Hegyi patakocska szeli át a mesébe illő piciny falucskát: léleksimogató tájban él a színésznő

A Nemzet Színésze és a Nemzeti Művésze címmel kitüntetett színésznő 1935. november 23-án született a Heves megyei Pély községben – anyakönyvi kivonatában a Törőcsik Marián név szerepel, mely egyes források szerint tévedésből született, a jegyző ugyanis a bediktált Mariann keresztnevet írta el. 

Katolikus család öt gyermeke közül másodikként látta meg a napvilágot, paraszti sorban született édesapja, Törőcsik Joachim jó tanulmányi eredményének köszönhetően tudott kiemelkedni és tanári pályára lépni, édesanyja, Rusz Júlia, „Jucóka néni” szintén pedagógus, falusi tanítónő volt, akit a környéken köztisztelet övezett. A második világháború idején az apát a keleti frontra vezényelték, megjárta a szovjet hadifogságot, de épségben hazatért – az új rendszerben azonban fasisztabarátnak kiáltották ki és megfosztották igazgatói állásától.

Mari tizenöt éves koráig Pélyen nevelkedett, gyerekkora saját elbeszélése szerint boldogan telt, a szülői házban és a környéken megannyi izgalmas élményt szerzett. Gyakran járt a nagyapja által üzemeltetett moziba, ekkor döntötte el, hogy színésznő lesz. A középiskolát Egerben, a Szent Orsolya-rend gimnáziumában végezte és az angolkisasszonyoknál lakott, az államosításkor azonban az apácarendeket feloszlatták, így iskolája is megszűnt. 1954-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol eredetileg operett szakon tanult, de hamar megmutatkozott drámai tehetsége is. Még főiskolás hallgató volt, amikor Fábri Zoltán rá osztotta a Körhinta (1956) női főszerepét – rögtön első filmszerepében, Soós Imre oldalán, lenyűgözte a kritikusokat és a közönséget egyaránt (nemcsak idehaza, de külföldön is: a cannes-i filmfesztiválon például ünnepelt sztárnak kijáró fogadtatásban részesült a debütáló színésznő).

Fábri javaslatára vette fel a Törőcsik Mari művésznevet – korábban a Mariann keresztnevet használta, a rendező viszont attól tartott, így könnyen összekeverhetik őt népszerű pályatársával, Krencsey Marianne-nal. Más források szerint a Körhinta operatőre, Hegyi Barnabás javasolta ezt a művésznevet, Jászai Marira hivatkozva. A következő években Törőcsik az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott fiatal filmszínésze lett. Három év alatt rögtön tíz filmet forgatott, emlékezetes alakítást nyújtott többek között a Herskó János rendezte Vasvirágban, a szintén Fábri által filmre vitt Édes Annában és Latinovits Zoltán oldalán a Gyalog a mennyországba című filmdrámában. Diplomája átvétele után a Nemzeti Színház szerződtette le, ahol ezután huszonegy évig játszott – igazi színházi kiugrására azonban 1968-ig várnia kellett, ekkor kapta meg a Nemzeti Kamaraszínházban (ma Katona József Színház) a Varsói melódia című darab főszerepét.

Elsődleges terepe továbbra is a film maradt, a korszak összes jelentős hazai rendezőjével dolgozott: Jancsó Miklós rá osztotta a Szerelmem, Elektra, Gaál István a Holt vidék, Fábri a Hangyaboly főszerepét (továbbá A Pál utcai fiúkban Nemecsek édesanyját is ő alakította), Makk Károlynál a Déry Tibor novelláiból adaptált Szerelemben és az Örkény-színdarab alapján készült Macskajátékban bizonyíthatta tehetségét. Magánélete sem volt kevésbé mozgalmas: első férjéhez, Widermann Károly filmrendezőhöz még szinte gyerekként – mint mondta – adminisztratív okokból ment hozzá, a házasság mindössze huszonnégy óráig tartott, a férfi akkor azt javasolta alkalmi hitvesének, hogy ne jelentkezzen a főiskolára, ugyanis nem elég tehetséges.

A következő házasság színésztársával, Bodrogi Gyulával köttetett és kilenc évig tartott, ezután Törőcsik ismét egy kollégájával, Tordy Gézával élt együtt. Bár a pár nem házasodott össze, a hároméves kapcsolat szenvedélyes szerelem volt, főleg a férfi részéről, aki rácáfolt nőcsábász hírnevére. Egy Iglódi István színész-rendezővel történt rövid – és a nyilvánosság előtt nem vállalt – kapcsolat után 1972-ben Törőcsik összeházasodott Maár Gyula rendezővel, akivel a férfi haláláig, 2013-ig együtt maradtak. A párnak egy lánya, Teréz született, és a ’70-es években örökbe fogadtak egy vietnámi kisfiút is. Férje rendezte a színésznőt többek között a Prés című filmben és a Déryné, hol van? című alkotásban, mely idehaza nem aratott különösebb sikert, Nyugat-Európában viszont lelkesen fogadták, a 19. század nagy színésznő-egyéniségét alakító Törőcsik a cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb női alakításnak járó díjat.

Később főként karakterszerepekben csillogtatta meg tehetségét, játszott többek között Gárdos Péter ’56-os filmjében, a Szamárköhögésben, Tímár Péter komédiájában, a Csapd le csacsi!-ban, Sándor Pál Szerencsés Dánieljében, de a ’90-es évek fiatal rendezőgenerációja is felfedezte őt magának: jelentős alakítást nyújtott például Janisch Attila Hosszú alkonyának főszerepében. 1979–80 között a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője volt, ezután a Mafilm színtársulatának, majd a szolnoki Szigligeti Színháznak volt tagja, igazgatója volt a Művész Színháznak és a Thália Színháznak is, utoljára az új Nemzeti Színház társulatához csatlakozott.

2008 októberében egy kórházi rutinvizsgálat során összeomlott a színésznő vérkeringése, szíve pedig leállt, kómába került, az orvosok napokig küzdöttek az életéért, de a csodával határos módon teljesen felépült. „Nagyon messziről jövök, de visszajöttem!” – mondta a következő év elején, a Filmszemle megnyitóján. Továbbra is folyamatosan szerepelt színpadon és filmen egyaránt, 2016-ban azonban újfent megromlott az egészsége, egy éven keresztül a szombathelyi Markusovszky-kórházban kezelték, ami miatt kénytelen volt visszavonulni a munkától. Egy idei interjúban azt nyilatkozta, már soha többet nem fog színpadra állni.

A ma nyolcvanöt éves színésznő szinte minden szóba jöhető elismerést megkapott, munkásságát többek között Balázs Béla-, Jászai Mari- és Kossuth-díjjal ismerték el (utóbbi kettővel két alkalommal is kitüntették), a nemzet színészei és a nemzet művészei közé választották. Díszpolgára Budapestnek, Újbudának, szülőfalujának, Pélynek, lakóhelyének, Velemnek és Vas megyének is. 2019-ben életművéért Kossuth-nagydíjjal tüntették ki.

Tegnapi kultbaitünkben a Kennedy-gyilkosságot képzeltük el, hogyan jelenne meg a modern sajtóban.