Tündérmesébe illő csodapalotát varázsolt a mogorva épületből: lélegzetelállító a látvány

Friedensreich Hundertwasser osztrák építész, festő és grafikus neve a 20. század egyik legegyedibb művészeként, igazi különc zseniként maradt fenn a művészettörténetben. Róla emlékezünk mai írásunkban, hiszen ma lenne a születésnapja.

Friedrich Stowasser néven született Bécsben 1928. december 15-én, katolikus édesapa és zsidó édesanya gyermekeként. Vezetéknevében a szláv „Sto” szót, mely százat jelent, németesítette Hundertre (ami szintén százat jelent), teljes művészneve Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser volt, melyben a három keresztnév jelentése „békével teli”, „esős nap” és „sötéttarka”. Egyévesen veszítette el édesapját, ezt követően anyja egyedül nevelte. A zsidóüldözések miatt mindketten felvették a katolikus hitet, sőt, nehogy valódi származására fény derüljön, Friedrich a Hitlerjugend, a náci párt ifjúsági szervezetének tagja is lett. A holokausztban mégis odalett családja nagy része: 69 rokona pusztult el a vészkorszakban.

A háború után a bécsi Művészeti Akadémián tanult, de hamar otthagyta az intézményt, ugyanis „untatta a tanmenet”, és autodidakta lett. Több tanulmányutat is tett, ezek közül tunéziai és marokkói utazása volt jelentős hatással művészetére. 1952-ben megnyílt első, kisebb kiállítása Bécsben, a következő évben megfestette első jellegzetes spirálalakzatát, majd Szicíliában megismert jó barátja, René Bro francia festő párizsi műtermében dolgozott. Hundertwasser a kezdetektől afféle civilizációkritikusként lépett fel, aki a természettel való harmóniát hirdette, és mind művészetében, mind közéleti tevékenységében a környezetvédelem ügye mellett kardoskodott. Nézete szerint az embernek öt bőre van: testének bőre, a ruházat, a ház, a szociális környezet és a globalitás.

Irtózott az egyenes vonalaktól, melyek szerinte „az ördög eszközei” és „az emberiség bukásához vezetnek”. 1958-ban megjelent híres Penészkiáltványában az építészeti racionalizmus ellen emelt szót. Úgy gondolta, az embernek joga van ahhoz, hogy lakókörnyezetét egyedivé tegye, ezzel kiemelkedjen a szabványra készített városi lakóházak egysíkúságából és különbözzön a rabszolgaságba taszított egyenembertől. Meghirdette „az ablak jogát”, vagyis hogy a bérlőnek jogában álljon lakása ablakán kihajolva, amíg csak a keze elér, lekaparni a vakolatot és hosszú ecsettel, szintén kartávolságban kifesteni a falat. 1959-ben Hamburgban vendégtanár volt, műhelye falát végtelen spirállal dekorálta, de a botrány miatt végül távozni kényszerült.

Festészetében – melyet ő organikus stílusnak nevezett – szintén ezek a szempontok érvényesültek: sok élénk színt használt, erősen megrajzolt spirál- és hullámvonalakat alkalmazott, dekoratív és absztrakcióba hajló képein költői tájakat jelenített meg. Művészetére ugyanúgy hatott a keleti miniatúrák és a japán fametszetek világa, mint az európai avantgárd és expresszionizmus, Paul Klee, Egon Schiele és Gustav Klimt, de olyan egymástól merőben eltérő művészi hatásokat is beépített munkájába, mint a naiv festészet vagy Antoni Gaudí építészete. Igazi világpolgár volt, aki mind az öt földrészt bejárta (de osztrák nemzeti hovatartozását mindvégig hangsúlyozta), gyakran rendezett vándorkiállításokat munkáiból – különc személyisége és életrevaló természete könnyen elbűvölte a művészetrajongókat. Ugyanakkor a botrány sem állt tőle távol, gyakran okozott megrökönyödést például meztelen performance-aival és a kispolgári értékrendet bíráló nyilatkozataival, kiáltványaival.

Jogod az ablakhoz – kötelességed a fa iránt néven 1972-ben környezetvédelmi mozgalmat indított, amelyben az ablakok kötetlen elhelyezését és a tetőkertek telepítését hirdette. Humuszvécé című kiáltványában a fekália természetbe történő visszajuttatása mellett érvelt. Tevékenysége a művészet minden szférájára kiterjedt, de festészete mellett építészként aratta legjelentősebb sikereit, bár az általa tervezett épületeknek csupán az elgondolását és művészi kialakítását tervezte meg, a műszaki terveket nem ő készítette. Épületeiben ugyanúgy az ökologikus gondolkodás jut érvényre, fontos az ablakok és a növények szerepe, az élhető környezet, arculat kialakítása. Híres munkái közé tartozik Bécsben a spittelaui távfűtőmű, melyből mesepalotát varázsolt, illetve közvetlenül mellette a bécsi távfűtőművek székháza, aminek unalmas homlokzatát díszítőelemek segítségével tette mozgalmassá. Számos épületet alakított át, nevezetes a Bad FIschau-i autópálya-pihenő étterem, a grazi egyetemi kórház onkológiai osztálya, illetve a bärnbach-i Szent Borbála-templom. Hundertwasser fontos és kedvelt témájának számított a nyilvános vécék megtervezése az épületekben, de az új-zélandi Kawakawa településen önálló illemhelyeket is építettek a tervei alapján.

A legismertebb általa tervezett épület a bécsi Hundertwasser-ház, mely ma a művész festményeit bemutató állandó kiállításnak nyújt teret. A ház Leopold Gratz bécsi polgármester megrendelésére készült, aki felkérte Hundertwassert, hogy tervezzen egy olyan lakóépületet, mely egybevág az ő természetesebb és humánusabb elképzeléseivel. Az 1983 és 1986 között épült ház turisták tömegét vonzza különleges, semmire sem hasonlító formáival, logikát nélkülöző szerkezeti elemeivel, hullámzó padlóival és a tetején és az erkélyeken létesült kertekkel – állítólag az épületben a tervező szándékainak megfelelően egyetlen egyenes vonal sem található. A házzal szemben egy kicsi bevásárlóközpont található, melyet szintén Hundertwasser tervezett – különös figyelmet fordítva az illemhelyekre –, ahol az érdeklődök a művésszel kapcsolatos ajándéktárgyakat vásárolhatnak.

Rengeteg zászlót és levélbélyeget is tervezett, ő alkotta például az Új-Zéland másodlagos hivatalos zászlajaként ismert ún. Koru-zászlót, mely nem nyerte el mindenki tetszését – egyes új-zélandi lakosok szerint nem sok köze van a szigetország kultúrájához és a brit gyarmati időkre emlékeztet. Tervezett bélyeget a Zöld-foki szigeteknek, Luxemburgnak, Liechtensteinnek, Franciaországnak, Ausztriának és az ENSZ számára is. 1981-ben a bécsi képzőművészeti akadémia professzora lett, megkapta a rangos Osztrák Állami Díjat, és A ház címmel könyvet adott ki, melyben leírta az organikus városi építészetről vallott nézeteit. Az 1990-es években felvetődött az ötlet, hogy Hundertwasser tervezze a budapesti Fővárosi Levéltár új épületét, a terv azonban szerzői jogi és anyagi gondok miatt végül nem valósult meg.

Utolsó műve a németországi Uelzen vasúti pályaudvara volt, melynek átépítésekor az energiaellátáshoz egy napkollektort is kialakítottak. Az épület átadását már nem érhette meg – az évtizedek óta Új-Zélandon élő művész a szigetország partjainál, a Queen Elizabeth II luxushajó fedélzetén hunyt el szívroham következtében 2000. február 19-én, hetvenegy éves korában. Budapesten 2007-ben rendeztek munkáiból nagyszabású kiállítást a Szépművészeti Múzeumban Egy varázslatos különc címmel.

Tegnapi kultbaitünkben annak jártunk utána, hogyan lett híres jós az eleinte pestisdoktorként tevékenykedő orvosból, Nostradamusból.