Az egyik leghíresebb magyar természettudós és feltaláló, az elektrodinamikai kísérletek úttörője Jedlik István néven született 1800. január 11-én, Komárom vármegye egyik falujában, Szímőn (ma Szlovákia része, az Érsekújvári járáshoz tartozik). Szülei egyszerű földművesek, a hercegprímás jobbágyai voltak. Alacsony társadalmi helyzetük ellenére a szülők komoly hangsúlyt fektettek fiuk taníttatására: tízéves korában apja Nagyszombatra, a bencések gimnáziumába küldte Istvánt. A fiú később Pozsonyban, szintén a bencéseknél folytatta tanulmányait, ahol (harmadik nyelvként a magyar és a szlovák mellett) megtanult németül. Egyik itteni tanára, Gácser Leó apát jelentős hatást gyakorolt a fiatalember pályájára – az ő inspirációjára Jedlik érettségi után Pannonhalmára ment és felvételét kérte a Szent Benedek-rend növendékei közé. Ekkor vette fel az Anianus, magyarosan Ányos nevet. Példáját követte unokatestvére, a későbbi híres nyelvtudós, Czuczor Gergely is.
Pannonhalmi próbaévét követően Jedlik Győrben, a rend filozófiai tanfolyamán folytatta a tanulmányait, ahol természettudományos ismereteket is hallgatott. 1822-ben a Pesti Királyi Tudományegyetemen doktorált, matematikából, fizikából, filozófiából és történelemből szigorlatozott. 1825. szeptember 3-án pappá szentelték (ez alkalomból a mai évforduló), ugyanebben az évben a rend kinevezte a győri gimnázium fizikatanárának. Már egyetemi évei alatt kísérletezett és tanulmányokat írt, a fizika, a kémia és az optika rejtelmei egyaránt érdekelték. 1821-ben cikket publikált egy kezdetleges villanymotor tervéről, melyet ő „villanydelejes foganynak” hívott. Hat évvel később meg is építette az eszközt, megelőzve az első, gyakorlatban is alkalmazott elektromotort, amit Moritz von Jacobi porosz fizikus készített 1834-ben. Győri tanári évei alatt csak úgy mellékesen, hogy rendtársait meglepje, Jedlik feltalált egy szénsavas vizet előállító berendezést – ennek alapján létesült az első szikvízgyártó üzem Magyarországon.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A győri bencések nem sokáig tudták megtartani kivételes tehetségű fizikatanárukat. Jedliket 1831-ben a rend áthelyezte a pozsonyi akadémiára, ahol természettudományokat tanított. Nagy álma az volt, hogy bekerüljön a Pesti Tudományegyetem fizika tanszékére. 1837-ben, amikor az egyik oktató halálával megüresedett egy hely, Jedlik sikerrel pályázott az egyetemi katedrára. Egy év után már tanszékvezető lett, 1846-ban pedig a bölcsészkar dékánjává nevezték ki. Fontos célkitűzése volt az igencsak szegényes egyetemi szertár fejlesztése: folyamatosan írta a beadványokat, hogy pénzt kérjen az államtól, de saját pénzből is sokat áldozott erre a célra. Az 1848–49-es szabadságharcban nemzetőrként vett részt, a forradalom bukása után azonban emiatt elvesztette katedráját.
Mivel sehol sem kívánták alkalmazni, úgy döntött, egyetemi tankönyvet ír. Az 1850-ben megjelent Súlyos testek természettana nemcsak a fizika és a kémia, de a magyar nyelv számára is fontos mű. Jedlik ugyanis úgy döntött, hogy magyarul írja meg a könyvet, miközben a korabeli természettudományos szakszavak, kifejezések jelentős részének nem volt magyar megfelelője, ezért a szerző saját maga alkotta meg őket, jelentősen gazdagítva a magyar tudományos nyelvet. Később részt vett az 1858-as német–magyar tudományos műszótár megalkotásában is. Első tankönyvét két másik követte (a hőtanról és a fénytanról). Munkássága elismeréseként beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé, az 1860-as évek elején pedig az egyetem rektorává nevezték ki.
A kezdetleges villanymotor feltalálása mellett Jedlik másik fontos, úttörő tudományos munkája volt a dinamóelv, más néven az öngerjesztés elvének felfedezése, melynek segítségével mechanikai energiából egyenáramú villamos energiát állíthatunk elő. Az elvet Jedlik elsőként ismerte fel 1861-ben, de tőle függetlenül, öt évvel később a német Ernst Werner von Siemens szabadalmaztatta. Jedlik az elemek tökéletesítésével is kísérletezett – az akkoriban használatos egysavas merítőelemek helyett jóval erősebb, kétfolyadékos elemeket készített, melyekben a kétféle savat egy impregnált papír választotta ketté. Találmányát elküldte az 1855-ös párizsi világkiállításra, a hanyag szállítás miatt azonban az elemek tönkrementek. Csupán néhány épen maradt cellát tudott megvizsgálni a döntőbizottság, Jedliket mégis bronzéremmel jutalmazták találmányáért. Pesten üzemet hoztak létre az elemek gyártására, a termékből számos országba sikeresen exportáltak.
Szintén Jedlik találta ki az ún. „csöves villámfejlesztőt” a nagyfeszültség megbízható, reprodukálható előállítására. 1873-ban Bécsben a világkiállítás alkalmából Haladásért érdemrenddel jutalmazták a találmányt. Az elektromosság kutatása mellett Jedlik az optikai kísérletek területén is jelentős eredményeket ért el. Megalkotta az optikai rácsosztó gépet, melynek segítségével a színek könnyebben szétválaszthatók, mint a prizmával.
A visszahúzódó szobatudósként ismert Jedlik idővel egyre inkább laboratóriumának magányába zárkózott, még a korábbinál is kevésbé kereste embertársai társaságát. Habár tudósként hírnévre tehetett volna szert, ő nem kért az elismerésből (ami persze így is elérte). Sokan bírálták amiatt, hogy elzárkózik a tudományos közélettől, nem hajlandó a nyilvánosság előtti szereplésre. 1878-ban otthagyta az egyetemi katedrát és nyugdíjba vonult. Pozícióját a következő tudósgeneráció egyik legjelentősebb alakja, az akkor harmincéves báró Eötvös Loránd örökölte meg. Jedlik a győri bencés rendházba vonult vissza, itt töltötte utolsó évtizedeit, csendes magányban, élete végéig folytatva tudományos munkáját. 1879-ben megkapta az Osztrák Császári Vaskorona Rend II. fokozatát. Matuzsálemi korban, kilencvenöt évesen hunyt 1895. december 13-án. Győrben, a Nádorvárosi köztemetőben helyezték örök nyugalomra. Sírfelirata egyik kedvelt zsoltárából vett idézet: „Az igazak örökké élnek”.
Jedlik Ányos nevét számos iskola, szakkollégium, más intézmény és közterület viseli. Többek között Budapesten, Győrben, Dunaharasztiban, Pozsonyban, Kassán utcát, Győrben pedig hidat is neveztek el róla. 1993 óta működik a Jedlik Ányos Társaság. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala évente négy alkalommal osztja ki a Jedlik Ányos tudományos díjat. Szülőfalujában múzeum, a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban állandó kiállítás, a budapesti Magyar Elektrotechnikai Múzeumban Jedlik Terem őrzi emlékét. Szintén Győrben, a Széchenyi téren áll Jedlik Ányos és Czuczor Gergely közös emlékműszobra, Rieger Tibor alkotása. 2012-ben Szegeden is szobrot (Bánvölgyi László alkotása) emeltek a tudós és feltaláló tiszteletére.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Tegnapi kultbaitünkből kiderül, miért kellett a 17. században újjáépíteni egész Londont:
