Elizabeth, azaz Liz Taylor Londonban született Elizabeth Rosemond Taylor néven, Amerikából, Kansasből áttelepült szülők második gyermekeként. Édesapja műkincskereskedő, édesanyja színésznő volt, aki a házasság után otthagyta hivatását. A második világháború kitörése előtt nem sokkal a család visszaköltözött az Államokba. Édesanyja ekkor vette a fejébe, hogy filmsztárt csinál a lányából, aki tehetségesnek mutatkozott a balett és a színjátszás terén. Igyekezetének hála a kis Liz kilencévesen kapta meg első hollywoodi szerepét, melyet nem sokkal később a Lassie hazatér és A nagy derbi című filmek követtek. Utóbbi, melyben a korszak tinisztárja, Mickey Rooney partnere volt, azonnal ismertté tette a nevét és garantálta számára az állandó szerződést. Az ’50-es évek elején Spencer Tracy imádott lányát játszotta a Papa és A papa kedvence című filmekben (melyeket Örömapa 1-2. címen dolgoztak fel újra a ’90-es években).
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
1951-ben megcsillogtathatta drámai tehetségét is Theodore Dreiser híres regényének, az Amerikai tragédiának a filmváltozatában (Egy hely a nap alatt), Montgomery Clift oldalán. 1954-ben közönségsikert aratott az F. Scott Fitzgerald elbeszéléséből készült Amikor utoljára láttam Párizst című musicalben. Az 1956-os Óriásban Rock Hudson és a forgatás befejezése előtt autóbalesetben elhunyt James Dean partnere volt. Az Edna Farber regényén alapuló eposzi hosszúságú filmet, mely egy texasi földbirtokos család három nemzedéken átívelő történetét mesélte el, tíz Oscar-díjra jelölték, de Taylor nem került be a jelölések közé. Következő drámai szerepéért, Paul Newman oldalán a Tennessee Williams színdarabjából készült Macska a forró bádogtetőn-ben, viszont már jelölésre méltónak találta őt az akadémia. A film a közönség és a kritikusok körében egyaránt elismerést váltott ki. A következő évben, 1959-ben újra T. Williams-drámában játszik (Múlt nyáron, hirtelen) és ismét Oscarra jelölik. A díjat végül 1960-ban nyeri el a Modern kaméliás hölgy című film főszerepért, melyben egy hollywoodi luxusprostituáltat alakít. A producerek számítása, miszerint a Taylorról a közvéleményben addigra kialakult kép miatt a közönség remekül tudja majd azonosítani őt a szereppel, tökéletesen bevált.
Taylor ugyanis nem színészi munkássága, de magánélete miatt is folyamatosan a reflektorfényben volt. A bulvárlapok nem győztek írni románcairól, házasságairól és gyakran botrányos válásairól. Első nagy szerelme Montgomery Clift volt, aki azonban – mássága miatt – csak a barátságát tudta felajánlani számára. Összesen nyolcszor ment férjhez, először 18 évesen Nicky Hiltonhoz, a szállodalánc örököséhez, akivel összesen nyolc hónapig tartott a házassága. A kapcsolatnak Taylor elmondása szerint a férfi alkoholizmusa és erőszakos természete vetett véget. Nem sokkal később újra megházasodott, egy nálánál húsz évvel idősebb színészhez, Michael Wildinghoz ment hozzá, akivel az 1952-es Ivanhoe forgatásán ismerkedett meg. Ez a kapcsolat már tartósabbnak bizonyult, és két fiúgyermeket eredményezett, öt év után azonban szintén válással végződött. 1957-ben Taylor újra férjhez ment, ezúttal Michael Todd filmproducerhez, akitől egy lánya született. Todd azonban alig egy évvel később repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. A tragédiából kilábalni próbáló színésznő Eddie Fisher énekessel keveredett szerelemi viszonyba. Mivel Fisher akkoriban egy másik színésznő, Debbie Reynolds férje (és a Star Wars Leia hercegnője, Carrie Fisher édesapja) volt, a románc óriási botrányt kavart, és állandó csámcsognivalót biztosított a pletykákra éhes közönségnek. Fisher végül elvált a feleségétől, így Taylor negyedszerre is az oltár elé állhatott.
A ’60-as évek elején Liz Taylor az egyik legkeresettebb filmsztárnak számított, nem véletlen, hogy a Fox stúdió őt választotta Joseph Mankiewicz rendező ókori szuperprodukciójának, a Kleopátrának a címszerepére, melyért rekordösszeget, 7 millió dolláros gázsit kapott (ebbe beleszámított a bevételekből való részesedés is). A film a maga 31 millió dolláros büdzséjével akkoriban a világ legdrágábbja volt, és majdnem csődbe vitte a stúdiót, de a forgatása nem volt éppen zökkenőmentes. A színésznő súlyos tüdőgyulladást kapott, életét gégemetszéssel mentették meg, egyes lapok tévesen már a haláláról cikkeztek, végül egy évre fel kellett függeszteni a munkálatokat.
Ennél fontosabb fejlemény azonban, hogy ekkor ismerkedett meg a filmben Marcus Antoniust játszó Richard Burtonnel. A két sztár között hamarosan szenvedélyes románc bontakozott ki. A korábbi botrány megismétlődött, hiszen mindketten házasok voltak. A felháborodás odáig fajult, hogy a Vatikán egy közleményben bűnösnek mondta ki viszonyukat, minek következtében az amerikai hatóságok megtagadták tőlük a beutazási engedélyt, amikor az olaszországi forgatásról szerettek volna visszatérni Hollywoodba. Ez persze csak még jobban fokozta a Kleopátra körüli médiafelhajtást. A film sikeresnek bizonyult a jegypénztáraknál, azonban az óriásira nőtt költségek miatt így is veszteségként lett elkönyvelve, és a kritikai visszhangja sem lett olyan pozitív, mint amilyenre a stúdió számított.
Taylor és Burton 1964-ben kötöttek házasságot, és a világ egyik legismertebb sztárpárja lett, akiket a bulvársajtó Liz és Dick néven emlegetett. Házasságukból egy lány született. Viharos szerelmüket természetesen az élelmes producerek is igyekeztek meglovagolni: a pár összesen tizenegy filmben szerepelt együtt. Közös munkásságuk csúcspontja az 1966-os Nem félünk a farkastól, Edward Albee színdarabjának filmváltozata, mely mindkettejük pályájának egyik csúcsát jelentette, és Taylor számára a második Oscart hozta el. A színésznő 13 kilót magára szedve, korábbi eszményi szépségét sutba dobva öltötte magára a valós életkoránál tizenöt évvel idősebb feleség szerepét. Az emberi kapcsolatok visszásságát, a pszichés és szexuális kihasználást, megaláztatást boncolgató film botrányt okozott merész témaválasztásával és szókimondásával, és sikert sikerre halmozott.
A két színész szintén emlékezetes közös munkája Shakespeare A makrancos hölgyének Franco Zeffirelli rendezte mozis adaptációja. Taylor szerette volna eljátszani Boleyn Anna szerepét az Anna ezer napjában Burton VIII. Henrikje mellett, férje azonban ellene volt az ötletnek, mondván, túlságosan öreg és kövér hozzá.
Taylor karrierje innentől hanyatlani kezdett. A ’70-es évektől ritkábban és kevésbé sikeres filmekben láthatta őt a közönség. 1976-ban ő játszotta a Jó tündért George Cukor óriásit hasalt mesefilmjében, A kék madárban, mely az első amerikai–szovjet koprodukcióban készült alkotás volt. Az Agatha Christie regényéből készült A kristálytükör meghasadt című 1980-as krimiben egy hollywoodi filmsztárt alakított. 1972-ben Taylor és férje Budapesten tartózkodtak, Burton ugyanis itt forgatta a Kékszakáll című filmet. A színésznő negyvenedik születésnapjára rendezett partin világsztárok egész serege, köztük Michael Caine, Raquel Welch, Grace Kelly és Ringo Starr is tiszteletét tette a Duna-parti Intercontinental Hotelben.
A sztárpár viharos kapcsolata ekkoriban már a végét járta. 1974-ben elváltak, nem sokkal később viszont újra házasságot kötöttek, mely azonban alig egy évig tartott. A szakítás után Taylor egy amerikai szenátorhoz, John Warnerhez ment hozzá, a politikusfeleség-élet viszont nem jött be neki. Depresszióssá vált, elhízott, rászokott az italra és a drogokra. Ez a kapcsolat is válással végződött. Utolsó férjével, Larry Fortenskyvel, a nála húsz évvel fiatalabb építőmunkással az alkoholelvonón találkozott. A meglepő románc természetesen bejárta a bulvársajtót. Taylor és Fortensky 1991-ben Michael Jackson birtokán, Neverlandben mondták ki a boldogító igent. A házasság öt évig tartott.
Utolsó évtizedeiben Taylor már csak ritkán állt a kamera elé. 1989-ben újfent Tennessee Williams-drámában, Az ifjúság édes madarában láthatta a közönség. 1994-ben egy epizódszerepben Frédi anyósaként tűnt fel A Flintstone család élő szereplős változatában. Apró, de annál meglepőbb szerepet vállalt A Simpson család egyik részében, ahol az ő hangján szólalt meg az állandóan cumizó Maggie, amikor kimondta első szavát. Szintén hangját kölcsönözte A bolygó kapitánya rajzfilmsorozat egyik epizódjához. Ekkoriban főként jótékonysággal foglalkozott – az AIDS-betegség kutatására több mint 270 millió dollárt gyűjtött össze, és 1992-ben részt vett a Freddie Mercury emlékére rendezett emlékkoncerten is. Egészségi problémái miatt 1996-tól kezdődően egyre távolabb tartotta magát a reflektorfénytől. Bőrrákkal és szívbetegséggel műtötték, hátproblémái miatt utolsó éveiben kerekesszékbe kényszerült. 2011 elején szívelégtelenséggel kórházba szállították, hat héttel később elhunyt.
Elizabeth Taylor nemcsak kiváló színésznőként vonult be a populáris kultúra történetébe (az Amerikai Filmakadémia színésznő-legendáinak toplistáján a 7. helyet foglalja el), de magánélete és az őt övező botrányok révén újradefiniálta a hollywoodi sztárság fogalmát. Életéről már 1995-ben tévéfilm készült – Liz: Elizabeth Taylor élettörténete – melyben a Twin Peaks sztárja, Sherilyn Fenn játszotta őt.
Érdekel a többi kultbait-sztori is? Itt elolvashatod a tegnapit:
