Ma ünnepli 90. születésnapját az egyik leghíresebb magyar illusztrátor és karikaturista, Sajdik Ferenc, akinek többek között Pom Pom és Gombóc Artúr figuráját köszönhetjük.
Apja, Sajdik Sándor legendás zsoké volt – ma utca viseli a nevét Dunakeszin –, aki istállóról istállóra, országról országra vándorolt. Ferenc német földön, a brandenburgi Neuenhagenben látta meg a napvilágot 1930. augusztus 21-én. Gyerekkorát Németországban, Görögországban, Dániában és Romániában töltötte, csak a második világháború kitörése után költözött haza végleg a család. Apja remek humorérzékkel rendelkezett – melyet a fiú örökölt –, állandóan viccelt, mint Sajdik mondta: „minden reggel bohócot reggelizett”. A híres zsoké kicsapongó életet élt, gyakran a pohár fenekére nézett, ezért feleségére – aki balerina volt, de a házasság után feladta karrierjét – hárult a család összetartásának feladata.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Sajdik már gyerekként imádott rajzolni, de sokáig nem foglalkozott komolyabban a dologgal. Tizennyolc évesen nagynénje tanácsára rajziskolába küldték, majd nyomdásznak tanult. Nyomdában dolgozva fedezte fel Pintér Jenő egyik karikatúrasorozatát, melyet a nyomtatáshoz használtak kliséként. Egyik pillanatról a másikra jött rá, hogy ez lesz az ő igazi útja. „A nyomdában először nevető és síró fejekkel kezdtem a rajzolást” – emlékezett vissza. 1955-től a Rádió- és Televízió Újságnál volt tördelő és rajzoló, közben folyamatosan házalt karikatúráival különböző lapoknál. 1960-tól jelentek meg rajzai a félmilliós példányszámban kiadott szatirikus hetilapban, a Ludas Matyiban, öt évvel később pedig felvették az újság állandó munkatársai közé. A következő negyedszázadban az olvasók rendszeresen találkozhattak Sajdik karikatúráival a lap hasábjain. Rajzaiban jellegzetesen a mindennapi élet abszurditását ábrázolta humoros, ironikus formában.
Sajdik könyvillusztrátorként is jelentős életművet alkotott. Legismertebbek Csukás Istvánnal közös munkái – az íróval azonnal remekül megértették egymást, és hosszú évtizedekig alkottak egy csapatot. Sajdik teremtette meg vizuálisan a Csukás által írásban megalkotott különös teremtményeket és vicces figurákat, az ő zsenijét dicséri Gombóc Artúr, Pom Pom, Festéktüsszentő Hapci Benő, a Radírpók, a Főkukac és megannyi Csukás-karakter külseje. A mesékből készült, Dargay Attila által rendezett rajzfilmsorozatokban is Sajdik figurái elevenednek meg. Csukás könyvei mellett több más gyerekkönyvnek is volt illusztrátora, de készített rajzokat többek között Arany János, Petőfi, Rudyard Kipling, Alberto Moravia és Békés Pál műveihez is. Az ő munkája volt a tévétorna (Idősebbek is elkezdhetik) főcím-animációja és a ’80-as évek emlékezetes „Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál?” reklámja is. Az ő grafikai tervével készült Moto perpetuo című 1981-es animációs rövidfilm elhozta a cannes-i filmfesztivál díját. Saját kötetei is klasszikussá váltak, ezekben főként állatokkal foglalkozó karikatúráit közölte.
A rendszerváltás után az anyagilag ellehetetlenült Ludas Matyi megszűnt, de Sajdik továbbra is folyamatosan készített karikatúrákat különböző lapok számára. Máig aktívan alkot, az utóbbi évtizedekben a táblaképek festése lett a fő területe, amibe Papp László váci műgyűjtő biztatására vágott bele. Ma már több mint száz ilyen festménnyel büszkélkedhet, melyek között vannak híres emberek portréi, városképek és csendéletek is. A műveket Mosolyalbum néven, Vác főterén láthatja a közönség. A művész karikatúráival, jellegzetes világával foglalkozik a Sajdikország című rajongói blog. Sajdik Ferencet 2006-ban Budapest díszpolgárává választották, 2012-ben Prima Primissima, a következő évben Kossuth-díjjal ismerték el életművét. Bázelben, a világ egyik legnagyobb karikatúramúzeumában a halhatatlanok között szerepel. Feleségével, Máriával hatvanöt éve házasok – még középiskolás korukban ismerkedtek meg, amikor Ferenc tizenhat, Mária tizennégy éves volt (a lány Sajdik egyik osztálytársának volt a húga). A kilencedik x-be lépve is aktív, folyamatosan szerepelnek képei kiállításokon.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Tegnapi kultbaitünkben természetesen Szent Istvánra emlékeztünk:
Borítókép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
