Nem gondolhatják komolyan: most tényleg szükség van ekkora tűzijátékra?

1776. július 4-én fogadta el a II. Kontinentális Kongresszus az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot, melyben tizenhárom észak-amerikai brit gyarmat nyilvánította ki önállóságát a Brit Birodalommal szemben. Ezzel letették egy új ország, az Amerikai Egyesült Államok alapjait, melynek máig július 4-e a legnagyobb nemzeti ünnepe.

Az angolok a 17. század elején kezdték meg a gyarmatosítást az észak-amerikai kontinensen, ahol a spanyolokkal, a hollandokkal és a franciákkal vetélkedtek az Újvilág meghódításáért. A telepesek az angol koronától lazán függő, önálló gyarmatokat hoztak létre. A 18. század közepére minden gyarmat önálló törvényhozással rendelkezett, saját maguk döntöttek az adózásról, és a végrehajtó hatalmat is maguk választották. A britek sokáig nem avatkoztak be a gyarmatok belső ügyeibe, a gazdasági ellentétek miatt azonban hamarosan megváltozott a helyzet. A gyarmatok sikeres önálló gazdálkodást folytattak (északon farmgazdálkodás, délen az ültetvényes változat terjedt el), miközben a Brit Birodalmat anyagilag kimerítették a hétéves háború költségei (1756–63), melyben az angolok megszerezték Kanadát. A brit és az amerikai kereskedők egymással versenyeztek a piacokon.

A britek ezért úgy döntöttek, szigorúbb gyarmati politikába kezdenek, maguk veszik kézbe a gyarmati közigazgatás intézését. Súlyos adókat és vámokat vetettek ki, melyekkel az amerikai áruk kereskedelmét próbálták visszaszorítani. A gyarmatok viszont nagyobb önállóságra törekedtek, a „képviselet nélkül nincs adózás” jelmondattal léptek fel, vagyis azt követelték, hogy a birodalomnak való adófizetésért cserébe képviselőket küldhessenek a londoni parlamentbe. 1773-ban a britek monopóliumtörvényt hoztak a tea kereskedelmére, mely a Kelet-indiai Társaságnak kedvezett. Válaszként az év decemberében Bostonban radikális függetlenségpártiak a tengerbe szórták egy hajó tearakományát, mintegy 18 ezer font értékű teát: ez volt az úgynevezett bostoni teadélután.

A megtorlás hírére a tizenhárom gyarmat (Delaware, Pennsylvania, New Jersey, Georgia, Connecticut, Massachusetts, Maryland, Dél-Karolina, New Hampshire, Rhode Island, New York, Virginia és Észak-Karolina) képviselői Philadelphiában kongresszust tartottak (I. Kontinentális Kongresszus), melyen szövetséget kötöttek egymással, kinyilvánították közös szándékaikat és törvénytelennek minősítették az angolok lépéseit. A cél ekkor még nem a Brit Birodalomtól való elszakadás, hanem a birodalmon belüli nagyobb önállóság volt. A gyarmatok bíztak benne, hogy III. György király – aki nem próbált autoriter hatalmat bevezetni a gyarmatokon, és minisztereit is mértékletességre intette – belátja követeléseik jogosságát és enged az akaratuknak. A konfliktus békés rendeződése azonban nem valósult meg, a britek nem hajlottak a megegyezésre. 1775 áprilisában a lexingtoni sortűzzel, majd júniusban a Bunker Hill-i ütközettel kitört a fegyveres harc. Ekkor még mindig nem az elszakadás volt a gyarmatok célja, októberben azonban a király lázadásnak minősítette a gyarmatok ellenállását, amelynek valódi célja egy új birodalom megalapítása, és elrendelte a konfliktus fegyveres leverését. Ettől kezdve a teljes függetlenséget követelő hangok megerősödtek, a cél immár valóban a birodalomtól való elszakadás és a köztársaság kikiáltása volt.

1776 júniusában másodszorra is összeült a Kontinentális Kongresszus, hogy megteremtse a független államiság alapjait. Ezzel párhuzamosan a tizenhárom gyarmat önálló kormányt választott magának. A kongresszus létrehozott egy öttagú bizottságot, melynek a Függetlenségi Nyilatkozat megírása volt a feladata. A szöveg nagy részét az akkor harminchárom éves Thomas Jefferson fogalmazta meg, aki később az Államok harmadik elnöke lett. A bizottság tagjai között volt még John Adams (az USA első alelnöke és második elnöke), Benjamin Franklin, Robert R. Livingston és Roger Sherman. A nyilatkozat szövegét az akkori legmodernebb, haladó eszmék szellemében alkották meg, a fő inspiráció John Locke angol filozófus munkássága volt, egyes sorokat át is vettek Locke írásaiból. A nyilatkozatot a szerzők az elidegeníthetetlen emberi jogok – az élethez, szabadsághoz, boldogsághoz való jog – kinyilvánításával kezdték, majd felsorolták azokat a sérelmeket, melyek a britek részéről a kolóniákat érték, és számonkérték a királyon és a Brit Birodalmon jogsértő és erőszakos politikáját. Ez megadta a jogalapot arra, hogy az utolsó bekezdésben a szerzők kijelentsék: az amerikai államok kinyilvánítják függetlenségüket, és minden kapcsolatot megszakítanak a brit koronával.

Nincsenek pontos feljegyzések a bizottság működéséről, az viszont biztos, hogy az első fogalmazvány szövegének megírását Jeffersonra bízták, aki tizenhét napig dolgozott rajta. Mivel a szövegezés mellett kongresszusi teendői is bőven voltak, kevés ideje maradt a munkára, sietősen kellett dolgoznia. Miután Jefferson bemutatta az első verziót, a bizottság többi tagja kiegészítette, és az így elkészült változatot nyújtották be június 28-án a Kongresszusnak, Az Amerikai Egyesült Államok képviselői általános kongresszusának nyilatkozata címmel. A sorsdöntő utolsó sorok (lásd fentebb) azonban csak később, július 2-án kerültek bele a dokumentum szövegébe, miután – a virginiai képviselők javaslatára – a kongresszus megszavazta a kolóniák függetlenségét, és önálló törvényhozó szervvé nyilvánította magát. Két nappal később benyújtották a Kongresszusnak a nyilatkozatot, melyet először John Hancock kongresszusi elnök és Charles Thomson kongresszusi titkár látott ez kézjegyével. Őket követte tizenkét állam ötvennégy képviselője – egyedül New York küldöttei nem írták alá a dokumentumot, ők csak július 19-én fogadták el. Ezzel megszületett az Amerikai Egyesült Államok, azonban további hét évbe telt, mire az új államnak sikerült kivívnia a függetlenséget. Az 1783-as párizsi békében a Brit Birodalom elismerte a nyilatkozatot és lemondott észak-amerikai gyarmatairól.

A Függetlenségi Nyilatkozat eredeti, a képviselők által aláírt példányát az Egyesült Államok alkotmányával együtt az 1920-as évek óta a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban őrzik. 1941-ben a Pearl Harbort ért támadás után az okmányt átszállították a Fort Knox-i aranyraktárba, a világháború végével azonban visszakerült eredeti helyére. Az USA önálló államként való megalakulása máig az amerikai történelem legfontosabb eseményének számít, július 4-ét pedig országszerte tűzijátékkal ünneplik minden évben. 1969-ben nagy sikerű Broadway-musical készült a nyilatkozat megszületését övező történelmi eseményekről 1776 címen, melyet három évvel később a mozivásznon is feldolgoztak. Szintén ezt az időszakot dolgozza fel az USA második elnökének életéről szóló 2008-as John Adams című minisorozat. A ’73-as winchester (1950) című westernben a címszereplő pisztolyt a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának századik évfordulója alkalmából sorsolják ki a versengők között, Rocky Balboa pedig a kétszázadik évfordulót megünnepelendő nyer alkalmát rá, hogy ismeretlenként kihívja a ringben a bokszbajnok Apollo Creedet az 1976-os Rockyban. A 2004-ben bemutatott A nemzet aranya című kalandfilmben többek között a Függetlenségi Nyilatkozatban elrejtett titkos jelek vezetik nyomra Nicolas Cage-t és társait, hogy megtalálják a Jeffersonék által a függetlenségi háború idején elrejtett titkos aranytartalékot.

Ne maradj le a tegnapi kultúraadagról sem, olvasd el itt: