Totemállat és dinnyeárus
Elhagytuk az országot, de nem mentünk messzire, csak az országhatár melletti Nagykárolyba, ahol a Nagykárolyi Öröm Fesztivál nyitotta meg kapuit, első alkalommal. Mínusz 1 és nulladik napról egyelőre még szó nincsen, de aki már hallott a műsorról és készült rá, annak nem ismeretlen a plakáton seprűvel gitározó gumicsizmás öregasszony, aki egyben a fesztivál totemállata is – a városban mindenhol ki van rakva a program, ennek ellenére kicsit eltévedtünk, de a segítőkész helybeliek útbaigazítottak minket, hogy melyik dinnyeárusnál forduljunk le a főútról. Az esemény helyszíne a Strand Termal Carei volt, ahol hideg és meleg termálvíz várta a tombolásban leizzadt fesztiválozókat.
A bőrdíszműves a háttérből instruál
A Sziget és a marosvásárhelyi Félsziget riválisának kínálatában olyan nívós hazai zenekarokat üdvözölhettek szatmári testvéreink, mint a Quimby, Ganxsta Zolee és a Kartel, a Hooligans, a Ladánybene 27, az Irie Maffia, és még sokan mások. A tréfatrafót Rokker Zsolti és Badár Sándor tartotta feszültség alatt. Az első napon megismertük Bokát, aki vásári komédiásnak vallja magát, egyébként bőrdíszműves. Folyamatosan járja a világot, fellépésről fellépésre: „tavaly százezer kilométert tekertem a kocsival, és még ma este Szlovákiába állok tovább”. A művész mindig a helyszínen verbuvál társulatot a környéken lézengőkből, akiket beállít, majd a mesélő szerepébe helyezkedve a háttérből instruál. Mivel siettünk, hogy időben leérjünk, nem volt idő körülnézni a történelmi és kulturális kincseket rejtő városban, de egy általunk megkérdezett kapatos, éjszaka is napszemüveget hordó fiatalember szerint „k..rvára szép”.
"Ha elittátok az agyatokat..."
A Motel Vraja vilor-ban szálltunk meg, egy olyan apró szobában, hogy nem is értettük, hogyan fér el benne két ágy, egy fürdő, TV és két asztal, de kényelmesen mozogtunk benne, az ablakunk ráadásul egyenesen a medencékre nézett. Nem sokat tartózkodtunk benne, csak hálózsáknak használtuk. Az első napon ordenáré vihar kerekedett, amely aznap reggel már kishazánkon is végigrohant egyszer, és nem győztük magyarázni a fesztiválközpontban, hogy nem mi hoztuk ide. Alig akkreditáltunk, a strandon máris bemondták, hogy 20 percen belül nagy vihar érkezik, így senkit nem ért váratlanul, legalább annyi haszna lett, hogy a szélvihar beterelte az embereket, az egyébkén mérsékelt érdeklődéssel látogatott Képregény kiállítás megnyitójára, ahol Bakács Tibor Settenkedő őszinteségtől fűtött, szenvedélyes beszéde előhangolta a tárlatnyitást: „A képregény manapság senkit nem érdekel! Azért nem értitek a képregényeket, mert elittátok az agyatokat. De ha már elittátok, legalább könnyebben felfogjátok!” Kertész Sándor képregényguru már jóval higgadtabban folytatta a megnyitót, és elárulta, hogy jelenleg létezik ugyan magyar képregény, de nem lehet észrevenni, az internet pedig új helyszínévé vált a műfajnak, ezért nyomtatott képregényt már nem sokan vesznek. A megnyitó után a képregény készítésbe kaptunk videós bemutatót. Nagy örömmel láttuk, hogy a falakon zömében a megboldogult Kretén magazin alkotóinak munkái viszik a prímet, úgy mint Marabu és Fekete Imre rajzai.
A citromos vodkától mindenki bevadult
A kiállítás után vetítés következett a BuSho Rövidfilm Fesztivál programjának legjavából, majd megtámadtuk a söntést. Ámulva fedeztük fel, hogy 5 lej a Pepsi, és valamiért 3 lejbe kerül Románia sörvilágának két meghatározó alakja, az Ursus és a Timisoreana. A sláger az előbb említett két isteni nedű és a citromos vodka párosítás volt, aminek a legkisebb rendelhető mértékegysége a deciliter - így hamar más dimenzióba kerültünk, és az előttünk hullámzó termálvizes medencén kívül akár a fűbe is fejest ugrottunk volna. Estére a sörtől inkább már csak józanodtunk, és megállapítottuk, hogy ettől a kombótól hamar be lehet nyomni. Az anyag tisztaságáról tapasztalati úton győződtünk meg, mert reggel nem fájt a fejünk tőle. A délutáni vihar amilyen gyorsan jött, tovább is vonult, már csak a medence melletti követ cirokseprűvel víztelenítő lányok emlékeztettek rá, hogy volt valami. Amint leszállt az est, a nagy öregek körbeülték az asztalt, és régi fesztiválok édes emlékén nosztalgiáztak - ahogy egymás után tüntették el a citromos vodkákat, valahogy eljutottak a Trabantokig és a bajszos bolgár nőkig.
Letiltották a Tilos Rádiót
Ebben a hangulatban látogattunk le az esti Irie Maffia koncertre, amit villám és szél kísért, de az eső szerencsére csak takarékos csepegéssel mutogatta magát. Összefutottunk a Tilos Rádió munkatársaival, akik elmesélték, hogy amikor felcsendült a Belga: Magyar nemzeti hip-hopot! c. nótája, minden figyelmeztetés nélkül letiltották őket - egyszerűen kihúzták a dugót és a műsor félbeszakadt. A tagok értetlenül álltak – majd ültek - a történtek előtt és egyik ásványvizet itták a másik után. A második napon belemerültünk a termálvízbe, és a figyelmeztetés ellenére, mely szerint 15-20 percnél tovább nem ajánlatos benne maradni, vonakodva jöttünk csak ki belőle. Adtunk a keringésnek is, amikor hol a hideg, hol a meleg medencébe merültünk alá. Az élmény meghatározó volt, és reméljük, hogy jövőre is dübörög majd a látványos és színvonalas Öröm Fesztivál. Kellemes előhangolás volt a hamarosan esedékes Tokaji Írótáborhoz, melyről szintén jelentkezünk majd egy élménybeszámolóval.
