Megnéztük a világ legjobb gyerekmúzeumát

Amit mindenképpen tudnia kell

Olyan hatalmas a múzeum, hogy amikor már azt hinné, az utolsó kiállítást is látta, még mindig simán rádöbbenhet, hogy vagy van még egy emelet, ahol még nem járt, vagy éppen még egy terem áll ön előtt felfedezetlenül. Javasoljuk, ha gyerekkel megy, minimum egy napot szánjon a programra, mert mindegyik tematikus kiállítás érdekes lehet, és bizony nagyon fárasztó egyszerre bejárni az összeset. Nézze meg, hol van a környéken olyan pihenésre alkalmas étterem (igen, a múzeumon belül is van, sőt, még 3D-s mozi is), ahol egy kicsit átgondolhatja és átbeszélheti a gyerekkel a látottakat, és közben még akár ebédelni is tudnak (no, meg persze az sem árt, ha van működő WiFi is). Egyébként a múzeumon belül is van, de ott a kütyük nyomkodása helyett, inkább a kiállításokra érdemes koncentrálni.

Tipp: A közvetlen szomszédságában lévő Natural History Museum (Londoni Természettudományi Múzeum) földszintjén  van egy nagyon kényelmes kis étterem, tiszta mosdóval és ingyenes internettel.

Na, de ebben a múzeumban látható többek között Stephenson első gőzmozdonya, a világ első sugárhajtóműve, és a világ első DNS-modellje is. Plusz, csak hogy fokozzuk az izgalmakat, itt van az Apollo–10 parancsnoki kabinja is, melyben három űrhajós jutott a Holdig ’69-ben. Akit ez nem annyira köt le, megcsodálhatja a 10 000 évesre tervezett órát, amelyik csak egyet üt évente, és a mutatója évszázadonként megy egyet előre. (Egészen jó lenne ilyen tempóban öregedni, nem?!) És ha szerencsés, talán még a kakukkot is elcsípheti, bár erre elég kicsi a sansza, ugyanis ezerévente szólal meg, de azért jó lenne szelfizni vele, persze. 

Ha már nagyon elfáradt és megpihenne kicsit, beülhet akár a 3D-s moziba is. Itt a felnőtt jegyek 6 fonttól indulnak (2530 forint), a legolcsóbb gyerekjegyért, 5 fontot (2110 forint) kell fizetni.

A hajtás után megtudhatja, mi melyik kiállítást szerettük a legjobban!

Az az igazság, hogy bár célirányosan mentünk, nem igazán sejtettük, hogy miben lesz részünk – de amint beléptünk az előcsarnokba, azonnal egyértelművé vált, hova vezet az első utunk: az űrbe. Mázlink volt, mert éppen most fut a „Cosmonauts: Birth of the Space Age” elnevezésű tematikus kiállítás, amit nyilván nem hagyhattunk ki, már csak azért sem, mert ez az egyetlen hely a múzeumban, ahol nem lehet fotózni és belépős a mulatság. Úgy véltük, hogy adunk belőle egy kis ízelítőt a hazaiaknak, hogy biztosak legyenek benne: nem fölöslegesen dobják ki a pénzt a tárlatra. De nem ám!

Cosmonauts: Birth of the Space Age

Ez a kiállítás egy olyan világba kalauzolt bennünket, amilyenről soha nem álmodtunk. Nem tartozik kedvenc időtöltéseink közé, hogy a szputnyikról, Gagarinról, Lajkáról vagy éppen Tyereskováról gyűjtsünk információkat, bár azért ugye, azt illik tudni, hogy miért fontos szereplői a mai kornak. Valahogy soha nem vonzott az, hogy megtudjam, miben lehet eljutni a világűrbe, ahogyan az sem, hogy egyáltalán hogyan nézhet ki egy űrhajó. (Nem, nem úgy, ahogyan a filmekben.) Mivel a Holdra szállás már rég volt, és azóta ritkán adódik a médiában ilyen fajsúlyú hír, nem is nagyon lépte át az ingerküszöböm olyan esemény, ami megfogott volna. Ez a kiállítás viszont ezt fenekestől felforgatta. 

1957-ben Oroszország (akkor még Szovjetunió) elindította a világ első műholdját, a Szputnyikot az űrbe, és négy évvel később az első embert, Jurij Gagarint is fellőtték. A kiállításon lépésről lépésre megnézheti a szovjet űrhajókat és műtárgyakat, mint például:

• Vostok-6 (Vosztok-6): a szovjet Vosztok-program hatodik, egyben utolsó emberes küldetése volt. A repülésnek két fő célja volt: a világ első női űrhajósának világűrbe juttatása, valamint egy hosszú időtartamú szimultán űrrepülés végrehajtása egy másik űrhajóval, a Vosztok-5-tel. Az űrhajó utasa Valentyina Tyereskova volt – aki egyébként ezt a kiállítást is megnyitotta Londonban.
• Voskhod-1 (Voszhod-1): ez  volt a szovjet űrprogram első, többszemélyes űrrepülése, melyet a Voszhod űrhajóval hajtottak végre.
• LK-3 Lunar Lander (LK-holdkomp): az LK-holdkomp  egy szovjet űrhajtótípus volt, amely a szovjet holdprogram részét képezte. Feladata az amerikai Apollo-program holdkompjához hasonló volt, azaz, a Hold körül keringő Szojuz-7K-LOK űrhajóról leválva embert juttatni a Hold felszínére, majd onnan visszajuttatni a keringő egységhez. Létét évtizedeken át titkolták.
• Minden olyan tárgyat, eszközt, ami szükséges egy űrutazáshoz (étel, vécé, zuhany, túlélési készletek).

Elképesztően érdekes volt közelről látni ezeket a dolgokat, és rengeteg olyan információhoz jutottunk, amiről eddig fogalmunk sem volt. Szívszorongató érzés volt biztos információkat kapni Lajka, az első űrbe küldött kutya halálának valódi körülményeiről, amiket tulajdonképpen csak 45 évvel az űrszonda kilövése után hoztak nyilvánosságra. Miután jól kiszomorkodtuk magunkat (tényleg), továbbálltunk, hogy megnézzük a szkafandereket, ruhákat, hogy milyen volt belülről egy űrhajó, mit csinált a Venyera-7, mekkora volt a Szputnyik-3, mit ettek az asztronauták és hogyan mosakodtak. Rendkívül látványos és tanulságos volt; nézze meg a képeket is, amiket lőttünk!

Az űrutazás után próbáltuk a múzeum összes többi tárlatát felfedezni, de ez a szándék – mint utóbb kiderült – teljességgel lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Olyan hatalmas az épület, és annyi látnivaló van benne, hogy zárás előtt egy órával feladtuk a kóborlást. Először is már annyi információ volt a fejünkben, hogy több már biztosan nem fért volna bele, másodszor meg lejártuk a lábunkat, és semmi másra nem vágytunk, csak egy jó hideg ciderre, meg egy székre. De azért még így is sikerült három emeletnyi tudást magunkba szippantani – természetesen ezt is végigfotóztuk, hogy egy kis ízelítőt mutassunk a múzeumból. Kattintson!