Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Szépművészeti Múzeumban nemrég kiállított egyiptomi múmiákról CT vizsgálatokkal készültek döbbenetes felvételek, de egyre több tudományos eljárást használnak más régészeti leletek, vagy művészeti alkotások tanulmányozására is. Összegyűjtöttünk néhány olyan szenzációt keltő tárgyat, amelyek pont a modern vizsgálati módszereknek köszönhetően buktak le.
1. A torinói lepel mégis igazi?
A torinói lepel az egyik legrégebben vitatott relikvia, amelyről szinte az előkerülése óta folynak a viták. A halotti leplet 1357-ben említik először a források, amikor a Troyes környéki Lirey templomában előkerült a szövet. A Franciaországban felbukkant leletről VII. Klement pápa már 1390-ben sem állította, hogy az igazi lenne, viszont megengedte, hogy az igazi helyett, annak jelképes reprezentánsaként mutassák be. A pápa azonban előírta: a hívőkkel közölni kell, hogy ez nem az igazi lepel, vagyis nem az a szövet, amellyel a halott Krisztust letakarták.
1988-ban néhány tudós C-14-es izotópvizsgálatokkal kimutatta, hogy a lepel anyaga valamikor 1260 és 1390 között készülhetett, vagyis legalább tizenkét évszázaddal Krisztus halála után. A vizsgálat nyomán a torinói érsek hamisítványnak minősítette a szövetet. Egy amerikai kémikus, Raymond Rogers 2005 elején egy tudományos folyóiratban bejelentette, hogy a nyolcvanas években végzett vizsgálat során olyan anyagdarabokat elemeztek a C-14-es módszerrel, amelyek a lepel azon részeiből származnak, amelyeket egy 1532-es templomtűz után illesztettek bele a szövetbe.
Rogers szerint éppen ezért nem lehet pontosan megmondani a lepel korát, de a minták elemzése alapján, pontosabban a lenvászon lebomlásából keletkező vanillin vizsgálata nyomán megállapítható, hogy a lepel legalább 1300 és legfeljebb 3000 éves lehet. Az amerikai kémikus így nem tartotta kizártnak, hogy a lepel akár Krisztus idejében is keletkezhetett
2. A híres Piltdown-ember bosszúból született
A Piltdown-ember az egyik leghíresebb hamisítvány a régészet történetében. A Sussex grófságban lévő Piltdownál 1912-ben talált koponyaleletről sokáig úgy vélték, hogy ez a hiányzó láncszem, amely bebizonyítja, hogy az ember és a majom - Charles Darwin evolúcióelméletének megfelelően - közös őstől származik. Abban az évben a lelet szenzációként került az újságok címoldalára. Egy koponyatetőről és egy állkapocs darabkáiról volt szó, csakhogy míg a koponya hasonlított a mai emberére, az állkapocs határozottan majomszerűnek tűnt, azt az apró részletet leszámítva, hogy a fogak vízszintes kopást mutattak, ami a főemlősökre nem jellemző. Az antropológia fejlődése folyamán azonban a Piltdown-lelet fokozatosan hitelét vesztette. 1996 májusában kiderült, hogy a hamisítványt a londoni természetrajzi múzeum egyik elégedetlen dolgozója készítette.
Az igazság nyomában, kis technikával
Komputertomográf (CT) vagy mágneses rezonancián alapuló képalkotás (MRI): segítségükkel térhatású röntgenfelvételek készíthetőek a vizsgált tárgy belsejéről. A modern képalkotó diagnosztikai eljárás újdonság, hiszen a régészet és az alapvetően orvosi céllal kifejlesztett technológia találkozik egymással.
DNS szekvenciavizsgálat: kivonják a mintából a DNS-t, és az átfedő szekvenciák segítségével az aminosavsorrendet vizsgálják. A DNS szekvencia minden olyan információt közvetlenül tartalmaz, amely egyéb módszerek alkalmazásával csak korlátozott mértékben és közvetve nyerhető.
Izotópos kormeghatározás: a természetben előforduló szén-14 izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására, kb. 60 000 évre visszamenően - bár a radioaktív szén sugárzása a 37 000 évet meghaladó korú minta esetében már nehezen különíthető el a természetes háttérsugárzástól. A régészet területén ezt abszolút kormeghatározásnak tekintik.
Radiometrikus kormeghatározás: olyan anyagok korának meghatározásában segít, amelyek a természetben előforduló radionuklidok, ill. radioizotópok felezési idejének és jelenlegi gyakoriságának ismeretén alapulnak. A módszer fontos információforrás a Föld korának és az evolúció sebességének meghatározásában. Pontos, viszont költségek. Az alkalmazott időskála alapján többféle radiometrikus kormeghatározási mód is létezik.
3. Az illatos természetfölötti koponya
A londoni British Museum híres azték kristálykoponyájáról 2005-ben derült ki, hogy hamisítvány. A kutatók évtizedeken keresztül gyanakodtak, amikor egy hat évvel ezelőtt elvégzett elektromikroszkópos vizsgálat során megállapították: a kristálykoponyát korszerű ékszerészeti csiszolókoronggal munkálták meg. A kristálykoponyák egyetlen kvarctömbből kifaragott, emberi koponyát formázó szobrok, melyek állítólagos megtalálóik szerint a prekolumbián időkből származnak, és közép-amerikai eredetűek. A tudományos vizsgálatok számára rendelkezésre bocsátott egyetlen példány esetében sem sikerült azonban igazolni a prekolumbián eredetet.
A vizsgálatok eredményei alapján a példányokat a 19. század közepe táján, vagy később készítették, csaknem bizonyosan Európában. Számos kristálykoponya került elő a világ minden tájáról, de a leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben Mitchell-Hedges-féle darab, melyet egy ősi maja város, Lubaantun feltárásakor találtak. Sokan természetfeletti erőket tulajdonítanak neki, állítólag képes a színét változtatni, illatot és hangokat bocsát ki, valamint a szemüregre koncentrálva régen élt embereket, épületeket látni.
4. Az igazgató is lemondott
A londoni National Gallery egyik leghíresebb hamisítványa egy Hans Holbein festmény. A képet 1925-ben szerezte meg a múzeum, és úgy hitték a XV. században készült, ám végül a XX. századi hamisítványok közé sorolták. A mai eszközökkel már bizonyítani lehet egy-egy műtárgy hitelességét, így erről a darabról is kiderült, hogy a faalap, amelyre a képet festették, Holbein halála utáni időből való. A múzeum igazgatója lemondásra kényszerült a botrány miatt, hiszen az ügy kapcsán egyre többen kérdőjelezték meg hozzáértését.
5. Hamis maja szobor, közel 800 millióért
Márciusban egy párizsi aukciós ház árverésén egy, a maja civilizáció fénykorában, 550 és 950 között készült kőfigura keltette a legnagyobb szenzációt. A szobor egy svájci iparos magángyűjteményből került kalapács alá, a vevő 2 912 000 eurót (786 millió forintnak megfelelő összeget) fizetett érte. Az árverési ház katalógusát tanulmányozva a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet azonban arra a véleményre jutott, hogy a relikvia hamisítvány: a pajzsot és fegyvert tartó, turbánszerű fejfedőt viselő harcost ábrázoló szobor a közelmúltban készülhetett, de figyelmesen úgy faragták, hogy antik kinézetet kölcsönözzenek neki. Az alak próbálta felidézni a mai Mexikó délkeleti részén virágzó maja kultúra prekolumbián jellegzetességeit, de sem a 165,5 centiméteres magassága, sem pedig a lábak testtartása, valamint a lábbeli szíjai nem jellemzők erre a civilizációra. Ez indította el a lavinát, melynek során további 66, liciten szereplő tételről derült ki, hogy szintén hamisítvány.
