Megszólalt az elnök: Paks csak a kezdet

Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten, gyerekkorának meghatározó élményeit azonban nem a fővárosban, hanem apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakban szerezte, ahol gyakran töltötte a nyarakat. Itt ismerte meg a paraszti kultúrát és életformát, a zalai táj hangulata, az egyszerű emberek spirituális világa és létközössége alapvetően formálták az organikus építészet későbbi meghatározó alakjának szemléletét. A budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, középiskolásként a sportban is jeleskedett: kézilabdázóként csapatával magyar bajnokságot nyert. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán végezte, huszonegy évesen aktívan részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben.

Professzora, Weichinger Károly révén ismerkedett meg az organikus építészet legnagyobb mestere, az amerikai Frank Lloyd Wright munkásságával, akinek szemléletmódja, az épület és a táj viszonyáról vallott elméleti és gyakorlati nézetei azonnal felkeltették az érdeklődését. Építészmérnöki, majd az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomájának megszerzése után állami tervezővállalatoknál dolgozott, elsősorban vendéglőket tervezett. Közben néhány kollégájával a vidéket járta, és az elsorvadásra ítélt falvakban – a folyamatos adminisztrációs gátak ellenére – kulturális egyesületeket és faluházakat hozott létre, hogy a települések megmaradását segítse. Svájcban járt tanulmányúton, ahol meglátogatta a Goetheanomot és közelebbről megismerkedett Rudolf Steiner munkásságával és szellemiségével. 1969-ben Ybl-díjjal jutalmazták munkáját.

Építészi munkássága mellett a kutatás és az oktatás is élete fontos részét képezte: tanított a Műegyetemen, az Iparművészeti Főiskolán, a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskolájában, majd a lakásán elindította saját magán-mesteriskoláját. Két tanítványával, Gerle Jánossal és Sáros Lászlóval közösen végezte a ’70-es évek elején híres mozgáskísérleteit, melyekben az építészet antropomorf alapelemeit kereste, és amelyek nemcsak a saját pályájára, de a korszak magyar építőművészetére is jelentős hatást gyakoroltak. Évekig dolgozott Sárospatakon a helyi művelődési ház felépítésén, ami nemzetközi sikert aratott, 1983-ban a Kairói Nemzetközi Építésztalálkozón a világ tíz legszebb épülete közé sorolták. Emberléptékű, a panelnál jóval olcsóbb lakóházakat kezdett tervezni Sárospatakon, ami miatt konfliktusba került feletteseivel: állását el kellett hagynia, „belső száműzetésbe” kényszerült.

1977-től néhány évig a pilisi parkerdőben dolgozott főépítészként, majd megalapította saját tervezőirodáját Makona Tervező Kisszövetkezet néven. Karrierjében ekkor indult az igazi áttörés. Számos középületet – főként templomokat és művelődési házakat – tervezett vidéki városokban, az organikus építészet elvei mentén, egyedi kompozíciókat hozva létre. Első figyelemre méltó, egyéni stílusú munkájának a paksi templomot tekintette: ez a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetű, ívelt kapubejáratú épület országos hírnevet hozott számára. Szintén jól ismert és a turisták által gyakran látogatott Makovecz-épület a siófoki evangélikus templom, jelentős műve továbbá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, melyen több mint tíz évig dolgozott.

Száznál több, teljesen egyedi épületet alkotott, melyek megtervezésében elsődleges szempont volt az emberközpontúság, a környezettel való harmónia, az, hogy az építmény szervesen illeszkedjen az azt körülvevő tájba. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta. Új, sajátos felfogása nemzetközileg is ismertté tette a nevét, sorra nyíltak kiállításai idehaza és külföldön, publikációi és könyvei jelentek meg, folyamatosan tartott előadásokat. 1989-ben Kálmán Istvánnal és Kampis Miklóssal megszervezte a magyar organikus gondolkodású építészeket tömörítő Kós Károly Egyesülést, mely kiállítást, konferenciát, posztgraduális képzést és folyóiratot is indított. 1992-ben alapítója és elnöke volt a népi-nemzeti érzelmű művészeket tömörítő Magyar Művészeti Akadémiának (MMA).

Makovecz talán legismertebb műve a sevillai világkiállítás magyar pavilonja, amiért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. A templomra emlékeztető, héttornyos épület bárkaszerűen bordázott, fa tetőszerkezete és a földszint üvegpadlója alá nyúló, gyökérzetét is megmutató csupasz tölgyfa különleges látványt nyújtott. A csónakforma Kolumbusz Kristóf utazásának, az Újvilág felfedezésének akkor ötszáz éves évfordulójára utalt, a tornyokba zárt harangok pedig a nándorfehérvári diadalt idézték meg.

Szintén híres és jellegzetes Makovecz-épület a makói Hagymaház, melynek elődjét az 1930-as években építették a hagymatermelők székházaként, értékesítési központként, és később kulturális funkciót kapott. A régi épület helyén 1998-ban született meg Makovecz tervei alapján a mai négytornyú Hagymaház, mely a református ótemplom fehér falát, tornyát, egykori kerítésének négy bástyáját idézi meg. Az épület alsó része olyan, mintha a földből nőne ki, tartószerkezetei a növények szárához hasonlóan emelkednek, tetőzete hatalmas hagymaként zárja a héjazatot. A város kulturális központjaként üzemelő épületben 390 férőhelyes színházterem is található, mely a magyar ősvallás kultikus hagyományát idézi meg.

A fővárosban egyetlen Makovecz-épület sem található, pedig az építész nagy, életművét összegző terve volt a felső-krisztinavárosi templom, melynek tervein 2004-től kezdődően dolgozott. Ez lett volna Makovecz legnagyobb szabású és legbonyolultabb, építészetileg leggazdagabb munkája, melyhez hasonló építkezést Budapest még nem látott korábban. A mostanáig meg nem valósult épület tervei alapján Dárday István és Szalai Györgyi A templomépítő című 2014-es filmjükben CGI-animáció segítségével virtuálisan építették fel a Makovecz által megálmodott grandiózus szentélyt. 2010-ben Makovecz a felsőzsolcai árvíz által sújtottakat, majd a vörösiszap-katasztrófa károsultjait segítette terveivel.

Az építész aktív részt vállalt a közéletben, sohasem rejtette véka alá jobboldali, konzervatív kötődését: az MMA mellett a konzervatív művészeket, értelmiségieket tömörítő Nemzeti Egység Mozgalom vezetője volt, dolgozott a Magyar Nemzet napilap szerkesztőbizottságában, 2002-ben részt vett a Szövetség a Nemzetért polgári kör megalapításában, és ő kezdte el a 2014-ben átadott, Felcsúton épült Pancho Aréna tervezését, melyet halála után Dobrosi Tamás fejezett be. Munkásságát megszámlálhatatlan díjjal ismerték el, csak a legfontosabbakat említve: Kossuth-díjat, Magyar Örökség díjat, Corvin-láncot, Prima Primissima díjat, külföldön többek között a Francia Építészeti Akadémia nagy aranyérmét kapta meg, és a Brit Építészszövetség tiszteletbeli tagjává választották. Feleségével, Szabó Marianne textilművésszel több mint ötven évig éltek házasságban, három gyermeket neveltek fel, akik szintén művészi pályára léptek.

Makovecz Imre 2011. szeptember 27-én, hetvenöt évesen hunyt el Budapesten, földi maradványait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékére születésnapján Százhalombattán minden évben megrendezik a Héttorony Fesztivált a város Makovecz által tervezett, impozáns látványt nyújtó Szent István-templomában. 2013-ban a magyar kormány rendeletet hozott az építész életművének gondozásáról.

Tegnapi kultbaitünkben a nagy orosz polihisztorra, a moszkvai egyetem névadójára, Mihail Lomonoszovra emlékeztünk.