbukkant leletről VII. Klement pápa már 1390-ben sem állította, hogy az igazi lenne, viszont megengedte, hogy az igazi helyett, annak jelképes reprezentánsaként mutassák be. A pápa azonban előírta: a hívőkkel közölni kell, hogy ez nem az igazi lepel, vagyis nem az a szövet, amellyel a halott Krisztust letakarták.
1988-ban néhány tudós C-14-es izotópvizsgálatokkal kimutatta, hogy a lepel anyaga valamikor 1260 és 1390 között készülhetett, vagyis legalább tizenkét évszázaddal Krisztus halála után. A vizsgálat nyomán a torinói érsek hamisítványnak minősítette a szövetet. Egy amerikai kémikus, Raymond Rogers 2005 elején egy tudományos folyóiratban bejelentette, hogy a nyolcvanas években végzett vizsgálat során olyan anyagdarabokat elemeztek a C-14-es módszerrel, amelyek a lepel azon részeiből származnak, amelyeket egy 1532-es templomtűz után illesztettek bele a szövetbe.
Rogers szerint éppen ezért nem lehet pontosan megmondani a lepel korát, de a minták elemzése alapján, pontosabban a lenvászon lebomlásából keletkező vanillin vizsgálata nyomán megállapítható, hogy a lepel legalább 1300 és legfeljebb 3000 éves lehet. Az amerikai kémikus így nem tartotta kizártnak, hogy a lepel akár Krisztus idejében is keletkezhetett
2. A híres Piltdown-ember bosszúból született
A Piltdown-ember az egyik leghíresebb hamisítvány a régészet történetében. A Sussex grófságban lévő Piltdownál 1912-ben talált koponyaleletről sokáig úgy vélték, hogy ez a hiányzó láncszem, amely bebizonyítja, hogy az ember és a majom - Charles Darwin evolúcióelméletének megfelelően - közös őstől származik. Abban az évben a lelet szenzációként került az újságok címoldalára. Egy koponyatetőről és egy állkapocs darabkáiról volt szó, csakhogy míg a koponya hasonlított a mai emberére, az állkapocs határozottan majomszerűnek tűnt, azt az apró részletet leszámítva, hogy a fogak vízszintes kopást mutattak, ami a főemlősökre nem jellemző. Az antropológia fejlődése folyamán azonban a Piltdown-lelet fokozatosan hitelét vesztette. 1996 májusában kiderült, hogy a hamisítványt a londoni természetrajzi múzeum egyik elégedetlen dolgozója készítette.
Az igazság nyomában, kis technikával
Komputertomográf (CT) vagy mágneses rezonancián alapuló képalkotás (MRI): segítségükkel térhatású röntgenfelvételek készíthetőek a vizsgált tárgy belsejéről. A modern képalkotó diagnosztikai eljárás újdonság, hiszen a régészet és az alapvetően orvosi céllal kifejlesztett technológia találkozik egymással.
DNS szekvenciavizsgálat: kivonják a mintából a DNS-t, és az átfedő szekvenciák segítségével az aminosavsorrendet vizsgálják. A DNS szekvencia minden olyan információt közvetlenül tartalmaz, amely egyéb módszerek alkalmazásával csak korlátozott mértékben és közvetve nyerhető.
Izotópos kormeghatározás: a természetben előforduló szén-14 izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására, kb. 60 000 évre visszamenően - bár a radioaktív szén sugárzása a 37 000 évet meghaladó korú minta esetében már nehezen különíthető el a természetes háttérsugárzástól. A régészet területén ezt abszolút kormeghatározásnak tekintik.
Radiometrikus kormeghatározás: olyan anyagok korának meghatározásában segít, amelyek a természetben előforduló radionuklidok, ill. radioizotópok felezési idejének és jelenlegi gyakoriságának ismeretén alapulnak. A módszer fontos információforrás a Föld korának és az evolúció sebességének meghatározásában. Pontos, viszont költségek. Az alkalmazott időskála alapján többféle radiometrikus kormeghatározási mód is létezik.3. Az illatos természetfölötti koponya
A londoni British Museum híres azték kristálykoponyájáról 2005-ben derült ki, hogy hamisítvány. A kutatók évtizedeken keresztül gyanakodtak, amikor egy hat évvel ezelőtt elvégzett elektromikroszkópos vizsgálat során megállapították: a kristálykoponyát korszerű ékszerészeti csiszolókoronggal munkálták meg. A kristálykoponyák egyetlen kvarctömbből kifaragott, emberi koponyát formázó szobrok, melyek állítólagos megtalálóik szerint a prekolumbián időkből származnak, és közép-amerikai eredetűek. A tudományos vizsgálatok számára rendelkezésre bocsátott egyetlen példány esetében sem sikerült azonban igazolni a prekolumbián eredetet.
A vizsgálatok eredményei alapján a példányokat a 19. század közepe táján, vagy később készítették, csaknem bizonyosan Európában. Számos kristálykoponya került elő a világ minden tájáról, de a leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben Mitchell-Hedges-féle darab, melyet egy ősi maja város, Lubaantun feltárásakor találtak. Sokan természetfeletti erőket tulajdonítanak neki, állítólag képes a színét változtatni, illatot és hangokat bocsát ki, valamint a szemüregre koncentrálva régen élt embereket, épületeket látni.
4. Az igazgató is lemondott
A londoni National Gallery egyik leghíresebb hamisítványa egy Hans Holbein festmény. A képet 1925-ben szerezte meg a múzeum, és úgy hitték a XV. században készült, ám végül a XX. századi hamisítványok közé sorolták. A mai eszközökkel már bizonyítani lehet egy-egy műtárgy hitelességét, így erről a darabról is kiderült, hogy a faalap, amelyre a képet festették, Holbein halála utáni időből való. A múzeum igazgatója lemondásra kényszerült a botrány miatt, hiszen az ügy kapcsán egyre többen kérdőjelezték meg hozzáértését.
5. Hamis maja szobor, közel 800 millióért
Márciusban egy párizsi aukciós ház árverésén egy, a maja civilizáció fénykorában, 550 és 950 között készült kőfigura keltette a legnagyobb szenzációt. A szobor egy svájci iparos magángyűjteményből került kalapács alá, a vevő 2 912 000 eurót (786 millió forintnak megfelelő összeget) fizetett érte. Az árverési ház katalógusát tanulmányozva a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet azonban arra a véleményre jutott, hogy a relikvia hamisítvány: a pajzsot és fegyvert tartó, turbánszerű fejfedőt viselő harcost ábrázoló szobor a közelmúltban készülhetett, de figyelmesen úgy faragták, hogy antik kinézetet kölcsönözzenek neki. Az alak próbálta felidézni a mai Mexikó délkeleti részén virágzó maja kultúra prekolumbián jellegzetességeit, de sem a 165,5 centiméteres magassága, sem pedig a lábak testtartása, valamint a lábbeli szíjai nem jellemzők erre a civilizációra. Ez indította el a lavinát, melynek során további 66, liciten szereplő tételről derült ki, hogy szintén hamisítvány.
