Csodálatos videót találtunk a nagy interneten, hatásvadász, mint egy borotvareklám, és egyszerű, mint egy politikai kampányüzenet, a mondanivalója miatt mégis megéri, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit.
Arról van szó, hogy hogyan érzi magát egy gyerek az iskolában akkor, ha a felnőttek (a tanár, a buszsofőr vagy konyhás néni) mogorvák, és csak magukkal meg a telefonjukkal foglalkoznak. Ha soha nem mosolyognak a gyerekekre, és a legfontosabb elvárás az, hogy néma kussban üljék végéig a napokat, sőt, lehetőleg észre se lehessen venni, hogy a világon vannak.
Ezzel szemben a film második felében még a nap is jobban süt, mert ez meg arról szól, hogy milyen szuperül érzik magukat a gyerekek akkor, ha a felnőttek szeretik őket és odafigyelnek a rájuk, a férfiak pacsiznak velük, a nők megölelik – és főleg beszélnek velük, és hagyják beszélni őket. Az oktatás nem frontálisan folyik, hanem megvitathatják a feladatokat, közösen dolgozhatnak és együtt ötletelhetnek. De a legfontosabb, hogy kimondhassák a véleményüket, hogy mit gondolnak a dolgokról és a világról, és ezáltal szabad emberekké váljanak.
A valóság persze nem ilyen fekete-fehér. A legtöbb iskolában mindenféle emberek vannak, olyanok is, akikhez mindig odaszaladhatnak a gyerekek egy ölelésért, és olyanok is, akik az óra első felét gondos fegyelmezéssel és rendezkedéssel töltik, mert szerintük, amíg nincs fent mind a harminc gyerek mind a hatvan könyöke a padon, és természetesen néma csönd a teremben, addig nekikezdeni sem érdemes, hogy mennyi kettő meg négy.
Pár évvel ezelőtt, amikor a lányom költözés miatt ovit váltott, az új helyen, teljesen szokatlan módon, minden reggel sírt. Próbáltam megbeszélni az óvónőkkel, hogy szeressék már a gyereket tettleg, öleljék meg, szóljanak hozzá, amikor belép, kérdezzenek tőle valamit, beszélgessenek vele, vegyék már észre, hogy ott van, vagy valami. Ahogy az előző oviban, ahol az óvónők és a dajkák minden reggel látványosan örültek minden egyes gyerek érkezésének, és rögtön beszélgetni kezdtek velük.
Tudják mi volt a válasz? Hogy „nem szoktuk”.
Hát szokjátok, a macska rúgja meg! Nem olyan nehéz az.
A videót egyébként eddig majdnem harminc millióan látták világszerte. Nézze meg ön is, különösen, ha gyerekekkel foglalkozik.
