Te ismered a szirkduszolét? Amikor tíz évvel ezelőtt feltették nekem ezt a kérdést, azt válaszoltam, nem, de egyébként sem szeretem a cirkuszt. Ám aki látott már egyet is az előadásaik közül, az tudja, hogy ezt a társulatot szinte lehetetlen szavakkal bemutatni. Két hét múlva itt Budapesten is megcsodálhatjuk a Cirque du Soleil Saltimbanco című előadását, mi pedig egyelőre a prágai előadás kulisszái mögött és a nézőtéren hagytuk az állunkat.
Állati cirkusz állatok nélkül
A Cirque du Soleil társulatát 20 utcai előadó alapította 1984-ben, Quebec-ben. A cégnek mára 5.000 alkalmazottja van, ebből 1200 artista közel 50 országból. 2010-ben 21 különböző showjuk látható világszerte. Előadásaikat eddig 100 millió néző látta közel 300 városban.Szemet gyönyörködtető látvány
A show előtt jó néhány órával bebocsátást nyerünk a színfalak mögé, olyan helyekre is, ahová nem sok újságíró jut be. Maxime Charbonneau, a produkció sajtósa kalauzol, épp a kínai rúd próbájának kellős közepébe. Kísérőnk mesélni kezd a cirkusz és az előadás érdekességeiről, ám a közérdeklődés nem neki kedvez.
Látom a tekinteteteket! -nevet, hiszen mindenki a színpadra mered, ahol artistafiúk tucatja gyakorol, nem feltétlenül túlöltözve az eseményt. A vizuális élmény hatására kiszalad a számon az „eye candy” angol kifejezés (nagyjából szemet gyönyörködtető látványt jelent), amire Max is felkapja a fejét. Bocs, pirulok el, de hát ami szép, az szép. Pedig ezek az artisták legkevésbé az esztétika miatt olyan különlegesek. Úgy mászkálnak fel-alá a hét méteres rudakon, mintha ez baromi egyszerű lenne, holott némelyik mozdulat szinte ellentmond a gravitáció és az emberi anatómia törvényeinek.
Rúdmászásból csillagos ötös
A Cirque du Soleil-ben sok egykori cirkuszi artista, tornász és sportoló folytatja a pályafutását, ám közülük is kevesen ugorják meg könnyen – kis képzavarral – ezeket a rudakat. „Van egy srác, neki nyolc perces szólószáma volt egy orosz cirkuszban, elképesztő amit tud, olyan mozdulatokra is képes, amiket a meghatározott koreográfia miatt nem is használunk az előadásban. Egy másik fiú pedig - csak a kezével tartva magát - háromszor képes fel-le menni a rúdon anélkül, hogy a talajhoz érne”- meséli Max. Mintegy végszóra, az említett fiú meg is csinálja a mutatványt. Tényleg tudja.
Csak a világ legjobbjai kerülhetnek be
A montreali központban egy egész osztály foglalkozik az új tehetségek felkutatásával, folyamatosan figyelik a tornászversenyeket, atlétákat, az Egyesült Államokban a cheerleader versenyeket. Kapcsolatot tartanak számos ország nemzeti tornászszövetségével, és edzőkkel. Számukra ideális jelöltek a tornából már „kiöregedett” huszonévesek, hiszen edzettek, fiatalok és bennük van a vágy, hogy valamilyen formában folytatni tudják a karrierjüket.
Természetesen tartanak válogatásokat is (szigorúan meghívásos alapon) és a weboldalukra is feltölthetik bemutatkozásukat a jelentkezők. Azt azonban érdemes tudni, hogy nagyon magas elvárásoknak kell megfelelni, a jelentkezők nagyon kicsi százaléka kerül be, és még nekik sincs száz százalékig garantált helyük az előadásokban.
Életveszélyes ugrások
Mivel a számok nagy része emberfeletti teljesítményt követel az akrobatáktól, természetesen állandóan számolni kell balesetekkel és sérülésekkel. Az orosz hintából például tizennégy méter magasra repülnek fel, biztonsági kötél nélkül, és egy alig két négyzetméteres szivacsra kell megérkezniük. „Az artisták egy része valóban kockáztatja az életét a show alatt.” – mondja Max. „Ám szerencsére nagyon ritkák a komolyabb sérülések. Állandóan velünk van két sportorvos, hogy ha bármi történik azonnal tudjanak segíteni, ők a próbák során is jelen vannak, amikor valaki kötél nélkül ugrik.”
Nem mindenki pótolható
Mint megtudtuk, most is hiányzik egy artista bokatörés miatt, és a biciklis számról is le kell mondanunk, az előadó ugyanis szintén egy sérülésből lábadozik. Három csoportos szám kivételével szóló vagy duó produkciókból áll az előadás, így ha közülük sérül le valaki, akkor az a szám egy időre kimarad, az artisták ugyanis annyira speciális kiképzést kapnak egy-egy produkcióhoz, hogy nincs helyettük beugróember. A dolog specifikusságát jól mutatja, hogy ha az orosz hintánál a hintát hajtó emberek közül marad ki valaki, akkor a vele gyakorló ugró embernek is ugrik az előadás. Itt ugyanis minden mozdulat, minden lendítés tökéletesen kigyakorolt és kiszámított.
45 évesen is minden este fellép
Az artistákat tehát egy-egy szerepre képzik ki Montrealban, külön rájuk tervezik a sminket, a jelmezt, a fejdíszt, ezért az a cél, hogy minél tovább maradjanak a társulatnál. Természetesen egy idő után lehetséges átmenni egy másik előadásba, vagy bekerülni egy állandó helyszínű produkcióba. Vannak különösen kitartó szereplők, az egyik ugró akrobata például tizenöt éve lép fel a Saltimbanco-ban, most 45 éves, de ez egyáltalán nem látszik meg a teljesítményén. Az utazó produkciók egyébként a magánéletben is nagy kihívást jelentenek, hiszen tíz hét turné után jár csak két hét szabadság. Igaz, ilyenkor az oda-vissza repülőjegyet is a cég fizeti, bárhova utazik az illető kikapcsolódni.
Technika helyett hihetetlen emberi teljesítmény
A Saltimbanco a Cirque du Soleil legrégebben futó, tulajdonképpen emblematikusnak számító előadása, eredeti premierje 1992. április 23-án volt Montreálban. 14 évnyi nagy sátras turné és 9,5 millió néző után, 2007-ben teljesen felújították, újragondolták, és egy még nagyobb méretű, akrobatikus aréna show vált belőle, egy hétszáz négyzetméteres, a kaleidoszkóp színeit idéző színpadon, olyan hang és fényhatásokkal kiegészítve, amely a sátras verzióban nem volt kivitelezhető. Az új Saltimbanco turné az elmúlt 3 évben több mint 100 városba jutott el, és az ezer előadást négymillióan látták. Az akrobataszámokra és humorra épülő előadásban 20 ország 54 artistája szerepel, a produkciót pedig saját zenekar kíséri, teljes szinkronban az akrobatákkal. A későbbi produkciókkal szemben a Saltimbanco-t kizárólag az artisták kiemelkedő teljesítménye teszi különlegessé, itt nincs speciális technikai apparátus, mindent kötelet és kelléket kézzel mozgatnak maguk a szereplők.Ragadós kellékek és szörnyszülött kalapok
Pár perccel később már hátul, a színfalak mögött járunk, én pedig kis híján orra esek a szépen elfektetett kínai rudakban. Hoppá, ragad. Mint kiderül, ez egy speciális anyag, amivel az előadás előtt bekenik a rudakat, az artisták pedig alkohollal gondosan letisztítják a cipőjüket és a kezüket, hogy a tapadás minél nagyobb legyen. Ám mielőtt bárki csalást emlegetne, érdemes kipróbálni, mennyit segít. Én speciel epoxigyantával sem maradnék fent tíz másodpercnél tovább.
Az előadás felszerelése tizenhat kamionban utazik, aminek a bepakolási ideje nagyjából három óra. Most mindez – már a színpadi kellékeket leszámítva - a szemünk előtt meredezik sok-sok négyzetméteren, van itt konditerem - a futógépen éppen egy artistalány nyomja -, gyakorlószivacs, számítógép, monitor és átmeneti öltözők is. Meg persze két hatalmas nyitott szekrény tele mindenféle színes fejdísszel – leginkább a kalap és a maszk szörnyszülött keresztezései ezek, hihetetlen színbeli és anyagbeli kreativitással megalkotva. Egy ilyen darab elkészítése akár nyolcvan óráig is tarthat, és mivel tökéletesen illeszkednie kell a fejre, ha egyszer elkészült, csak az a szereplő viselheti, akire tervezték.
Geri helyett vasalók és flitterek
Közben véget ér a próba, és esélyünk van rá, hogy elcsípjük a csapat magyar tagját, Gerit, vagyis Boi Gergőt. A Cirque du Soleil előadásaiban találkoztunk már magyar artistákkal, ám Gergőre különösen büszkék lehetünk, ő ugyanis a produkció vezetőedzője. A pozíció azonban kötelez is, most például bármennyire szeretne velünk beszélgetni, rohannia kell, várják a megbeszélések. Nem baj, addig tovább turnézunk Max-el.
A jelmezrészleghez egy komplett városon keresztül vezet az út. Van itt minden, mosoda, varroda, iroda, étterem, a folyosókon több kilométernyi szekrény. Négy főállású munkatárs felel a jelmezek, cipők, fejdíszek, és a sminkszerek tökéletességéért, így aztán gyakorlatilag soha nem fogynak ki a munkából. Mindig van mit javítani a 2500 jelmezen és több mint 250 pár cipőn. Például a kínai rúd számhoz minden alkalommal újra kell festeni az összes lábbelit. A színes jelmezkavalkádot elnézve nem csoda, hogy az összes anyagminta, gomb és meghatározhatatlan színes akármi szinte egy teljes szobát kitölt. Mindenhez kell pótlás. Külön szoba jut a vasalásnak, az előkészítésnek. A sminket minden artista maga készíti, rutintól függően ez akár egy óráig is eltarthat.
A világ legjobb artistáinak magyar a főnöke
Az étteremben aztán megkapjuk egy kis beszélgetésre Gerit, akin látszik, alig lát a fáradtságtól. "Rengeteg felelősséggel és munkával jár az új munkám, de én jól bírom a stresszt. Hiányzik a színpad, de nagyon élvezem a kihívást." A magyar artista 2004 óta tagja a Saltimbanco csapatának, három év után már artistaedzőként is segítette a csapatot. Vezetőedzőként már minden szereplőért ő felel.
Most például hét újonc is van, akiknek a hat hónapos montreali kiképzés után is nagyon komoly feladat, hogy beilleszkedjenek ebbe a tökéletesen működő gépezetbe, és Cirque du Soleil állampolgárokká váljanak „Minden egyes pici dolgot meg kell nekik tanítani, még azt is, hogy hogyan pakolod be a bőröndödet az utazásnál, mikor jössz enni, hogy rakod a sminkedet, hogy milyen sorrendben magadra venni a kosztümöt, mielőtt színpadra lépsz, és akkor még a koreográfiáról nem is beszéltünk. Nekik három hónapjuk van, hogy beleérjenek ebbe a buliba, és átvegyék a távozók helyét. Ilyenkor már mindkettőnek megvan ugyanaz a jelmeze, sminkje, és lehet, hogy a közönség egynek látja őket, de az első részben már az új srác van a másodikban még a régi.”
Egy szakítás nem lehet hatással az előadásra
Gergő szerencsés, hiszen felesége is a Saltimbanco csapat tagja, a jelmezrészlegen dolgozik, így ők együtt járják a világot. Ez a szerelem nem a produkciónak köszönhető, de természetesen a fiatal artisták körében, akik életünk legnagyobb részét egymással, családjuktól távol töltik, nem ritka a romantika. Nemzetközi szerelmek ezek, és meglepő módon nagy részük tartósnak bizonyul a porondon kívüli életben is. Persze a szakítások és szerelmi drámák kezelése is sokszor a vezető edzőre hárul. "Ilyenkor természetesen mindkettővel le kell ülnöm beszélni. Mindennapos, hogy pszichológus szerepben is bizonyítanom kell, de leginkább szakmai problémákat kell megoldanom. Például, a mai próba alatt az egyik srácnak nem ment olyan jól az ugrás a hintáról, nem láttam biztonságosnak, sőt, életveszélyes volt amit csinált, mert három ugrásból háromszor érkezett rossz helyre, így kivettem a mai előadásból. Pedig már három éve ugrik a műsorban. Nagyon elszomorította. Engem is, de ezeket a döntéseket meg kell hoznom."
Idő van, menni kell, hamarosan kezdődik az előadás.
Itt Budapesten is.
Saltimbanco előadások:
2010 december 8-10. 20 órakor
2010 december 11. 16 és 20 órakor
2010 december 12. 17 órakor
Helyszín: Papp László Sportaréna
