karácsony készülődés stressz

Alig frusztráló, hogy a bevásárlóközpontokban gyakorlatilag a nyári gumimatrac-akciók után alig zajlik le a szeptemberi iskolakezdési kampány, máris megjelennek a mikulásosdekorációk, és szép fokozatosan felcsendülnek a karácsonyi zeneválogatások is, vagyis az az öt nemzetközi sláger, amit mindenki álmából felébresztve is folytatni tud novembertől februárig, az USA-tól Kiskunmajsáig.

Időhiány: ez is a készülődés stresszének alapja

Még ha engedjük is elragadtatni magunkat, már ősszel beadva derekunkat a színes-szagos marketingnyomásnak, akkor is egészen biztos, hogy rohangásznunk kell majd az utolsó pillanatban is egy-egy kifelejtett ajándékmorzsa, csomagolópapír, de minimum két guriga cellux után.

Persze, vannak azok az előrelátó, természetfeletti képességekkel rendelkező embertársak, akik az áprilisi leárazáson megveszik 20 százalékos áron a rénszarvacskás és hóemberes, harangos karácsonyi csomagolópapírt, otthon még tárolni is tudják valahol, és amikor eljön az ideje, még akkor sem felejtik el, de masnit vagy kötözőszalagot akkor is el kell menni majd valamikor venni hozzá!

Karácsonykor mindig van miért rohanni

Az tuti tehát, hogy a papírboltot nem kerülhetjük el, mert ha olló van is otthon, kell csomagolópapír, cellux, szalag, ajándékkártya, szalvéta, gyertya, képeslap… És ez csak egy üzlet a sokból. 

Az italboltból kell az az aperitif, amit szeret a család, de azért jó, ha választék is van. A gyerekeknek üdítő: szörp, gyümölcslé, no meg a gyerekpezsgő. Aztán kell még a menüsorhoz illeszkedő bor, többféle is, de mindig van a családban valaki, aki inkább sört iszik mindenhez, szóval neki meg az. Na, és természetesen a megfelelő ásványvizek.

Abba szinte bele se menjünk, hányféle henteshez, zöldségeshez, delikátboltba és egyszerű szupermarketbe kell elzarándokolnunk, és az ajándékok beszerzése miatt is ezer helyre kell majd elcaplatni.

Előkészületek

Ki kell a lakást takarítani, elvégre ebbe a koszba nem jöhet a Jézuska! De azelőtt meg rendet kell alaposan rakni, mert amíg ilyen rumli van, nem lehet rendesen takarítani! És a lelkiismeret is megszólal: nem kellene legalább most ablakot pucolni? De most már mindennek van határa, tényleg! A tisztaságból is megárt a sok, és erre is van egy közhely: bizonyos mennyiségű koszt úgyis el kell mindenkinek fogyasztania még életében. Vagyis a fele marad, és beáll az újévi fogadalmak táborába.

De akkor jön még az eldugdosott ajándékok összekotorászása – a felére nem emlékszem, hova tettem, nem baj, majd jövőre jó lesz, ha ugyan addig ki nem növi –, a többi előkerül, de nehogy meglássák, amíg becsomagolom.

Becsomagolva még nehezebb eldugdosni a szekrény tetejére vagy az ágyneműtartóba, netán a spájzba, mert koszos lesz, elcsúszik a masni, vagy a szardíniakonzerv kiszakítja a szaloncukormintás csomagolópapírt.

És sütni ki fog?

Ne, ezt teljesen elfelejtettem, pedig a zserbónak, a bejglinek és a mézeskalácsnak pár nap kell, míg összeérnek az ízek, és az egész kellő állagú nem lesz, akkor most mi legyen? Irány a közért? Van a cukrászdában is, de az ötször annyiba kerül. Úgyse eszi meg senki, igazából csak dísznek kell, mert anélkül nem ünnep az ünnep – cikáznak a pró és kontra érvek a mérgezett egérként rohangáló, karácsonyt váró ember készülődő agyában.

De mit veszek fel?

Ehhez cipőm nincs, ahhoz másik körömlakk lenne jó. Fodrászhoz mikor menjek, hogy pont az ünnepre legyen jó? És kik mikor jönnek? Ezt sem lehet már követni: mikor megyünk mi, és mikor jönnek ők? Ja, van, akik nem ülhetnek egymás mellett az ünnepi asztalnál, mert abból tuti feszkó lesz, ő pedig balkezes, csak hogy a terítés se óvodás kihívás legyen. Jajj, és izéke nem eszik húst, a tesója glükózmentesen táplálkozik, de a nénikém tuti elhozza a kutyáját is, akkor annak is kell adnom valamit! Vagyis, ember legyen a talpán, aki ezt könnyedén menedzseli, és mind tökéletesen és stresszmentesen észben és kézben tudja tartani. A többi 99 százaléknyi földi halandónak mondom, nyugi, normális, ha stresszes, csak a fa alatt már engedjük el!