A járvány végzett a budaörsi lövöldözés felbujtójával: szentté avathatják

Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse IV. Károly, az utolsó magyar király, aki miután két visszatérési próbálkozása is sikertelenül zárult, Madeira szigetére száműzték, és a korabeli spanyolnáthajárvány áldozata lett.

Az utolsó magyar király, IV. Károly csupán két évig viselhette a Szent Koronát. Rövid uralkodása alatt az addig ismert legvéresebb háborúban kellett vezetnie az Osztrák–Magyar Monarchiát. Lemondása után kétszer is sikertelenül próbált visszatérni, végül a spanyolnátha végzett vele.

Habsburg-Lotharingiai Károly Ferenc József 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenburg várában. Születésekor még nagyon távol állt országa trónjától. Apja, Ottó Ferenc főherceg Ferenc József császár unokaöccse, a későbbi trónörökös, Ferenc Ferdinánd öccse volt, aki Mária Jozefa szász királyi hercegnőt vette feleségül. Károly a pár elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Vidám természetű és szófogadó gyerek volt, akinek már kis korában megmutatkozott a szociális érzékenysége. Egy történet szerint az ünnepekre kapott ajándékait elosztogatta a kastély körüli gyerekeknek, máskor munkát akart vállalni a kastélypark főkertészénél, hogy fizetségét a szegényeknek adhassa. Anyjától szigorú vallásos nevelést kapott, továbbá a lehető legjobb nevelőnőkkel és tanítókkal vették körül. Anyanyelve mellett korán megtanult angolul, franciául, magyarul és csehül is. Gyenge fizikuma miatt sok időt töltött a szabadban, az orvosok rendszeres testmozgást írtak elő számára. Mivel senki sem sejtette, hogy egykor uralkodó válik belőle, polgári iskolába adták: a bécsi bencéseknél járt középiskolába, majd Prágában tanult jogot, államtudományt és közgazdaságtant.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

A sors mégis úgy hozta, hogy ő lett a trón várományosa. Ferenc József egyetlen fia, Rudolf főherceg 1889-ben öngyilkos lett. A következő években Károly egyre előrébb került a trónöröklési sorban, apja halála után már csak nagybátyja, Ferenc Ferdinánd előzte őt meg. Mivel Ferenc Ferdinánd rangon aluli házasságot kötött, a törvények értelmében fiai nem örökölhették a trónt, ezért lett unokaöccse a következő a sorban. Károly nyugodt tanulóéveinek ezzel vége szakadt, tizenkilenc éves korától tudatosan kezdték felkészíteni őt a lehetséges uralkodói feladatok ellátására. 1911-ben feleségül vette Zita Bourbon-parmai hercegnőt, akivel katonai szolgálata alatt, a csehországi Franzensbadban ismerkedett meg. Károly szabadon választhatta ki menyasszonyát, a házasság szerelemből köttetett. A pár szerette egymást, kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban éltek. Nyolc gyermekük született, köztük a legidősebb volt Ottó főherceg, vagy ahogy a közvélemény ismerte a következő száz évben: Habsburg Ottó.

1914. június 28-án Szarajevóban golyó végzett Ferenc Ferdinánddal, így Károly ténylegesen megörökölte a trónt. Az újdonsült trónörököst azonnal a frontra küldték, ahol katonaként neki kellett képviselnie a császárt a hadsereg előtt. Az udvari politikában, az államigazgatás működésében kevésbé volt otthon – ez később gondokat okozott, ugyanis Károly tapasztalatlansága miatt túlságosan a tanácsadóitól függött. Ferenc József császár 1916 novemberében, nyolcvanhat évesen elhunyt. Károlynak a világ addigi legvéresebb konfliktusának közepén kellett átvennie az ezer sebből vérző, számos gonddal küzdő birodalom irányítását. Az újonnan megkoronázott, huszonkilenc éves császár-király a „demokratizálódást” (sokszor idézőjellel) és a szociális reformok bevezetését tűzte ki zászlajára. Létrehozta a népjóléti és közellátási minisztériumot, melynek fő feladata a háborús áldozatok és a hadirokkantak családjainak támogatása volt.

Személyiségéből adódóan nem meglepő, hogy Károly a háború lezárása törekedett, ehhez pedig egy 19. században még jól működő, de akkorra már jócskán meghaladott megoldást választott: titkos alkut akart kötni az antanttal. Sógorán, a belga hadseregben szolgáló Sixtus hercegen keresztül vette fel a kapcsolatot Clemenceau francia miniszterelnökkel. A Monarchia integritásának megőrzése érdekében Károly belement, hogy szövetségese, Németország a háború végén elveszítse Elzászt és Lotaringiát. A tárgyalások azonban nem haladtak jól, a felek mereven kitartottak saját álláspontjuk mellett. A háború eszkalálódásával végül elúszott a kompromisszum esélye, a franciák pedig kiszivárogtatták Károly terveit, hogy így keltsenek viszályt a Központi Hatalmak között. A császár saját kezével írt ún. Sixtus-levél nyilvánosságra kerülése óriási botrányt okozott. A németek árulásnak tekintették Károly tettét. II. Vilmos császár magához rendelte a Habsburg uralkodót, a sárga földig lehordta és lemondásra szólította fel. Károlynak bocsánatért kellett esdekelnie és birodalma számára megalázó feltételeket kellett elfogadnia. Bele kellett törődnie a háború folytatásába és abba is, hogy az esetleges győzelem után a Monarchia hadserege német irányítás alá kerüljön.

1918 végére az összeomlás elkerülhetetlen volt. Károly a Monarchia föderalista átszervezésével, a választójog kiszélesítésével próbálta elkerülni a birodalom szétesését, de igyekezete hiábavaló volt. A Monarchia tagállamai sorban mondták ki függetlenségüket. Károly – attól tartva, hogy esetleg az orosz cári család sorsára jut – önként távozott a trónról: november 11-én Ausztriában, november 13-án pedig az eckartsaui nyilatkozattal Magyarországon is felfüggesztette uralkodói jogait. A birodalom utódállamaiban a következő napokban kikiáltották a köztársaságot (Magyarországon 16-án). Márciusban az osztrák parlament elfogadta a császári ház száműzéséről és vagyonelkobzásáról szóló törvényt. Károly családjával Svájcba költözött – 700 év után elhagyta országát az uralkodó. A császár azonban csak ideiglenesnek tekintette távozását: hivatalosan csupán felfüggesztette hatalmát, nem mondott le róla. A helyzet rendeződése után úgy látta, talán még van esélye a visszatérésre. Felesége reménykedett a legjobban, és mindenáron próbálta rábeszélni őt a cselekvésre.

IV. Károly és felesége, Zita királyné
IV. Károly és felesége, Zita királynéFotó: George Rinhart / Getty Images Hungary

Ausztriával kapcsolatban a leváltott császár hamar letett effajta reményeiről, Magyarországon azonban kétszer is megpróbálkozott a trón újbóli elfoglalásával. 1921 márciusában Károly Budára utazott, ahol váratlanul, épp ebéd közben toppant be Horthy Miklós kormányzóhoz. Horthynak sikerült lebeszélnie őt a tervéről, azzal érvelve – jogosan –, hogy ha Károly visszatérne a magyar trónra, a kisantant államok azonnal hadat üzennének az országnak. Zita királyné azonban hajthatatlan maradt, ezért októberben Károly ismét akcióba lépett, de ezúttal már erővel, puccsal próbálta visszaszerezni a hatalmat. Október 20-án reggel a királyi pár hivatalosan sétarepülésre indult a Genfi-tónál, a kedélyes programból azonban repülőgép-eltérítés lett. Károly szárnysegédje revolvert fogott a pilótára és utasította, vegye Magyarország felé az irányt. Az egykori uralkodó a Dunántúlon szállt le, ahol Habsburg-hű magyar katonai vezetőkkel szövetkezve csapatokat toborzott, és élükön elindult Budapest elfoglalására. Horthy a hírre gyorsan cselekedett, és a lassan haladó császári csapatokat a magyar haderő Budaörsnél feltartóztatta és bekerítette. Károly nem akart polgárháborút, ezért másnap, rövid tűzpárbaj után megadta magát.

A felsült uralkodói párt letartóztatták. Néhány napig a tihanyi apátságban tartották őket fogva, majd Bajára szállították, ahonnét egy angol hadihajó fedélzetén hagyták el az országot. Az antanthatalmak semmiképpen sem kívánták a Habsburg restaurációt, ezért úgy döntöttek, hogy Károlyt és családját a kellemes éghajlatú, de biztonságos távolságban lévő Madeira szigetére szállíttatják. A száműzött uralkodó a világszerte tomboló spanyolnáthajárványba halt bele 1922. április 1-én, mindössze harmincnégy évesen. Váratlan halála megrázta a világ közvéleményét. Ő az egyetlen Habsburg uralkodó, aki nem Bécsben nyugszik: testét Madeirán helyezték örök nyugalomra. Felesége – aki nyolcadik gyermekükkel volt terhes Károly halálakor – majd’ hét évtizeddel élte túl: 1989-ben hunyt el, kilencvenhat éves korában. Mély vallásossága, példás házasélete, békevágya, jámborsága és türelme okán II. János Pál pápa 2004-ben boldoggá avatta IV. Károlyt, jelenleg szentté avatása is folyamatban van. Ez a döntés nem aratott osztatlan sikert: az egykori Habsburg-uralkodó kritikusai kiemelték, hogy habár Károly tényleg a békére törekedett, az általa irányított hadsereg például gyakran alkalmazott mérges gázt a frontokon, az uralkodó tudtával és teljes jóváhagyásával.

Tegnapi kultbaitünket olvastad? Egy igazi szent emberről, Don Boscóról írtunk:

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.