Diploma előtt (The Graduate)
Rendezte: Mike Nichols (1967)
A fiatal, főiskolai tanulmányait éppen befejezni készülő, de a az életcéljait tekintve teljesen fogalom nélkül levő Ben Braddock és a saját bevallása szerint alkoholista Mrs. Robinson története tulajdonképpen a hasonló sztorik archetípusa. Az 1967-es film óriási visszhangot kapott, a befolyásos Roger Ebert az év legviccesebb vígjátékának kiáltotta ki, és Oscar jelölést hozott Dustin Hoffmannak és Anne Bancroftnak egyaránt. Nichols filmje most újranézve elég sokat vesztett egykori bájából és erejéből, de a szerelmi háromszög (Braddock megcsinálja az anyut, aztán ráhajt a lányára) és a megcsalt férj kínálta dramaturgiai szitukban, még mindig van annyi kraft, hogy elvigye a filmet.
Okostojás (Rushmore)
Rendezte: Wes Anderson (1998)
Második nagyjátékfilmjében a világ legszellemesebb rendezője is pedzegette a témát (plusz elindította Jason Schwartzman karrierjét, és újraindította Bill Murray-ét), a rá annyira jellemző, egyesek által imádott, mások által gyűlölt (de inkább csak nem értett) stílusban. Max Fischer (Schwartzman) igazi okos tojás, fontoskodó, szemüveges gyík, aki a nála jóval idősebb, megözvegyült tanárnőjébe zuhan bele. Komolyabb probléma akkor lesz, amikor Maxet egy rosszul sikerült fontoskodás után kizárják az iskolából, és az addig magát barátjának mondó dúsgazdag Herman Blume ráhajt a csinos tanerőre.
Anyádat is (Y tu mamá también)
Rendezte: Alfonso Cuarón (2001)
A Harry Potter és az Azkabani fogoly előtt Alfonso Cuarón leforgatta válogatásunk kiemelkedő darabját, amiben két tinédzser (Gael García Bernal és Diego Luna) az észbontó kisugárzású Luisával (Maribel Verdú) road tripre indulnak. A cél a mennyek kapuja nevű tengerpartszakasz – legalább is ez a fedősztori, amivel a fiúk beetetik a szépséges, náluk jóval idősebb (plusz házas) Luisát. Az úton aztán megtörténik minden, ami egy ilyen hármastól várható, sőt. Cuarón filmje kiváló arányérzékkel keveri a gondtalan tini roadmovie-k napfényes hangulatát egy kis fájdalommal, feszültséggel és tragédiával, úgyhogy nincs mit csodálkozni azon, hogy ilyen működőképes a végeredmény.
Jóravaló feleség (The Good Girl)
Rendezte: Miguel Arteta (2002)
A film, amiből mindenki csak arra emlékszik majd, hogy milyen kétségbeesetten próbált meg minél messzebb kerülni Rachel figurájától Jennifer Aniston, és bebizonyítani, hogy rendelkezik komolyabb színészi kvalitásokkal (kísérlet sajnos kudarcba fulladt). Miguel Arteta filmje az úgynevezett szerethető kisemberekről meg az ő szerethető problémáikról szól, a harmincéves áruházi eladó Justine unalmas életéről, zátonyra futó házasságáról állandóan szívó, infantilis férjével. És a reménysugárról, ami a fiatal, jóképű Jake Gyllenhaal képében jön el hozzá, aki a zabhegyezőt olvassa, mert őt is Holdennek ívják, és tökre hasonlít az életük. Justine megpróbál kitörni a mókuskerékből, de ne legyenek illúzióink: ez a texasi semmi kellős közepén viszonylag ritkán szokott sikerülni.
Első a szerelem (Prime)
Rendezte: Ben Younger (2005)
Jól sikerült romantikus vígjáték, szokatlanul elegáns befejezéssel: a sikeres, vonzó, 37 éves Rafi (Uma Thurman) összejön a nála majdnem tizenöt évvel fiatalabb Daviddel (Brian Greenberg), akivel viharos és intenzív szerelmi kalandba bonyolódik. A kapcsolatról természetesen Rafi terapeutája is részletekbe menően értesül, amivel onnantól kezdve lesz némi probléma, hogy mindenki számára kiderül: Lisa (Meryl Streep) nemcsak mint pszichológus, de mint anyuka is érintett a párkapcsolatban, tekintve, hogy Brian az ő szeme fénye.
Egy botrány részletei (Notes On A Scandal)
Rendezte: Richard Eyre (2006)
Duplán ideillik, hiszen rögtön két olyan páros kap helyet a sztoriban, ahol a felek között komolyabb korkülönbség van. Egyfelől ott van a cselekmény gerincét képező tanárnő (Cate Blanchett) és tanítvány (Andrew Simpson) közötti nem veszélytelen viszony, másfelől pedig a narrátor (Judy Dench) táplál gyengéd, homoerotikus érzelmeket nála jóval fiatalabb kollégája iránt. A feszültséggel teli helyzetet Richard Eyre rendező a komorabb, thrilleres hangulatok felé viszi, a záró képsor pedig kellemetlen szájízzel hagyja magára a nézőt.
A felolvasó (The Reader)
Rendezte: Stephen Daldry (2008)
A film, amely végre meghozta Kate Winsletnek az áhított (és, tegyük hozzá, minden alakításával megérdemelt) Oscart. Az ötvenes években járunk, NSZK-ban. Winslet a harmincas éveinek második felében járó kalauznőt, Hanna Schmitzet játssza, és összejön a tizenöt éves Michaellel, aki randevúik alkalmával rendszeresen különböző könyvekből olvas a nőnek. Schmitz egy napon nyomtalanul eltűnik, hogy miért, az csak évekkel később derül ki a fiú számára, amikor egy háborús bűnösöket bíróság elé állító tárgyaláson látja viszont első szerelmét – vádlottként.
Címlapkép: filmmost.com
