„Télapó itt van, hó a subája” – ez a jól ismert gyermekdal szinte minden olyan ember emlékezetében ott cseng, aki a Kádár-érában nőtt fel. A dal nemcsak a Mikulást helyettesítő Télapó érkezésének hírét hozta el, hanem a korszak egyik sajátos jelenségét is: a karácsony és az ajándékozás átszűrését a szocialista ideológián. Azoknak a karácsonyoknak az emlékei olyan időszakot idéznek, amikor az ünnep szellemisége és a mindennapi valóság furcsa kettősségben élt egymás mellett.
Miért lett Télapó, és hova lett a karácsony?
A szocialista ideológia nem nézte jó szemmel a keresztény gyökerű ünnepeket és hagyományokat. A Mikulás alakja, amely eredetileg Szent Miklós püspök legendájából ered, túlságosan is összekapcsolódott az egyházi hagyományokkal. Így született meg a Télapó figurája, aki politikailag semleges, mesebeli alakjával tökéletesen megfelelt a korszak elvárásainak. Télapó nem hordott püspöksüveget, és nem járt pásztorbottal; helyette bundás kabátban és prémes sapkában, egy kommunista-kompatibilis mesebeli figura képében lépett a gyerekek elé, legalább a piros színen nem kellett változtatni.
Itt élt az igazi Szent MiklósSzent Miklósnak temploma, múzeuma és sírja is van, de egyik sem az Északi-sarkon.
Tovább olvasom
Az ajándékosztás dátuma viszont megváltozott: míg Szent Miklós napja december 6-án volt, Télapó érkezését gyakran összemosták a karácsonyi időszakkal. Az ünnep így inkább a tél beköszöntéről és az ajándékozás öröméről szólt, mintsem a vallásos töltetű konvenciókról.
A szocializmus karácsonya: fenyőillat és ideológiai maszlag
Karácsonykor a családok igyekeztek megteremteni az ünnep meghittségét, még akkor is, ha az állami propaganda nem helyezett nagy hangsúlyt erre. A Kádár-korszak idején a karácsony az otthonok falai között élte tovább hagyományait, miközben az utcákon és a munkahelyeken az ünnep szekularizált, államilag szabályozott változata jelent meg.
A boltokban és az alkalmi szabadtéri árusoknál sorok kígyóztak a szezonális árukért: narancsért, banánért és más, akkor ritkaságszámba menő gyümölcsökért. A gyerekeknek leginkább hazai vagy a keleti blokkban készült játékok jutottak, például magyar fa építőkocka, csehszlovák távirányítós tank, endékás villanyvasút vagy szovjet modellautó. A szülők számára azonban sokszor már novemberben elkezdődött az ajándékok felkutatásának stresszes időszaka, hiszen az árukínálat korlátozott volt, és sok mindenhez csak kapcsolatokon keresztül vagy némi plusz fizetségért pult alól lehetett hozzájutni.
A fenyőfa díszítése az egyik legfontosabb családi esemény volt. Az üveggömbök mellett gyakran kézzel készített díszek kerültek a fára: papírcsillagok, színes papírláncok és szaloncukor. Utóbbi már akkor különleges helyet foglalt el a magyar karácsonyok szívében, de gyakran még valódi kézműves termékként, házilag készült változatban jelent meg.
Gyerekszemmel erről szólt a karácsony
A gyerekek számára a karácsonyi időszak egyet jelentett a csodával. A téli szünet izgalma, a várakozás az ajándékokat hozó Télapó érkezésére, és az iskolai ünnepségek mind különleges színezetet adtak az év végének. Az iskolákban tartott karácsonyi műsorok, ahol a gyerekek versekkel és énekekkel köszöntötték az ünnepet, a közösségi élet meghatározó pillanatai voltak.
A „Télapó itt van” kezdetű dal gyakran felcsendült ezeken az alkalmakon, miközben a gyerekek csillagszóróval és kis ajándékcsomagokkal a kezükben ünnepeltek. A Mikulás-csomag általában mandarint, diót, mogyorót és max néhány szem édességet tartalmazott – ezek azonban egyszerűségük ellenére óriási örömöt jelentett a kicsiknek.
Karácsony az utcákon és a képernyőkön
A városokban az ünnepi hangulatot a kirakatok szezonális díszei, a fenyőillat és a ritkán előforduló közös események adták. Bár a nagy nyilvános karácsonyi rendezvények nem voltak jellemzőek, a televízió műsorai igyekeztek a családokat szórakoztatni. A korszak ikonikus figurája, Mekk Elek vagy a Mazsola és Tádé karácsonyi epizódjai ugyanúgy hozzátartoztak az ünnephez, mint a Magyar Néphadsereg ünnepi műsora vagy az Önök kérték különkiadásai, amelyben a tévénézők által kért műsorszámokból ismételtek meg részeket.
A felnőttek számára a karácsony a családi együttlétről és a szerény, mégis bensőséges ünneplésről szólt. Az ajándékok másodlagos szerepet kaptak, hiszen mindenki ismerte a viszonyokat, és senki nem várt el lehetetlent a szeretteitől, ráadásul azzal is tisztában voltak, hogy a normál közemberek nem voltak anyagilag túlságosan eleresztve.
A szocialista karácsony öröksége
Mivel nyilvános ellenállóból kevés volt a Kádár-korszakban, a legtöbben csak titokban, a négy fal között énekelték el odahaza a „Télapó itt van” helyett a „Mennyből az angyalt”. Ám még így is tovább éltek a régi szokások, ami jól mutatja, hogy a családi összetartás és az ünnep szelleme minden ideológiai korláton felülemelkedik.
Ha behatóbban is érdekel a Kádár-korszak, ezt a cikket is a figyelmedbe ajánljuk.
