Döbbenetes dologgal szembesült a nászéjszakáján ez a nő: egyszer csak egy idegen...

...hideg, szőrös comb siklott az övéhez. Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Guy de Maupassant Egy asszony élete című regényében járunk, ahol az arisztokrata családból származó és egy zárdában nevelkedett Jeanne szerelemről szőtt ábrándjai először ütköznek a komor realitással, s kezdődik meg a nő csalatkozásainak megállíthatatlan sora.

Guy de Maupassant aktív irodalmi munkássága mindössze egy évtizedet ölel fel, mégis a 19. század legnagyobb francia írói között tartják számon. A tragikus sorsú szerzőnek röpke tíz év alatt hat regénye, egy verseskötete, néhány útleírása és több mint háromszáz novellája látott napvilágot.

A felső-normandiai Tourville-sur-Arquesben született 1850. augusztus 5-én, Henry-René-Albert-Guy de Maupassant néven. Jómódú család első gyermeke volt, öccse, Hervé hat évvel volt fiatalabb nála. Szülőföldje, az előkelő normandiai kastélyok világa egész életében vonzotta. Kicsapongó természetű, nagyvilági édesapja, Gustave de Maupassant bankárként dolgozott, a család egy időben Párizsban élt. Édesanyja, Laura Le Poittevin a korszakban szokatlan módon önálló, független szellemű nő volt, aki fiait az élet szépségére és csodálatára nevelte. A széles műveltségű, a klasszikus irodalomért, különösen Shakespeare-ért rajongó hölgy gyermekeibe is beleoltotta a kultúra szeretetét. Guy tízéves volt, mikor szülei elváltak – anyja a társadalmi jó hírét veszélyeztetve döntött úgy, hogy nyilvánosan különválik férjétől, aki gyakran erőszakoskodott vele. Apa hiányában a gyerekeknek pótapára volt szükségük, Laura pedig fiatalkori szerelme, a híres író, Gustave Flaubert személyében találta meg a tökéletes jelöltet a feladatra.

Flaubert nevelőként és mentorként fontos szerepet töltött be a fiatal Maupassant életében. Elhatározta, hogy írót farag a fiúból, akinek tehetsége már korán megmutatkozott. Hosszú évekig tartó, szigorú tanulásnak vetette alá az ifjú írópalántát, sokáig azt sem engedte, hogy írásai nyilvánosan megjelenjenek. Segítette stílusának kimunkálását, azt tanácsolta neki, alaposan figyelje meg környezetét és próbálja a legkifejezőbben papírra vetni, amit lát. Összeismertette mentoráltját a korszak nagy íróival, Émile Zolával, Henry Jamesszel, Ivan Turgenyevvel. Közben Maupassant jogi tanulmányokat végzett és katonaként harcolt az 1870–71-es francia–porosz háborúban. Kezdeti lelkesedését hamar letörte a front rideg, kegyetlen világa. A háborút nem dicsőséges történelmi eseményként, hanem egyének sorstragédiájaként látta, a hadseregben megismert emberek később novelláinak szereplőivé váltak. Hazatérve majdnem egy évtizeden keresztül minisztériumi hivatalnokként dolgozott. Szabadidejében írt vagy a Szajnán úszott és csónakázott, barátok és gyakran prostituáltak társaságában.

Guy de Maupassant
Guy de MaupassantFotó: Bettmann / Getty Images Hungary

Zola körül csoportosult az a hat fiatal íróból álló társaság, akik mesterük házában, a Párizstól nem messze lévő Médan városkában gyűltek össze minden csütörtökön. 1880-ban Zola Médani esték címmel novelláskötetet állított össze, melyben a társaság tagjai egy-egy, a háborúról szóló elbeszéléssel képviselték magukat. Maupassant a kötethez írta Gömböc című novelláját, mely annyira jól sikerült, hogy még a szigorú Flaubert is dicsérő szavakkal illette. A sokévnyi készülődés meghozta eredményét, Maupassant harmincévesen berobbant az irodalmi életbe. Ettől kezdve megállás nélkül írt, elbeszéléseit sorban hozták le a különböző újságok. A novella műfajának igazi mestere lett – letisztult, tömör, lendületes stílusban írt műveiben érzékletes képet nyújt a korabeli Franciaország társadalmáról, erkölcseiről, az emberi kapcsolatokról és a szerelemről. Fordulatos, meghökkentő elbeszélései hamar népszerűvé tették az olvasóközönség körében. A korszakban szabadosnak számító szerelemábrázolása miatt sokáig erotikus írónak tartották, akinek műveitől ódzkodnia illett a tisztességes, erkölcsös fiatal lányoknak. 1881-ben megjelent első novelláskötete A Tellier-ház címmel, amit további tizennégy követett. Háromszáz novellája közül a legismertebbek a Párizsi kalandA végrendeletAz államcsínyA gyónásAz ördögA bárónő és A gombostű.

Írói honoráriumából Maupassant ekkoriban már igen jómódban tudott élni. Párizsban és a Riviérán is volt lakása, emellett házat vett szülőföldjén, a normandiai Étretat kisvárosban, jachtot vásárolt, gyakran utazgatott, bejárta Angliát, Olaszországot, Algériát és saját hazájának különböző vidékeit. Kicsapongó, bohém életet élt, közismerten jó barátságot ápolt a félvilági figurákkal, a bordélyházak állandó előkelő vendégének számított. Maupassant – a korabeli párizsi értelmiség nagy részéhez hasonlóan – hevesen tiltakozott az Eiffel-torony megépítése ellen, mondván, ez az otromba monstrum tönkreteszi a város látképét. A sztori szerint az építmény átadása után az író mindennap a toronyban ebédelt – de nem azért, mert annyira jó lett volna a koszt, hanem mert ez volt az egyetlen hely, ahonnét nem kellett ebéd közben látnia a „borzalmas szörnyeteget”.

Az Egy asszony élete eredeti, francia nyelvű kiadása
Az Egy asszony élete eredeti, francia nyelvű kiadásaFotó: Culture Club / Getty Images Hungary

1883-ban megjelent első regénye, az Egy asszony élete. A Tolsztoj által a francia irodalom A nyomorultak óta legnagyobb alkotásának tartott mű egy zárdában nevelkedett fiatal lány, Jeanne története, aki romantikus ábrándokat kergetve megy hozzá egy előkelő nemes úrhoz, a valóság azonban hamar szétrombolja illúzióit. Fokozatosan engedni kényszerül szép elvárásaiból, míg az egykor optimista, életvidám lány végleg megszürkül. Maupassant következő regénye, az 1885-ös A szépfiú volt pályája legnagyobb sikere. A könyv négy hónap alatt harminchét (!) kiadást ért meg. A történet főhőse a paraszti sorból származó volt katona, Georges Du Roy, aki jóképűségét és a korszak zavaros társadalmi viszonyait kihasználva gátlástalanul törtet felfelé a ranglétrán, lelkiismeret nélkül kihasználva mindenkit, aki az útjába kerül. A regény korrupt, erkölcstelen francia társadalmában csupán egyetlen alak, egy idős író képviseli Maupassant álláspontját és háborodik fel a történteken.

A polgári családi életről festett lesújtó képet Péter és János című regényében (1888), melynek főhőse megtudja, hogy öccse valójában csak féltestvére, anyja pedig nem volt feddhetetlen asszony. Maupassant a nyugodalmas hétköznapok kulisszái mögött megbúvó rejtett drámákat fedi fel ebben a művében. Utolsó regénye, Az ember szíve (1890) egy bizonytalan egzisztenciájú, széplelkű fiatalember és egy szabados természetű özvegyasszony lehetetlen szerelmének, az emberi kapcsolatok abszurditásának története. Igazi pesszimista mű, melynek tanulsága, hogy a szalonok nagyvilági, művien fennkölt élete megöli az igaz szerelmet. Méltatói szerint kevesen tudták olyan könnyedén, az irónia eszköztárával, mégis tragikusan és mélységekben ábrázolni az emberi természetet, mint ő. Műveiben a lehető legalaposabb korszak- és környezetábrázolásra törekedett, de a realizmus mellett sok novellájában jelentek meg fantasztikus elemek, ő volt az európai kísértet- és fantasztikus novella műfajának megteremtője is.

A félvilági élet és a megfeszített munkatempó hamar felmorzsolta Maupassant egészségét. Szifiliszben szenvedett, betegsége hamarosan az elméjére is hatással volt. A kór elhatalmasodásával egyre inkább magába zárkózott, elfordult a világtól. Utolsó éveiben hasist és morfiumot szedett, de ezek sem segítettek neki. 1892 januárjában, zavaros elmeállapotban öngyilkosságot kísérelt meg – borotvával esett a saját torkának –, de sikerült megmenteni. Egy párizsi elmegyógyintézetbe szállították, itt élt a következő másfél évben. 1893. július 6-án halt meg, alig egy hónappal negyvenharmadik születésnapja előtt. Földi maradványait a montparnasse-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

Népszerűségéhez híven rengeteg írásából készült filmváltozat. Csak a legnépszerűbbeket említve: az Egy asszony életéből 1958-ban Maria Schell főszereplésével készült francia adaptáció, majd 2016-ban ismét a szerző hazájában vitték filmre a regényt. A szépfiú 1939-ben német, 1947-ben hollywoodi, 1955-ben pedig francia verzióban is filmre került. A történet legutóbbi, Magyarországon forgatott adaptációját 2012-ben mutatták be Robert Pattinson főszereplésével. A Péter és Jánosból Luis Buñuel készített filmet Mexikóban, Asszony szerelem nélkül címmel. A francia újhullám fenegyereke, Jean-Luc Godard pedig Maupassant A jel című elbeszélésének inspirációjára forgatta 1966-os Hímnem, nőnem című alkotását.

Tegnap is volt kultbait, Lengyel József életéről olvashatsz benne:

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.