A múlt héten az év végi balhékról beszélgettünk , és szó esett arról is, hogy családban is érezhetjük magunkat egyedül karácsonykor. Vannak, akik azonban tényleg egyedül töltik az ünnepeket. Hogyan készülnek ők az év végére?
Tari Annamária: A családi ünnepek bizonyos életkor után nyilván már a saját családot kellene, hogy jelentsék és nem a szülőkkel való együttlétet. Ezért annál fájdalmasabb vagy szorongáskeltőbb, ha pl. egy munkahelyen sokan a párjuk ajándékáról beszélnek, vagy a gyerekük elhelyezéséről az ünnepi készülődés alatt.
Aki egyedül van, érzelmileg nehéz helyzetbe kerül, hiszen akár kínosnak is érezheti, hogy ő a szülei ajándékáról tudna mesélni, vagy a barátnőknek vett apróságokról, amikről hirtelen azt érezheti, hogy lényegtelenek és csak rávilágítanak arra a tényre, hogy ő egyedül van.
Ez tehát lélektanilag olyan szituációkat jelent, amire érdemes felkészülni. Tény, hogy a gyertyafény és a fenyőillat, mindenkit romantikussá és érzelmessé varázsol, ilyenkor hamarabb jelennek meg szomorkás érzések, a párkapcsolati hiány vagy veszteség következtében.
Az egyedüllét - amennyiben a teljes magányosságot jelenti - sokak számára úgy élhető túl, hogy nem csinálnak karácsonyt. Nem vesznek fenyőt, nem díszítenek, nincs ajándék. Volt, hogy én is azt tanácsoltam ilyenkor, hogy zárja ki az ünnepet az illető, vagyis inkább nézzen filmeket, hallgasson zenét, és ne menjen olyan helyre, ahol minden erre emlékezteti. Ha a karácsony a legnagyobb fájdalmak előidézője, akkor csak a szokás miatt nem kell szenvedni. Majd eljön annak is az ideje, amikor már kibírja, vagy jó esetben már szereti ezeket a napokat.
Ha az az érzésünk, hogy mindenki boldog és szeretetteljes légkörben nézi a saját családja tagjait, akkor ezzel kirekesztjük önmagunkat azok közül, „akiknek jó” és maradunk abban a csoportban, akik a „csak éljük túl valahogy” gondolatokkal várják a januárt.
Úgy látszik, jellemző, hogy többszörösen frusztráljuk magunkat.
TA: A „szerettem volna már tavaly is, hogy ilyenkor már legyen mellettem valaki” mondatok arról szólnak, hogy saját időszámítású feladatkiírás történt valamikor, amit nem sikerült teljesíteni. Természetes tehát, hogy a tudattalan érzelmi válasz is ennek megfelelően a keserűség és a csalódottság érzés lesz, hiszen nem sikerült.
Ez azonban olyan útra tereli a magánélet kérdéseit, amin megoldani még senkinek nem sikerült, mert időpontokhoz nem rendelhetünk életeseményeket, mert egyáltalán nem garantálható a megvalósulásuk. Ezért tanácsosabb valóban végiggondolni, mit tett valaki azért, hogy legyen magánélete és mit nem. A „nekem nem megy” érzés olyan kudarcokat takar, amiben egyáltalán nem biztos, hogy történtek igazi erőfeszítések a változtatásért.
Tari Annamária
Horváth Gergely: Érdemes lenne eredeti értelmét venni a Karácsonynak: ez Jézus születésnapja. Ha megpróbáljuk azt megérteni, hogy az ő születésével mi történt a világban, akkor már nem vagyunk annyira egyedül. Persze, megérteni önmagában nehéz.
Az üzenet, hogy valaki a mi bűneink miatt meghalt értünk, hogy éljünk szabadon, és ez a valaki Isten Fia, aki feltámadt, nyilván mantraszerűen nem működik. De az biztosan mögötte van, hogy Isten minden egyes emberhez közel hajol. Amikor magányosak vagyunk, azt jelenti, egyedül érezzük magunkat a világban. Nincs mellettünk ember. Nincs mellettük Isten. Érdemes - újra - önmagunknak feltenni a kérdést: mi az, amit esetleg én tehetek azért, hogy ne válasszon el fal másoktól?
TA: Teljesen igazad van, Gergő, de ezen érzelmek akkor működnek, ha valaki hívő. Aki nem, annak maradnak azok a gondolatok, amik előtolakodnak.
HG: Ez így van. Ugyanakkor tény, hogy engem a magány és a sorozatos kudarc tolt egy gondolat elé, amit addig nem fogadtam el. Amikor az a válaszút áll előttünk, hogy felakasszuk magunkat vagy alapjaitól hajlandóak legyünk újragondolni az életünket, akkor azt hiszem, tudatni kell: a fal, ami elválaszt, leomolhat. És nem a másikra kell várni.
TA: Ez igaz, nem lehet a másikra várni, mert nincs "megmentés", csak önálló döntés. Én úgy gondolom, hogy aki a vallásban hisz, ott találja meg az erőt vagy támogatást, amire szüksége van. Aki viszont nem hívő, annak a saját személyisége erejére és önértékelésére kell támaszkodnia. Ettől még a falak leomlásáról szóló rész igaz mindkét verzióra.
A karácsony egy olyan ünnep, amikor átélheted, hogy szeretsz és szeretnek, de az ellenkezője is igaz lehet. Ezért érdemes inkább felkészülni, és ha kell, szakítani a hagyományokkal is, mert nem a ceremónia a lényeg, hanem az érzelmek és az élethelyzet felvállalása.
HG: Azt hiszem, a szeretetben az a legnehezebb, hogy indokot találjunk magunkban arra, hogy önmagunk reflexét legyűrve azok felé is pozitívan forduljunk, akikben semmi szeretnivalót sem találunk. Ez, véleményem szerint csak úgy lehetséges, ha tudjuk: mindannyian Isten teremtményei vagyunk, és Isten minden teremtménye felé az élet tiszteletével kell fordulnunk. Ez az érzés nem született velünk. De karácsonykor kérhetjük. Ajándékba.
Horváth Gergely
Rádiós műsorvezető, író 1972-ben született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai. Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.
Volt már olyan az életetekben, hogy egyedül karácsonyoztatok, vagy egy magányos embert magatokhoz hívtatok?
HG: Mindkettőre volt példa. És remélem, hogy lesz is - az utóbbira.
TA: Nálunk az utóbbira volt példa, rendszeres volt egy időben, hogy magányos barátok is jelen voltak. Én teljesen természetesnek gondolom, hogy ilyenkor kinyitjuk az ajtót, mert a szeretet többek között erről is szól. És a környezetemben is így gondolja mindenki.
Vannak olyan filmek, amikben látod, hogy a 25 tagú család összejön és énekelnek, kicsit veszekednek, de alapvetően mindenki mosolyog a másikra, és a szeretet, hogy úgy mondjam, kitapintható közöttük. De olyat is, amikor hideg arckifejezéssel négy merev ember ül egy pulyka felett, a háttérben gyönyörű fenyő, alatta ajándékok, és látszik, hogy nincs semmi, ami ezeket az embereket valóban összekötné, talán csak az ellenérzések, vagy a közös hallgatás.
Ilyen helyzetben azt mondani, hogy szeresd a másikat, lehet teljesen képtelen elvárás. Úgyhogy én inkább azt mondanám, próbáld megbeszélni a másikkal, miért nem működik ez a dolog, és akkor kiderül, lehet-e bízni még a tartalékokban.
G ergő, az előbb a válaszutakról beszéltél. Valamikor, egy karácsonykor kerültél válaszút elé?
HG: Nem kell ehhez karácsony, az élet bármely pillanatában megtörténhet. És amikor ez a felismerés megtörténik, legyen bármikor is: az életünk igazi karácsonya. Hiszen valahogy így és itt születik meg a szeretet is.
TA: Ez nagyon igaz. Végig kell gondolni az életet, a kapcsolatainkat, az érzelmeinket, a tudatos és látszólag spontán reakcióinkat. Hogy okuljunk. Mert mindig lehet változtatni. Igazán reménytelen helyzet nincs. Csak ha azt gyártunk belőle.
