Két baj van a most már harmadik éve működő… na jó, maradjunk abban, hogy harmadik éve bevezetett egész napos iskolával: vagy van, de csak púp az érintettek hátán, vagy nincs is, mert a gyerekek, a szülők, de még az iskolák is úgy próbálják megúszni, ahogy csak tudják.
A közoktatási törvény szerint általános iskolában a nevelés-oktatást a délelőtti és délutáni tanítási időszakban úgy kell megszervezni, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak. Vagyis az iskola délután négyig tart, és addig bent is kell lenniük a gyerekeknek. „A köznevelési rendszer megújításának egyik prioritása az egész napos iskola bevezetése. E változás a tervek szerint alapvetően növeli az esélyegyenlőséget és segítheti a tanulói sokféleség kezelését, ugyanakkor megköveteli a tanórákon kívüli időszak valódi tartalommal való megtöltését” – ez pedig már az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet magyarázata a jelenségre.
Ez a valóságban nem egészen így néz ki. Az egyik Pest megyei iskolában Anna például simán kivehette a napköziből az alsós gyerekét, senki nem állt az útjába. A délutáni foglalkozások ugyanis ebédelést, udvaron játszást és leckeírást jelentettek, az ezeken való részvételtől pedig az igazgató készséggel eltekintett.
Egy másik, szintén alföldi iskolában pedig összesen azt kérték a szülőktől a napközis tanítók, hogy délután fél három és négy között, a leckeírás idején, ha nem muszáj, ne zavarjanak, egyébként akkor vihetik el a tanórák után a gyereküket, amikor csak akarják. Ugyanezt kérte több fővárosi iskola is.
Nem ilyen engedékenyek a tanárok az egyik Heves megyei iskolában, igaz, ott úgy hozták össze az elsősök órarendjét, hogy ebéd után még simán beiktattak olvasás- és matekórákat. „Tavaly még azt várták a gyerekemtől, hogy ebéd után aludjon, most meg azt, hogy üljön végig aktívan két tanórát” – mutatott rá az egyik szülő. Ebben az iskolában megvalósították az egész napos oktatást, ami úgy néz ki, hogy órarend szerint van például szabadtéri játék és önálló munka is. Ez utóbbi elméletileg ugyan nem leckeírás, mert az egész napos rendszerben nincs is házi feladat, de gyakorlatilag mégiscsak az.
Ebben az iskolában délután négyig egyáltalán nem vihetik el a szülők a gyereküket, még akkor sem, ha más elfoglaltságot szánnának nekik, ahelyett, hogy az iskola udvarán homokoznak. Ezen persze a tehetségesebb gyerek szülei háborodnak fel leginkább, akik úgy érzik, az iskola visszahúzza őket. „Úgy érzem, tőlem akarják megmenteni a saját gyerekemet, miközben tehetséggondozásra persze már nincs idő az iskolában, de nekem sem hagyják, hogy gondoskodjam a fejlesztéséről” – mondta az egyik anyuka.
A legtöbb alsós gyereknél ugyanakkor viszonylag egyszerű a képlet: mivel úgyis szükség van felügyeletre, annál jobb, ha az iskola megoldja. A felsősöknél viszont viszonylag ritkán van igény a délutáni gyerekmegőrzésre. Tapasztalataink szerint ezt az iskolák is tudomásul veszik, sőt, olyannal is találkoztunk, ahol az intézmény megkérdezte a szülőket, hogy szerintük mi szolgálná a gyermek érdekeit – erősen sugallva, hogy nem a napközi lesz a jó válasz.
Ez után minden szülő egyenként beadta a kérelmét az igazgatónak, hogy engedje el a gyerekét a délutáni „foglalkozásokról”, ami természetesen meg is történt, mivel semmi akadályba nem ütközött. Az órarendet ugyanis előrelátóan úgy állították össze, hogy délutánra egy héten egyszer csak a mindennapos testnevelés bevezetésével összefüggő plusz két tesiórát tették – ami már nem fért be délelőttre.
Ez a „tömegsport” nevű megmozdulás elméletileg az iskola összes tanulójának, kb. 1000 gyereknek egyszerre lett volna, így eleve az volt a terv, hogy csak az a pár gyerek van valóban ott, aki nem tud sportegyesületi igazolást hozni. A szabály szerint ugyanis az egyesületi sportolás kiválthat heti két testnevelésórát, a gyakorlatban azonban a helyi művelődési házban szervezett jazzbalett órák papírját is simán elfogadták. A dolognak külön érdekessége, hogy a szóban forgó iskola igazgatója a kormánypárt önkormányzati képviselője, ebből is látszik, hogy az elmélet és a gyakorlat, nem mindig áll teljesen szinkronban.
Megnéztük, hogy mi a helyzet felsőben, egy olyan osztályban, ahol az alsósoknak még valóban egész napos, úgynevezett iskolaotthonos oktatás folyik. Nos, az iskola ott is belátta, hogy a tizenéveseknél ez már nem fog menni. Az elvárás összesen annyi, hogy a heti kettő szabadon választott délutáni szakkörön kötelező részt venni, egyébként az utolsó óra után mindenki mehet, amerre lát – ami egybevág a gyerekek és a szülők elképzeléseivel is.
Ha ön látott vagy tapasztalt jó példát az egész napos oktatásra, különösen felsős gyerekeknek, kommentelje ide, hadd lássunk ilyet mi is!
