Egy vagyont érő Rembrandt-festményt talált a kocsijában, kidobta egy bokorba

Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Louis de Funès, akit A Saint-Tropez-i csendőr Lütyő őrmestereként ért utol a hírnév. A film egyik jelenetében lánya defektet kap, a segítségére sietve azonban nem tudja, hogy az autó valójában a helyi maffiához tartozik, és kerékcsere közben kidobja a csomagtartójából a nemrég ellopott képet.

Ma ünnepelné 106. születésnapját az egyik legnagyobb filmes komikus, a zsémbes kisembereket életre keltő, egyedülálló mimikával, fintorokkal és bombasztikus, hiperaktív testnyelvvel megáldott Louis de Funès, aki munkássága alatt több mint százharminc filmben szerepelt.

Louis Germain David de Funès de Galarza néven született a Párizs melletti Courbevoie-ban 1914. július 31-én. Apja régi sevillai nemesi család sarja volt, eredetileg ügyvédként tevékenykedett, majd Franciaországba költözve gyémántművesként dolgozott. Fiát szűcsnek szánta, be is íratta egy szakiskolába, a fiatal Louis-nak azonban nem sok kedve volt a tanuláshoz, inkább a zene, a rajzolás és a komédia érdekelte (kiváló hallása volt és korán elkezdett zongorázni tanulni). Folyamatos nyüzsgése miatt eltanácsolták az intézményből, végül fényképészeti iskolát végzett. Többféle munkát is kipróbált, volt fényképészsegéd, műszaki rajzoló, önkéntes tűzoltó, de mindegyik állásból hamar kirúgták. Végül bárzongoristaként tudott elhelyezkedni Párizsban. Habár teljesen autodidakta zenész lévén nem tudott kottát olvasni (hallás után tanulta meg a számokat), remek érzékkel játszotta a dzsesszt, így hamar közkedvelt figurája lett a főváros éjszakai életének.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

Zenélés közben gyakran grimaszolgatott, megnevettetve a közönséget. Sokan biztatták, próbálja ki magát színészként, ezért be is iratkozott egy színiiskolába. Itt ismerkedett meg Daniel Gélinnel, aki később segített neki, hogy szerepeket kapjon. 1936-ban megnősült, első feleségétől, Germaine Carroyer-tól egy fia született, a házasság azonban hat év után véget ért. A második világháború kitörésekor jelentkezett katonai szolgálatra, de vézna testalkata miatt fizikailag alkalmatlannak nyilvánították. Egy ideig színházban játszott kisebb szerepeket, de később visszatért a zenéléshez – úgy gondolta, egy hozzá hasonló alacsony, sovány, kopaszodó, furcsa arcú figurából sohasem válhat elismert színész.

1942-ben megismerkedett Jeanne Barthelémy de Maupassant-nal, a híres író unokahúgával, akit a következő évben feleségül vett. Második házassága (melyből két fia, Patrick és Olivier született) tartósnak bizonyult, és a színész élete végéig tartott. Habár a Funès házaspár kezdetben igen szerény körülmények között élt, Jeanne hitt benne, hogy férjéből egykor még híres színész lesz. Folyamatosan biztatta, és amikor megkapta első filmszerepeit, tanácsokkal látta el, milyen szerepeket vállaljon, hogyan tárgyaljon a producerekkel. Sokak szerint Jeanne nélkül sohasem lett volna Louis de Funès-ből a mindenki által ismert Louis de Funès. Az asszony még később is, amikor férje már nagy sztár volt, folyamatosan segítette őt tanácsaival, a forgatásokon is mindig mellette volt. Többen kritizálták is Jeanne állandó befolyását, mondván, túlságosan beleszól Funès munkájába.

Gélin segítségével 1946-ban, harmincegy évesen megkapta első, apró filmszerepét: a Barbizoni kísértések című vígjátékban a mennyország kapuőrét játszotta. A következő években rövid epizódszerepekben tűnt fel, évente akár tizenöt-húsz filmben is felbukkant. Lassan, de biztosan ívelt felfelé a karrierje – továbbra is mellékalak maradt, de egyre jelentősebb szerepeket kapott. Filmes karrierjével párhuzamosan gyakran szinkronizált és színpadon is játszott. Az évtized közepére már jól ismerte nevét a közönség. Az ötlábú birkában (1954) a híres komikussal, Fernandellel játszott együtt, az Átkelés Párizsonban (1956) Jean Gabin és Bourvil partnere volt (utóbbival később legendás párost alkottak a vásznon). Első jelentősebb sikerét az 1958-as Horgász a pácban hozta el számára. A furfangos vadorzó, Blaireau alakjában Funès megcsillogtathatta komikusi tehetségét és kamatoztathatta feltüzelt játékstílusát. Az egyik legemlékezetesebb visszatérő poénja, mikor frappánsan elnevezett kutyáját hívta magához: „Gyere ide, Takarodj!”.

Az igazi hírnevet ötvenéves korában hozta el számára egy legendássá vált szerep, A Saint-Tropez-i csendőr (1964) Lütyő törzsőrmestere. A tengerparti üdülőváros csetlő-botló törvényőrének kalandjai óriási közönségsikert arattak, nagy részben Funès bolondozásának köszönhetően, aki komikusi eszköztárának teljes vértezetében, túlzó gesztusaival, állandó pattogásával, elképesztő grimaszaival keltette életre a zsémbes, de mégis szimpatikus csendőr alakját. Funès, aki számára a fizikai komédia, a burleszk mindig fontosabb elemnek számított, mint a verbális humor, Charlie Chaplint, illetve a Stan és Pan párost nevezte meg fő inspirációjaként, de bevallása szerint több gesztust Donald kacsa rajzfilmfigurájától kölcsönzött. Magyarul leggyakrabban Balázs Péter hangján hallhattuk Funèst beszélni (huszonkét filmben szinkronizálta francia kollégáját), mellette többek között Szombathy Gyula, Haumann Péter és Zenthe Ferenc is megszólaltatta őt. A Saint-Tropez-i csendőr sikere után azonnal jött a folytatás (A csendőr New Yorkban), melyet további három rész követett. Az 1968-as A csendőr nősülben játszott együtt először Claude Gensac színésznővel, aki gyakori partnere lett a vásznon, ő maga szerencsehozó kabalájaként tekintett rá.

Szintén 1964-ben indult a három rész megért Fantomas-sorozat, melyben Funès – másik híressé vált szerepében – a Jean Marais által játszott titokzatos, zöld maszkos szuperbűnöző ádáz ellenfelét, Juve felügyelőt alakította. Marais bevallottan nem kedvelte színészkollégáját, de ebbe talán belejátszott, hogy Funès látványosan ellopta előle a show-t. A ’60-as évek közepére Funès a legnépszerűbb és legjobban fizetett francia sztárok sorába emelkedett. Munkamániája közismert volt: évente három-négy filmet csinált, amikor pedig épp nem forgatott, a színpadon szórakoztatta a közönséget. Egyik legnagyobb színházi sikerét Claude Magnier darabjában, az Oscarban aratta, melyet később filmre is vittek (a ’90-es évek elején pedig Sylvester Stallone főszereplésével készült belőle hollywoodi verzió). További filmes sikerei között van például Az ügyefogyott (1965), a Főnök inkognitóban (1966), a Felmondtam, jöjjön vissza (1967) és a Heves jeges (1969).

Az 1966-os Egy kis kiruccanásban Bourvil partnereként lezuhant angol pilótákat menekítettek ki a németek megszállta Párizsból. Ez a film bizonyult Funès legnagyobb közönségsikerének: minden idők legtöbb bevételt hozott filmje lett Franciaországban, 17 millió néző váltott rá jegyet. A rekordot egészen 1997-ig, a Titanic bemutatójáig tartotta. A következő évben Funès birtokolta a ranglista első (A nagy vakáció), második (Oscar) és ötödik (Fantomas a Scotland Yard ellen) helyét is. A mindig visszafogott, szerény kisembert alakító Bourvil tökéletes partnernek bizonyult a zsémbes, méregtől felrobbanó Funès számára. A két zseniális komikus a való életben is jó barátságot ápolt. Amikor Bourvil 1970-ben rákbetegségben elhunyt, Funès képtelen volt elmenni kollégája temetésére, annyira megviselte őt a halála.

Hősünk ekkoriban már olyan jól keresett, hogy megvásárolhatta a Maupassant család egyik Loire-menti kastélyát Nantes-tól nem messze. Pompás otthonában Funès saját mozitermet rendezett be, melyben gyakran saját filmjeit vetítette a vendégeknek. Fő hobbija a rózsatermesztés volt: amikor magányra vágyott, elvonult a kertjébe, hogy kedvenc virágaival foglalatoskodjék. A filmvásznon alakított figurákkal ellentétben Funès a valóságban inkább visszahúzódó, szerény ember volt, aki szigorú elvek szerint élt. Nemesi származását egész életében nagy becsben tartotta, meggyőződéses katolikus volt, a politikában pedig kitartott a konzervatív oldal mellett, de Gaulle elnök lelkes híve volt. 1968 tavaszán, amikor a párizsi diáktüntetések hírére általános sztrájkot hirdettek Franciaországban, Funès magából kikelve mérgelődött, amiért A csendőr nősül stábja is csatlakozott a munkabeszüntetéshez. A színészet iránti rajongást továbbörökítette kisebbik fiára, Olivier-re, aki több filmben is (A nagy vakáció, Fennakadva a fán) felbukkant édesapja mellett. Az ifjabbik Funès azonban végül felhagyott a színészettel és inkább a repülést választotta: hivatásos pilóta lett.

A cikk az ajánló után folytatódik

Mondd meg te, melyik az ország legjobb fejlesztő kezdeményezése!

 

Mától mindenki számára elérhető az Edison100: az a 100 innovatív és jövőbarát
kezdeményezés, amelyek óvodások és iskolások jövőben kritikus tudását és készségeit
fejlesztik iskolai kereteken túl 2020-ban. Idén szülők jelölték a gyerekeket fejlesztő szervezeteket, és a 440 jelölés feldolgozása és szűrése után végül szakmai zsűri választotta ki azt a százat, akiket most bemutatnak a szülőknek. Az Edisonplatform kiemelt célja, hogy hiteles iránytűként segítsen a szülőknek, akik keresik a lehetőségeket a gyerekeik
fejlesztéséhez, és szeretnének tudatosan készülni a jövőre. 

A lista szereplői közül saját kategóriájában legkiemelkedőbbeket augusztus 26-án díjazzák, emellett augusztus 6-tól közönségszavazás is indul, hogy kiderüljön, a szülők és pedagógusok véleménye szerint, melyik kezdeményezés érdemes a közönségdíjra. Szavazz te is a szerinted legkiemelkedőbb kezdeményezésre!

Tovább a szavazásra!

Promóció

Az 1973-as Jákob rabbi kalandjait, melyben Funès egy antiszemita, rasszista gyárost alakított, aki rabbinak öltözve kénytelen egy arab politikust kimenekíteni üldözői elől, Golden Globe-díjra jelölték. Az idehaza is kultfilmmé vált vígjáték bemutatóját jóval kevésbé vidám eset árnyékolta be. A Jákob rabbi marketingjéért felelős Georges Cravenne felesége, a korábban a pszichiátrián kezelt Danielle Cravenne 1973 októberében fegyverrel túszul ejtette egy Párizsból Kairóba utazó Boeing személyzetét és utasait, azt követelve, hogy tiltsák be a szerinte palesztinellenes filmet. A pilóta végül meggyőzte a nőt, hogy engedje Marseille-ben kiszállni az utasokat. Ekkor álruhás rendőrök megrohamozták a gépet és lelőtték a túszejtőt. A médiában többen is kritizálták az akciót, mondván, az asszony könnyen meggyőzhető és lebeszélhető lett volna.

Ugyanebben az évben Funès a Francia Becsületrend lovagja lett, a legmagasabb állami kitüntetést az Egy kis kiruccanás és a Jákob rabbi rendezője, Gérard Oury adta át neki. Oury ezután felkérte következő filmje, A krokodil főszerepére is, melyben a színész egy dél-amerikai diktátort alakított volna. 1975 márciusában azonban a továbbra is gőzerővel dolgozó Funès szívinfarktust kapott. Betegsége alaposan megviselte fizikailag, és nemcsak a filmes munkákról kellett lemondania, de legnagyobb fájdalmára a színpadi szerepekkel is fel kellett hagynia. Egy ideig senki sem volt hajlandó vele dolgozni, a biztosítók ugyanis nem voltak hajlandók vállalni egy újabb forgatás kockázatát. Végül 1976-ban tért vissza a filmvászonra a Szárnyát vagy combját című komédiával, melyben egy ételkritikust alakított. A forgatáson végig jelen volt egy orvosi stáb Funès mellett, aki az egyik jelenetben a szívnek ártalmas ételek kockázatosságán viccelődik. A filmet úgy reklámozták, mint a híres komikus nagy visszatérését, Funès azonban ragaszkodott hozzá, hogy partnerét, Coluche-t vele egyenrangúként, azonos betűmérettel tüntessék fel a plakátokon.

Lütyő felügyelőként a sorozat egyik darabjában
Lütyő felügyelőként a sorozat egyik darabjábanFotó: Sunset Boulevard / Getty Images Hungary

A következő években Funès a korábbiakhoz képest lassabb tempóban dolgozott, évente-kétévente csinált egy-egy filmet. Kései filmjeiben fizikailag is visszafogta magát: gesztusai kevésbé harsányak, karakterei nyugodtabbak, „öregesebbek”. Az 1978-as A csendőr és a földönkívüliekben Lütyő és társai űrbéli látogatók ellen harcolnak, az 1981-es Káposztalevesben egy vidéki, özvegy öregurat játszik, akinek udvarán landol egy – ezúttal jóindulatú – repülő csészealj. Komikusként ugyan a csúcsra jutott, de Funès azt remélte, idővel komolyabb szerepekben drámai tehetségét is megcsillogtathatja. Ez nem sikerült neki, de 1979-ben megrendezhette Molière A fösvényének filmváltozatát, melynek címszerepében már korábban a színpadon bizonyított. Másik terve az volt, hogy A csendőr és a földönkívüliek folytatásaként egy kvázi némafilmet készít, melyben a főhősök az űrlények bolygójára kerülnek, ahol beszéd nélkül, kizárólag pantomimmel tudnak kommunikálni egymással. Ebből a tervből nem lett semmi, egy utolsó csendőrfilm, az 1982-es A csendőr és a csendőrlányok főszerepét azonban még elvállalta. Végül ez lett az utolsó alakítása.

Nem sokkal a film bemutatója után, 1983. január 27-én Funès ismét szívrohamot kapott, mely ezúttal végzetesnek bizonyult. A birtokán található temetőben helyezték örök nyugalomra. Özvegye, Jeanne – aki százegy éves korában hunyt el 2015-ben – nem tudta fenntartani a kastélyt és a birtokot, ezért eladta az államnak. Egy ideig értelmi fogyatékosok számára létesült intézet működött a birtokon, később egy, az egykori tulajdonosnak emléket állító múzeum kapott benne helyet, melyet Funès fiai rendeztek be. A Becsületrend mellett a híres komikus kétszer kapott tiszteletbeli César-díjat (1980-ban, majd posztumusz 1993-ban), és egy rózsafajtát is elneveztek. Halála harmincadik évfordulóján Monsieur de Funès címmel dokumentumfilm készült az életéről. Jellegzetes figurája már életében többeket megihletett: a Lucky Luke című francia képregénysorozat egyik szereplőjét például bevallottan róla mintázták. Később ő szolgált inspirációként a L’ecsó (2007) című Disney/Pixar animációs film főgonosza, Skinner séf karakteréhez. Az Amerika kapitány: A tél katonája (2014) Franciaországban forgalmazott verziójában pedig Funès neve is szerepel a hetven évet jégbe fagyva töltött főhős „bepótolandó dolgokról” írt listáján.

Hallottál mér a prágai defenesztrációról? Ha nem, tegnapi kultbaitünkből megtudhatod, mit jelent. Lehet, hogy meg fogsz lepődni.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.