Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főszereplője Franz Anton Mesmer.
Franz Anton Mesmert a hipnózis atyjaként ismeri az utókor. A német csillagász és orvos a saját korában azonban csodás gyógyítási módszere, a magnetizálás révén vált világhírűvé. Rajongói különleges tehetségű tudósnak, mások közönséges sarlatánnak tartották.
Mesmer a svájci határ mellett fekvő Iznang városkában látta meg a napvilágot 1734. május 23-án, a helyi főerdész fiaként (kilenc gyerek közül harmadikként). Felsőfokú tanulmányait a dillingeni és ingolstadti jezsuita egyetemeken kezdte, azonban hamar kiábrándult az egyházi fenntartású intézményekből, és inkább a Bécsi Egyetem gyógyszerészeti szakára iratkozott át. 1766-ban írt doktori disszertációjában foglalkozott először később híressé vált „energiaelméletével” – ehhez sokat merített, egyesek szerint plagizált egy angol orvos, dr. Richard Mead kutatásaiból. A dolgozatban, melynek A bolygók hatása az emberi testre címet adta, Mesmer azt fejtegette, hogy az égitestek mozgása a vonzás-taszítás elv mentén hatással van az emberi testre, miként a dagály és apály jelenségét a Hold és a Nap gravitációs vonzása okozza. Úgy gondolta, minden élő és élettelen testet, az égitesteket csakúgy, mint az embereket, állatokat és tárgyakat különleges, mágikus energia járja át, melynek befolyásolásával csodálatos gyógyulást lehet elérni.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Két évvel később Mesmer feleségül vett egy nálánál tíz évvel idősebb gazdag özvegyet, Anna Maria von Poscht, akinek a pénzén igen jó körülmények között élhettek Bécsben. Megnyitotta rendelőjét, ahova a helyi arisztokrácia legmagasabb köreiből jártak a páciensek. Egy csapásra híres lett, amikor 1774-ben felesége egyik barátnőjét, Francisca Österlint úgy próbálta meggyógyítani hisztériás rohamaiból, hogy egy általa készített vastartalmú italt itatott vele, majd mágneses rudakat rakott a nő különböző testtájaira. Az asszony úgy érezte, mintha valamilyen rejtélyes folyadék áramlana végig a testén, minek köszönhetően órákra enyhültek, megszűntek a rohamai. Mesmer ennek az esetnek és több hasonló kísérletnek hála jutott el híres elmélete, az „állati mágnesesség” (magnétisme animal) kidolgozásáig. Úgy vélte, az emberi testben lévő mágneses energiák áramlását befolyásolni lehet, ennek segítségével pedig megszüntethetők a különböző betegségek és más egészségügyi problémák.
Kezdetben mágnessel és az általa kevert itallal dolgozott, később azonban elhagyta ezeket, és azt állította, pusztán a saját mágneses energiái segítségével képes kúrálni mások bajait. A kezelés során Mesmer szemben ült páciensével, úgy, hogy összeérjenek a térdeik. Mereven a beteg szemébe nézett, miközben kezével nyomást gyakorolt a páciens két hüvelykujjára. Ezután a kezeit rányomta a beteg hasára a rekeszizom fölött, majd végig ott tartotta. Akár órákon keresztül bámulták egymást, miközben a páciensek transzszerű állapotba kerültek, gyakran különös érzetekről számoltak be, vonaglottak – ezt a doktor a gyógyulás jelének gondolta.
Mesmer neve egyre ismertebb lett, rendelőjébe özönlöttek a páciensek, akik többsége csodás gyógyítóként tisztelte a doktort. A bécsi orvosi és tudós társaságok azonban sarlatánnak kiáltották ki Mesmert, akinek módszere minden tudományos alapot nélkülözött, és igyekeztek minél jobban cáfolni a tanait és kiközösíteni. 1777-ben Mesmer egy fiatal zenészlány – valószínűleg pszichoszomatikus – vakságát próbálta meggyógyítani, a kezelésből azonban botrány kerekedett, ezért a doktornak el kellett hagynia Bécset. Párizsban telepedett le, ahol folytatta tevékenységét – és a francia főváros közönsége pont ugyanúgy vélekedett róla, mint az osztrák publikum. Módszere rendkívül népszerűnek bizonyult, főként az előkelő társaságbeli hölgyek körében, a tudományos élet szaktekintélyei azonban rosszallóan szemlélték ténykedését. Mesmer hiába próbált bekerülni a Királyi Tudományos Akadémiára és az Orvosi Társaságba, azonban új tanítványa, egy francia orvos, Charles d’Eston segítségével megírta Disszertáció az állati mágnesesség felfedezéséről című könyvét, melyben elmagyarázta eljárása lényegét.
Végül a szkeptikus hangok a királyhoz is eljutottak. XVI. Lajos kilenctagú vizsgálóbizottságot állíttatott fel, hogy kiderítsék, mennyire igazolható tudományosan a magnétisme animal létezése. A bizottság elnöke az amerikai nagykövet és természettudós, Benjamin Franklin volt, tagjai közé tartozott többek között az elismert orvos, dr. Joseph-Ignace Guillotine (akinek nevét egészen más okból jegyezte meg a történelem) és a csillagász Jean Sylvain Bailly is. A vizsgálat – melynek során sem Mesmerrel, sem pácienseivel nem beszéltek a szakértők – végül úgy találta, nem létezik a Mesmer által feltételezett „életnedv”, és a csodálatos módszer sem több, mint más tényezők véletlen összjátéka. A király ezután rendeletben megtiltotta a Mesmer-féle módszer alkalmazását – amit ekkor már a doktor számos követője használt gyógyításhoz. Mesmer csalódottságában otthagyta Franciaországot, évekig Svájcban élt, majd szülőföldjén, Meersburg városában telepedett le. Itt érte a halál nyolcvanéves korában, 1815. március 5-én.
Mesmer azonban tudtán kívül valóban felfedezett egy fontos pszichológiai-gyógyászati metódust, ez azonban nem a mágneses energiákban és a fantasztikus „életnedvben”, hanem a betegek kezelése során alkalmazott szuggesztiós eljárásban rejlett. A német doktor tulajdonképpen lerakta a hipnózis alapjait, amit később, a 19. században fejlesztett tudományos alaposságú módszerré egy skót orvos, dr. James Braid. Az angol, a francia, a német és más nyelvekben máig él a mesmerize/mesmériser/mesmerisieren kifejezés, ami megigézést, transzszerű állapotba juttatást jelent. 1994-ben brit–német–osztrák–kanadai koprodukcióban készült játékfilm Mesmer doktor életéről, melynek címszerepét Alan Rickman játszotta. A jeleneteket részben Magyarországon, a fertődi Eszterházy-kastélyban forgatták.
A tegnapi kultúraadagról lemaradtál? Innen pótolhatod:
